Magyarország szempontjából valóban kedvezőtlen lenne a fordulat, hogy közvetítő országból valamelyik blokk peremén találja magát

– véli a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakértője, Kutasi Gábor. Véleménye szerint nemcsak hogy tényleges veszély, már jelei is mutatkoznak a világ ismételt blokkosodásának, amiből viszont kimaradhatunk, ha ügyesek leszünk.

„Magyarország határozottan ellenzi az európai–kínai gazdasági együttműködés szétvágását, rendkívüli károkat okozna a gazdasági realitások politikai szempontokkal történő felülírása, ehelyett kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítására kellene helyezni a hangsúlyt” – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter márciusban az európai uniós tagállamok kereskedelmi ügyekkel foglalkozó minisztereinek informális tanácsülésén, Stockholmban. 

Véleményét azóta számos alkalommal elismételte, nyilatkozott róla a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, illetve az Amerikai Iparkamara budapesti rendezvényén is. Sőt, számszerűsítette is a problémát, hiszen márciusban jelezte:  tavaly az EU–Kína kereskedelmi forgalom értéke 856 milliárd euró volt, néhány héttel később pedig már 870 milliárd eurósra becsülte a jelenlegi értéket. 

Az autóipar a mintapélda

Ráadásul a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború nyomán reális veszélynek látja a világ ismételt blokkosodását, amiből szerinte mi azáltal igyekszünk kimaradni, illetve nem a vesztesévé válni, hogy próbálunk hidat képezni Nyugat és Kelet között. 

Az utóbbi ékes példájaként említette az egyébként teljes átalakulásban lévő autóipart, mondván, a három német prémiumautó-gyártó egyaránt saját gyárral rendelkezik nálunk, és a hét legnagyobb akkumulátorgyárból is három. 

„A keleti akkuk nélkül a nyugati autók a lovas kocsikkal egyenértékűek” – összegzett Szijjártó Péter, akinek világpolitikai helyzetértékelésével, illetve félelmével egyetért a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének a vezetője is. Kutasi Gábor szerint az orosz–ukrán háború a gyújtópontja lett egy olyan nemzetközi politikai folyamatnak, amely mostanra globális szinten polarizál. 

Ennek a lényege, hogy a politikai szempontok válnak uralkodóvá a gazdaságiak felett, ami átvezet a szabadkereskedelemből a kereskedelmi háború állapotába. Ebben az USA és Kína törekvése az lesz, hogy minél nagyobb blokkot vonzzon magához, és a bevonzott országokban igyekezzen csökkenteni a másik befolyását.

Drágább és rosszabb

Ez a blokkosodás, vagy legalábbis az előfolyamata már zajlik is. Ez kiolvasható a friss kereskedelmi adatokból, amelyek Kínával és Oroszországgal kapcsolatosan a háború tavaly februári kezdete óta eltelt időszakot, illetve az idei év első hónapjait vizsgálva az alábbiakat mutatják a mi szempontunkból talán legfontosabb három szereplőnél:

• Németország: egyértelműen látszik az Oroszországról leválás, és lefelé korrigál a Kínával fennálló kereskedelmi összérték is, export-import terén a szokásos szezonális ingadozásnál erősebb csökkenés figyelhető meg.
• Franciaország: egyértelmű az Oroszországgal kereskedés harmadolása, ugyanakkor a Kínával való kereskedelemben bővül a tavalyi szint, tükrözve Macron elnök különutasságát a kínai kapcsolatok ügyében.
• Egyesült Államok: az amerikai–orosz kereskedelem a negyedére esett vissza, az amerikai–kínai pedig a tavaly februári érték kicsit több mint 70 százalékára, az utóbbi a 2019-es szintnek felel meg.

Az egyetemi docens kifejtette: a Covid elhozta az általános felismerést, hogy a hosszú kereskedelmi utak sérülékenyek, most azonban nem a gazdasági racionalitás és kockázatkezelés a legfőbb, hanem politikai, biztonságpolitikai és geostratégiai szempontok, amelyek rontani fogják a gazdasági hatékonyságot. Félő, hogy a termelési láncok blokkon belül szerveződnek, nem törődve a költséghatékonysággal, így még tovább drágul a hozzáférés nyersanyagokhoz, energiahordozókhoz és alkatrészekhez.

„Joggal tart a magyar kormány egy ilyen folyamat kedvezőtlen gazdasági hatásaitól, hiszen a 2022 előtti három évtizedes kereskedelmi rezsim lényege a globális termelési láncokban rejlő hatékonyság kihasználása volt” – folytatta Kutasi Gábor.

Finn és jugoszláv modell

A Szijjártó Péter által többször említett összekötő szerepről elmélkedve a tanszékvezető emlékeztetett a hidegháborús időkre, amikor ugyancsak akadtak nem elkötelezett országok. Példaként a finn és a jugoszláv modellt említette, amelyek záloga az volt, hogy önerőből képesek voltak kiharcolni és fenntartani viszonylagos önállóságot – szerinte ilyesmire most mi is képesek lehetünk:

A mai Magyarország esetében a jelenleg is erős belpolitikai stabilitás és a hadseregfejlesztési program adhat alapot arra, hogy a közvetítő státusz fenntartható legyen egy újabb kétpólusú világrendben is a perifériás frontországlét helyett. (vg.hu)