Az esetet rémfilmbe illő körülményei emelték ki az egyébként szinte naponta előforduló halálos gázolások erdejéből, ezért legott, szokás szerint fölhorgadtak a várospolitikusok indulatai, működésbe léptek agytekervényei, és dörgedelmeztek keményen!

Remek ötletek láttak napvilágot és kaptak publicitást hirtelen.

A harminc kilométeres sebességhatár teljesen értelmetlen bevezetéstől-kiterjesztésétől (mert a gázoló-versenyző, és általában minden szabálytalankodó autós azt az egyet nyilván figyelembe vette volna, mellesleg hol lehet a belvárosban akár harminccal haladni?) a negyedik – fehér – lámpáig, és más hasonló, a probléma gyökeréig nem hatoló társai.

(Hogy aztán pár nap múlva – minden csoda három napig tart – a felháborodást és a görcsös konstruktivitást már a feledés homálya burkolja.)

Csak két dologról nem beszélt senki!

Hogy a közlekedési morál, a szabályok betartása, az udvarias, a többi közlekedőre ügyelő, a közlekedés balesetveszélyességét felmérő, azzal számoló és azt figyelembe vevő magatartás, a felelős mentalitás teljes hiánya nem különbözik általában a honfiak magatartásától, hozzáállásától bármely más ügyben, és társadalmi méretekben is.

(Vonatkozik e megállapítás az autósokkal-motorosokkal egy tekintet alá eső, mindig büntetlenül hagyott, szabályszegő kerékpárosokra és a gyalogosokra, holott számukra e felelőtlenségük egyenesen önveszélyes, és kiemelten a legbalesetveszélyesebben közlekedő elektromos rolleresekre is,)

Továbbá arról, hogy a balesetmegelőzés és a kulturált közlekedés előfeltétele a szabályszegők konzekvens, kivételt nem ismerő, a szabályszegéssel arányos megbüntetése, adott (a jelenleginél sokkal több) esetben végleges eltiltásuk a vezetéstől.

(Olyan apróságokról már nem beszélek, mint a vizsgáztatás rendje! Olyan egyének kapnak vezetői engedélyt, és ülnek be, száguldozni kezdve – értelmetlenül és életveszélyesen – gyárilag vagy házilag felturbózott csoda-micsodákba, akikre még egy szamaraskordét se bíznék rá.
Egyszer létezett egy középiskolai végzettség-követelmény! Azt levitték nyolc általánosra. Ma már hol volt, hol nem volt az is. Mert akkor bizonyos, egyre szélesebb rétegek ki lennének zárva belőle.)

A közlekedés hatékony felügyeletéhez újabb előfeltétel a rendőr!

A rendőr, aki Angliában a miniszterelnököt is meg meri bírságolni, ha szabálytalankodik, legyen az akár egy be nem kapcsolt biztonsági öv.

Vagy említhető Giuliani valódi, és nem csak puffogtatott zéró toleranciás rendteremtése polgármester korában New- Yorkban, ahol felszámolták a bűnbandákat, rendet teremtettek a közlekedésben, sőt, még a szemetelőket is megbüntették.

(Más, nem ide tartozó és érdemeit nem csökkentő kérdés, hogy Rudy Giuliani mára, vénségére meghülyült).

Nálunk a dolog értékhatár- é személyfüggő!

Keményen megcsapják a húszéves autóban ötven helyett ötvenöttel vágtázó autóst. Húszmilliótól fölfelé én még rendőr által félreállított kocsit, motort nem láttam. Csak százas tábla mellett (záróvonalon előző) száznyolcvannal száguldozókat.

Amíg Polt gond nélkül – és a dolog köztudomásúvá válását követően is büntetlenül – parkolhat buszsávban, mert nem óhajt három métert gyalogolni, amíg Pintér a közbiztonság megteremtése helyett (melyet 2010-ben tett ígérete szerint két héten belül megold) orvosok és pedagógusok vegzálásával, megfélemlítésével van elfoglalva, addig ebben az ügyben eredmény nem várható!

A fenti remek újításokkal, mint a probléma lényegéhez képest pótmegoldásokkal kapcsolatban csak egyetlen megjegyzésem van, anélkül, hogy hagynám magam elterelni a lényegről: miért nem lehet a gyalogosok számára működő közlekedési lámpák mintájára a kocsiknak is villogó zölddel jelezni, hogy a lámpa váltani fog sárgára?

Mert rengeteg szabályszegés és baleset útkereszteződésben kivédhetetlen esetekben (is) történik.

Ha észlelem, hogy viszonylag hosszú ideje zöld a jelzés, két dolgot tehetek: lassítok, hogy meg tudjak állni, akkor anyáznak mögöttem, esetleg belém jönnek, vagy gyorsítok, egy életem, egy halálom, legföljebb megbüntetnek.

Mert úgy váltanak a lámpák, hogy közvetlenül előttük járva még harmincas sebességnél sem lehet megállni. Ha vészfékezéssel próbálkozol, akkor meg hátulról, mint említettem, föltrancsíroznak.

E megoldás Ausztriától Hollandiáig számtalan helyen működik. Nálunk miért nem?

Nem kell mindig új dolgokat kitalálni, ha van bevált régi!
És viszonylag kis, mindössze programozási költséggel bevezethető.

A főváros problémájának veleje végül mégis az, hogy a XIX. század-végi forgalmi viszonyokra teremtett Bel-Budapest településszerkezete (melyet a németekkel és a lengyelekkel ellentétben a háborús pusztítás után egy az egyben rekonstruáltak – a fene se gondolhatta a robbanásszerű változás bekövetkeztét – és úthálózata egyszerűen alkalmatlan ekkora forgalomra, toldozgatással foltozgatással egyetemben.

(Hozzá Bel-Buda a geológiai-földrajzi adottságai miatt bármiféle bővítésre alkalmatlan.)

A másutt, a világ jobbik felén bevált mélygarázsépítésbe, mellyel forgalmi sávok nyílhatnának a parkoló autók helyén, bele se fogtunk! A kutya se foglalkozott az egész problémahalmazzal.

Gyökeres változást csak valóban, és nem csak a mesékben kiépített P+R-hálózattal, meg korszerű, kulturált és megfizethető közösségi közlekedéssel lehetne elérni!

De, amíg nálunk a hármas metró felújítása több időt vesz igénybe, mint amennyi idő alatt Bécset teljesen behálózták vadonat új metróvonalakkal, a semmiből!