Akinek a tiszteletére a Városligetben szabálytalanul, engedélyek nélkül felhúzott Magyar Zene Házában, annak is az akusztikai szempontból kiemelkedő üvegkalitka-koncerttermében zajló ünnepélyes megnyitón a sajnos teljesen elkurvult, tavaly az ellenzéki VII. kerületi díszpolgári címet "a kiélezett politikai helyzetre tekintettel" visszautasító Szakcsi Lakatos Béla eljátszotta a "piros a paradicsom, nem sárga" kezdetű nótát.
Mely Orbán pénteki magánszáma óta (aki immár a nemzet zeneesztétája is egyben, mint Sztálin volt annak idején) már szinte Himnusz-számba megy e kultúrnemzet orbánista köreiben.

A megnyitó ünnepségen díszletként elücsörgő zenészek orra (és produkciója) előtt teljes kavalkád vette kezdetét:
Rétvári Bence hatalmas Fidesz-logót forgatott maga előtt-körül, jelezve, hogy a létesítmény a Fidesz ajándéka a magyar kultúrnemzetnek.
Semjén pedig kifejtette, hogy ilyen kulturális fellendülés Magyarországon a kiegyezés óta nem történt, sőt talán még Mátyás király is pironkodhat!

Ezzel a nagy ívű, körvadászhoz méltó megállapítással Semjén, akarata ellenére ugyan, kétségtelenül frontot nyitott a kalapácsos Demeter kultúrtézise ellenében.

A kiegyezés, a maga polgárosodásával hozta el ugyanis az emancipációt, és tört utat (többek közt) a XIX. század végi, XX. század eleji-közepi zsidó származású íróknak, akik, nem zsidó kollégáikkal egyetemben a magyar irodalom egyik aranykorát hozták el.
Melynek nyolcvan százalékát Demeter kihajítaná az ablakon.

Hát akkor most miért ippeg a kiegyezés? Hogy a többiről, a mai viszonyokról ne is beszéljünk!

A zenészeket, akik végigszenvedték ezt a kultúreseményt, nem sajnálom: minek vállalták? Tudták, hogy mibe csöppennek!
Szakcsi Lakatos pedig: volt egy ember!

A gondosan válogatott publikum túlélte valahogy. A koncertet.

Orbán valószínűleg az avató koncert alatt, félálomban ötlötte ki újabb kultúrmisszióját, ma talán már meg is jelent a kormányrendelet: létrehozzák a Nemzeti Régészeti Intézetet, és szépen ki is stafírozzák.

Az új intézet nyilvánvaló feladata, hogy megtalálja végre a szittya-hun-magyar közvetlen leszármazásra vonatkozó, tárgyi bizonyítékként bemutatható régészeti leleteket.
Melyeknek felkutatása eddig nem vezetett eredményre – nyilván elszabotálták a nemzetáruló rákosista, kádárista, majd sorosista régészek.

Egyre nehezebben tartható ugyanis az álláspont, hogy pont ezek hiánya utal a kapcsolatra, mert a gaz imperialisták eltüntették.

Ugyanez a helyzet az avarkori sírokban talált emberi maradványok DNS vizsgálatával is.
Nem lehet véletlen, hogy az eddigi eredmények nem igazolták a vérségi kapcsolatot sem az egyértelműen hun sírokban talált maradványokból kinyert DNS-profillal.

Szabotázs ez is, nem más! Na, de majd most!

Az intézkedés egyben újabb lépcsője kiépülőben lévő a Mussolini-féle korporációs rendszernek: egy szakma, egy intézmény!
Mint legutóbb a pszichológusoknál. Aki ugrál, kimarad! Aki kimarad, mehet hályogkovácsnak! Amíg azokat is nem tereljük egy alomba.

Mert régészeti feltárási munkákra megbízást nyilván csak az új intézet fog kapni.

Nem eseménytelen e hétvégi kultur-attak egyébként sem! Vannak az Orbán-kurzusban olyan elkötelezettek, akik mindent feláldoznak a kultúráért: emlékezzünk magának Orbánnak és (kicsiben) Hoppál Péternek capcarászó akcióira, melyekkel fosztogatták múzeumainkat, hogy biztos helyen megóvhassák a kincseket a jövő számára. Maguknál.

Most Fekete Péter kulturális államtitkár bukott le hasonló ügyben.
Ő visszaeső. Ezúttal éppen csak egy focilabdát csórt el, vitt ki a kabátja alatt valahonnan, de valamiért feljelentették.

A focilabda kiemelt érték! Nem úgy, mint Munkácsy! Az államtitkár úr így aztán a kultúra mártírjává válhat.

A kulturális-hétvége méltó lezárásaként éjjel született újabb rendelet szerint (a választásokig) a Szép-kártya italmérésekben is, szeszes italok fogyasztására/vásárlására is felhasználható lesz!

Hogy egyre szebben, teltebben szóljon, zengedezzen a piros a paradicsom-nóta!
Mint annak idején a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, aztán pedig a Fel vörösök, proletárok! Vagy a történetileg pontatlan (egykor náci-barna) Vörös Csepel!

Mivel Orbán semmit nem tesz ok nélkül, egyes politológusok a paradicsom-nótában már óvatos elhatárolódás jeleit vélik fölfedezni a kínaiaktól. Hogy aszongya. a Fudannal is leálltak!
Állt le a nehézség! Csak takarékra tették a választásokig.
Összekötik továbbá e gondolkodók a tényt Orbán közelgő moszkvai útjával, ahová nyilvánvalóan eligazításért megy a Nyugat-Balkánt felforgató további lépéseiről, az ukránokkal szembeni fellépésről és általában az Uniót illető fellazítási teendőkről (esetleg a szélsőjobboldali frakció tető alá hozataláról végre – ne marakodjatok gyerekek a vezető posztért, lényeg a pusztítás!
Az ukázok egyértelműek lesznek a Putyint kiszolgáló Orbán számára.
Kína pedig most nem olyan fontos! Így aztán a piros előzi a sárgát. Paradicsomban is. Így okoskodnak egyes politológusok.

Szerintem azért ez túlzás! Erőltetett!

A paradicsom nem szól másról, mint a kultúrharc egy újabb állomásáról!
Mert, kérem alássan, miről van itten szó?
A sárga rózsa! Illés Lajos már a sírban, Szörényi Levente ugyan régi, megbízható nép-nemzeti szerző/előadó (volt – mert újabban érthetetlenül kussol!), na, de Koncz Zsuzsa, Bródy! A nemzetnek régi ellenségei! Őket kell leiskolázni!
(Ámbár pont őket kínai ügynöknek titulálni – elsőre elég vadul hangzik, de tegyük azért talonba, tán jó lesz még valamikor!)
És hullámzik a Balaton! Mert Tóth Gabi ugyan teljes mellszélességgel (de még milyen mellszélességgel!) nyomatja, viszont Oláh Ibolya megingott!
Márpedig a könnyű zene kalapácsos Demeter kezébe tétetett! Csapjon rendet! Mert a fiatalokat meg kell nyernünk szent ügyünknek.

De első a magyar nóta! A mulatós! Kultúrnemzeti nagylétünk élő biztosítéka.