h i r d e t é s

Kötcsétől a Vas utcáig

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Kötcsétől a Vas utcáig

2020. október 13. - 10:33

 

Orbán Viktor 2009-ben Kötcsén fejtette ki a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elvi alapjait. Súlyos kárszámlákból vált világossá, hogy mit jelent a kulturális elit kiválasztása.

Politikailag vezérelt elitváltás

Politikai elemzőknek kellett néhány év amíg feltárták a 2010-ben hatalomra jutott Fidesz-kormány politikai-ideológiai vezérelveit.  Egy 2013-as tanulmány, amely a kulturális szféráról szólt, az alábbiak szerint nevezte meg a kétharmados többséggel  kormányzó Orbán Viktor politikájának alapvetését:
1) etnikai alapon meghatározott „nemzetegyesítés”,
2) „centrális erőtér” kialakítása,
3) erőpolitika, 
4) elitváltás,
5) „forradalmi helyzet” fenntartása.

A két utóbbi pont keretezi azt az eseménysort, amelynek célja egy alig titkolt elitváltás, módszere pedig forradalmi hevülettel vívott „kultúrharc” az oktatási, művészeti és tudományos intézmények ellen. Másokkal ellentétben úgy vélem, hogy ténylegesen kultúrharcról van szó, mert a hatalom személyi, testületi és szervezeti alternatívát állít a meglévő struktúrákkal szemben. A kínálatot képviselők azonban nem szakmai konkurenciaként jelennek meg, hanem mint a meglévő alkotói folyamatok negligálására felhatalmazott erőcsoport. Olyan harci egység, amelynek a retorikájában ugyan szerepelnek a megújítás, a jobbítás, a reform kifejezések, de tetteiben a megsemmisítés, lerombolás, elfoglalás elemei dominálnak.

A kultúra és a kormányzás kapcsolatáról 2009-ben előadott – súlyos következményekkel járó - eszmefuttatás ugyan kissé kusza, fogalmilag pontatlan mai olvasatban is, de a szövegből „kiugranak” a kifejtett tézisek. Áttekintve a Kötcsén elhangzottakat, az alábbiakban összegezhető Orbán véleménye, álláspontja a kultúráról és a kultúrpolitika feladatáról:

A hatalomra készülő pártelnök megállapítja: a létezés magyar minőségét a magaskultúra biztosítja, amelyet a kulturális elit teremt. A sikeresen kormányzó politikai elit jogosult a magyar nemzetből kiválasztani a mintaadó, értékteremtő csoportot, a kulturális elitet. A kultúrpolitika feladata pedig az értékalkotó (elithez tartozó) személyek megbecsülése, az általuk teremtett értékek eljuttatása az emberekhez. A ballib kormány bukásával megbukott a neoliberális elit is, az egyik magával rántotta a másikat. Ez egy korszak végét jelenti. Vagyis új korszak indul!

Kölcsönzött elvek és eszközök

Az elmúlt évtizedre visszatekintve számos példáját látjuk annak, hogy a NER-ben mit jelent a kulturális elit megbecsülése. Hosszú lenne felsorolni, hogy Orbán Viktor hogyan kenyerezte le, vásárolta meg a szellemi élet kiválóságait, miként nyerte el pénzzel vagy korbáccsal a kulturális élet reprezentánsainak a lojalitását. A Magyar Művészeti Akadémia és más értelmiségi csoportok tagjainak biztosított támogatások, javadalmak, kegydíjak, kitüntetések, luxus ingatlanok révén maximális megbecsülésben részesülnek a kulturális elit megbecsülésre érdemesnek tartott szereplői. A hatalom kiválasztottjai.

