A köztisztviselő a hatalom kiszolgálója, ezért a hatalomnak érdeke, hogy bizalmi viszony legyen a kapcsolat lényege. Koronként és rendszerenként változó a helyzet, de a bizalmi kötelék mindig alapvető fontossággal bír.

Régen nem vagyok köztisztviselő, de lélekben az vagyok és az is maradok.  Kényszeres késztetést érzek arra, hogy figyelemmel kísérjem az életnek ezt a területét.

Erre módom és lehetőségem van, mert foglalkozom magánszorgalomból, saját magam érdekében is, ismerős és rokon jogászhallgatókkal.  Látom a vizsgakérdéseiket, olvasom tananyagaikat, értesülök a jogászképzést uraló hangulati viszonyokról, ezekből képet tudok alkotni a jogrendszer mai állapotáról.

Szomorú és elkeseredett vagyok, mert az általam szeretett és talán jól is ismert közigazgatási rendszerünk a lezüllés állapotában van. Veszni látok olyan értékeket, amelyek a közigazgatás lényegét jelentik.

Állítom, hogy jól alkalmazható államigazgatási jogszabályaink voltak, kiegészítve a rendszerváltozás utáni szükséges módosításokkal, amelyeket az Orbán kormány nagy sietséggel hatályon kívül helyezett, de nem állított helyükre jobbakat, sőt ellentmondásossá, követhetetlenné tette a jogalkalmazási viszonyokat.

A hatalom maga sem hiszi el, hogy a közigazgatásban dolgozók mindegyike a hatalmat szolgálja és a szolgálók mindegyike nem is szolgálja igazán a hatalmat, legalábbis lélekben, biztos nem.

A bizalom helyébe a bizonytalanság lépett, ez pedig olyan tényező, amelyet a hatalom nem hagyhat figyelmen kívül.

A hatalom igyekezett mindig, és nincs ez másként ma sem, az általa megbízhatónak vélt személyekkel feltölteni a rendszert, de belátja, hogy ebben 100 %-ig nem lehet biztos, és nem is az.

A közigazgatás felsőbb szintjein, a kormányhivatalokban, a minisztériumoknál, illetve az országos hatáskörű szerveknél nagyobb biztonsággal sikerül kiválasztani a megfelelőnek gondolt tisztségviselőket, de még itt sem lehet a hatalom teljes biztonságban.

Az tény, hogy a felsőbb szinteken a vezetők szinte kivétel nélkül a hatalom hű kiszolgálói. Ezekre a szintekre kerülnek azok, akiknek a korrupciós hatalom így ”fizeti ki” a szolgálataikat. Itt nagymértékben érvényesül a kontraszelekció.

Köztudott hogy a miniszterelnöki és miniszteri biztosok népes serege, valamint a tárca nélküli miniszteri pozíciók a kormányzópárt „kifizetési” gyakorlataként funkcionálnak.

Elképesztő és nevetséges, hogy a miniszterelnök mennyi és milyen címeket talál ki a neki fontos biztosok kinevezésére. Legutóbb például Pannónia szívéért felelős miniszterelnöki biztost nevezett ki.

A közigazgatási rendszer működésének és féken tartásának fontosabb módszerei és eszközei

-A közigazgatási rendszer állandó mozgásban, átszervezésben tartása

Ez alkalmas arra, hogy a tisztviselőket bizonytalanságban tartsa, kialakítsa bennük a félelem és szorongás érzését.

Belegondolok, mit élhettek át a dolgozók az egész rendszer átalakítása idején, amikor létrehozták a kormány és járási hivatalokat, áttelepítve hozzájuk a megyei és városi önkormányzatoktól elvett feladat és hatásköröket.

Ezzel az intézkedéssel a központi hatalom több célt is elért:

• létrehozta a kormány meghosszabbított karját, a kormányhivatalokban és a nekik alárendelt járási hivatalokban,
• előkészítette a megyei és városi önkormányzatok önállóságának megcsonkítását, jelentőségük csökkentését.

Az államvizsgájára készülő ismerősömet nagyon sajnáltam, amikor bajlódott az átalakított hatás- és feladatkörök tanulásakor.

A düh fogott el, amikor nekem is fejtörést okozott a nem egyértelmű szabályozás, a végig nem gondolt jogalkotás következménye. pl.: ilyen kitétel: … ha nincs megnevezetve fellebbviteli fórum...

 Az én gondolatrendszeremben ilyennek nem szabad lennie, hiszen a jogállamiság alapvető követelménye az egyértelműség, az átláthatóság.

Sokszor még az is a fejemben volt, hogy talán nem is a hozzá nem értésből, hanem direkt az átláthatatlanság miatt történik mindez.

-A folyamatos továbbképzés hiánya

Nincs szervezett továbbképzés.

A gyakori jogszabályváltozások megkövetelnék a folyamatos konzultációkat, a felmerülő jogalkalmazási problémák megbeszélését, a megoldás megtalálását.

Sokszor még azok sem értik az új jogszabályt, akiknek feladata lenne a jogértelmezés.

Szinte általános, hogy a köztisztviselők csak a saját munkájukra vonatkozó ismereteket birtokolják, nincsenek tisztában az összefüggésekkel, az intézkedéseik következményeivel.

Ez sajnos felfogható hatalomtechnikai eszközként is, hiszen minél kevesebb ismerettel rendelkezik a köztisztviselő, annál befolyásolhatóbb, féken tarthatóbb.

-Megfogalmazott nyílt és burkolt elvárások

A 2011-ben újra szabályozott köztisztviselőkre vonatkozó törvény magatartási szabályokat állapított meg.

Ezen kívül naponta fogalmazódnak meg a különböző kívánalmak, amelyeket nem lehet vitatni, kétségbe vonni. Ha ez megtörténik véletlenül, azonnal figyelmeztetés követi.

-Bérfeszültség

Az átalakítás után bérfeszültség keletkezett a kormány és a kormányhivatalba átkerült és az önkormányzatnál maradt köztisztviselők között, az utóbbiak hátrányára.

A köztisztviselői kart megosztó igazságtalan intézkedések demoralizáló hatását a központi hatalom idézte elő. A hatalomnak nem előidézni, hanem megszüntetni kellene az ilyen viszonyokat.

-Egyenlőtlen munkateher

Az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban állókra nehezedik véleményem szerint a legnagyobb teher. Ők állnak a frontvonalban, a közismerten rossz szociális háló és az arra így is rászoruló emberek fogságában.

A sok elkeseredett, okkal elégedetlen ember rájuk önti a haragját, amit az egész rendszerrel szemben érez. A köztisztviselőnek tilos reagálni, igazat adni az ügyfélnek.

Nekik kell kiszolgálni a hajléktalan embereket, elvenni okmányaikat, amelyeket sajnos piszkos, körömgombás kézzel adnak át. A köztisztviselő abban a félelmében kínlódik, hogy nehogy elkapjon valamilyen fertőzést, esetleg hazavigye.

Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a bíróságok külön teremben hallgatják meg az eljárás alá vont hajléktalan embereket. Persze nyomatékosan hangsúlyozom, ez embertelen, jogellenes eljárás!

-Minősítési rendszer

Sok igazságtalanságot és önkényt hordoz magában.

Eszköz lehet arra, hogyan váljanak meg a közben nem eléggé megbízhatónak vélt vagy gondolt személytől.

A köztisztviselőnek nem sok lehetősége van arra, hogy vitassa a minősítésében foglaltakat, a rá vonatkozó értékelést. Azzal a veszéllyel kell szembe néznie, hogy azonnal vagy később találnak okot a menesztésére.

-Bizalmatlanság légköre

Talán ez a köztisztviselő lelkét a legjobban megnyomorító körülmény. Egymásban sem bízhatnak meg, egymástól is félniük kell. Ez a legalsó szinteken a legjobban érezhető és érvényesülő lelkeket romboló hatás. Lassan, de biztosan ölő méreg.

A legelszegényedettebb, a legalacsonyabb értelmi és érzelmi színvonalon élő emberek problémáival naponta találkozni és azokra megoldást nem találni, ideg és lelket romboló körülmény. A köztisztviselőnek ezt akkor is vállalnia kell, ha saját magának is vannak olykor megélhetési gondjai.

-Összegezve

Köztisztviselőnek lenni, a jelenlegi közhatalmat szolgálni nem lélekemelő feladat.

Egyeseknek rabszolgamunka, másoknak „kiérdemelt” jutalom.

Ez a hatalom nem érdemli meg, hogy közhatalomnak nevezzük, mert nem az!

Ez a Fidesz kormányzópárt és oligarcháinak a hatalma, amelyet a magyar adófizetők pénzén tart fenn az Orbán rendszer csúf nevén NER.

Egy utolsó mondat, a köztisztviselők országos fellépésükkel meg tudnák bénítani az állam működését!

(Név és cím a szerkesztőségben(