Orbán Viktor kultúrpolitikájának finom bája, hogy a kötcsei beszédben kifejtett és fent summázott felfogás megfelel az MSZMP 1958. évi művelődéspolitikai irányelveiben a kulturális forradalomról megfogalmazott elveknek. A kötcsei „tartalom” a pártdokumentum szövegkörnyezetébe helyezve világosan megmutatja a kölcsönvett elvek és eszközök eredetét. Éppen csak a proletárdiktatúra (szocialista demokrácia) fogalmait kell helyettesíteni a NER-diktatúra (illiberális demokrácia) szóhasználatával. Idézek mondatokat az 58-as szövegből, zárójelben a (kicserélt) szavak, az aláhúzottak pedig a betoldások.

"A kulturális forradalom tartalmilag a (szocialista) nemzeti kultúra megteremtéséért vívott harc."
"A (szocialista) magyarkultúrát a párt irányításával, a (népi) illiberális demokratikus állam szervezett erejére, kulturális intézményeire támaszkodva, maguk a (dolgozó tömegek) értékteremtő csoportok hozzák létre."
"A kulturális forradalom célja: végleg megszüntetni a volt (uralkodó osztályok) neoliberális elit műveltségi kiváltságait és előnyét."
"Az egész művelődésügyet, valamennyi művészetet, az összes kulturális intézményeket annak a harcnak a szolgálatába kell állítani, amelyet a (munkásosztály) nemzeti oldal a (szocializmus) nemzet ügyéért folytat".
"A kulturális forradalom célja kialakítani a (munkásosztály) magyarok, a (proletárdiktatúra) illiberális demokrácia új (szocialista) nemzetiértelmiségét".
"A (szocialista) Nemzeti Együttműködés Rendszere  művelődéspolitika céljai nem önmagukért valók, hanem szerves és elválaszthatatlan részét alkotják annak az egységes feladatnak, amit a NER felépítése jelent."

A harcban nincs megállás

A szöveghű fenti idézetek azt hiszem pontosan megvilágítják, hogy Orbán gondolkodása a (proletár)diktatúra rugóira jár. Totális államban gondolkodik, rendszerének felső polcán helyezkedik el a kormányzat, amely alrendszereken keresztül irányítja/vezényli az egész társadalmat. Nincs persze ebben semmi meglepő, hiszen a tanulmányai során alapos marxista-leninista képzésben részesült. Könnyen szót ért a közönségével, a vele lojális elittel, amelynek a tagjai közül sokan hasonló életutat jártak be, hasonló képzésben részesültek. Ha nem lenne elkoptatott kifejezés, azt mondhatnánk, hogy egy posztkommunista jelenséggel állunk szemben, Plasztikusabb kifejezéssel: hosszú a múlt árnyéka.  

Az egykori fiatal demokrata már 2009-ben sem titkolta, hogy diktatúrát akar, csak ezt senki nem akarta elhinni mindaddig, amíg neki nem fogott a tervei megvalósításához. Amikor aztán nyilvánvalóvá vált, hogy miről van szó, sokan abban reménykedtek, hogy a NER majd konszolidálódik és úgy lesz, ahogy régen volt. De ebben és másban is csalatkozni kellett. A kultúrharc éppen azt bizonyítja, hogy "a harcban nincs megállás".

Aktuálisan a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a Vas utcában zajló események, korábban a CEU, az MTA, az Index és más bedarált intézmények történetei ugyanarról szólnak. Az Orbán-kormány jogának tartja az általa preferált személyekből a kulturális elit kiválasztását és pozícióba helyezését.

Hasonlóképpen a kormánypárti képviselők, az oligarchák, a tudósok és hírgyártók kiválasztásához. Így jutott el az esztétikum, a humánum és a moralitás minden kérdésében magát illetékesnek tekintő politikai elit Kötcsétől a Vas utcáig. Maga Orbán Viktor persze nem ment el a diákokhoz, a NER-ben ez nem szokás, hanem előretolta Vidnyánszky urat, hogy az SZFE bázisán hozza létre a színházi élet Felcsútját. Csakhogy a színpad nem focipálya, a kultúra nem játék. A tiltakozók azt üzenik, hogy a Vas utcát 2020-ban nem lehet meghosszabbítani Bicskéig.   


 

Kommentek

h i r d e t é s