A középkorban a tintaszíneket természetes úton, növényekből nyerték. Ezek a természetes színű tinták valamikor a 17. század környékén kimentek a divatból, amikor élénkebb, ásványi alapú színek váltak elérhetővé.

Sajnos a természetes tinták előállításához szükséges tudás is elveszett. A középkori kék tinta receptjét a tudósok nemrégiben feltámasztották egy régi portugál recept alapján.

A Science Alert szerint egy portugál kutatócsoport sikeresen megfejtett egy ősi kéziratot, amely a rég elveszettnek hitt természetes kék festék, a folium receptjét tartalmazta. A 21. században most először állították elő a középkori kék festéket.

A Science Advances folyóiratban publikált tanulmány eredményei lehetővé teszik a restaurátorok számára, hogy jobban megőrizzék a középkori színeket, és a történészek könnyebben azonosíthassák azokat a régi kéziratokban.

„Ez az egyetlen középkori, szerves festékeken alapuló szín, amelynek nem volt szerkezete” – mondta Maria João Melo, a lisszaboni NOVA Egyetem konzerválási és restaurálási kutatója, az új tanulmány vezető szerzője.

A tudósoknak egy 15. századi kézikönyvből származó színezőrecept segítségével sikerült újraalkotniuk a középkori kék pigmentet. - Forrás: Paula Nabais/NOVA Egyetem

„Tudnunk kell, mi van a középkori kéziratok illuminációiban, mert meg akarjuk őrizni ezeket a gyönyörű színeket a jövő generációi számára.”

Melo és csapata egy középkori portugál értekezésből származó receptet vizsgált meg, melynek egyszerű címe: „A könyv arról, hogyan készítsünk mindenféle színes festéket könyvek világításához”. A könyv a 15. századra nyúlik vissza, de maga a kézirat szövege régebbi, valószínűleg egészen a 13. századig nyúlik vissza, és portugálul, héber fonetika használatával íródott.

A könyv egy „illuminátor” tulajdona volt, aki e figyelemre méltó színezőtechnika hagyományait követve dolgozott. A kutatók úgy vélik, hogy a könyv fő célja valószínűleg a „héber Bibliák előállításának elősegítése volt, ahol a szöveg pontosságát a »minden szín könyvében« leírt színek világították volna meg”.

A középkori kézikönyv szemlélteti a szükséges anyagokat, és részletes utasításokat tartalmaz a színek elkészítéséhez. Még a Chrozophora tinctoria növény pigmenttartalmú terméseinek szedésének megfelelő időpontját is feltünteti , amelyet a középkorban nagyra becsültek, de ma már gyomnövénynek tekintenek.

„Ki kell facsarni a gyümölcsöket, ügyelve arra, hogy ne törjék össze a magokat, majd vászonra kell helyezni őket” – mondta Paula Nabais, a tanulmány társszerzője és vegyésze a Chemical and Engineering Newsnak. Ez az apró részlet kulcsfontosságú, mivel a megsemmisített magok poliszacharidokat szabadítanak fel, amelyek egy tisztíthatatlan, gumiszerű anyagot képeznek, ami rossz minőségű tintát eredményez.

2018-ban a csapat a kéziratban található receptek alapján, a semmiből kezdte el előállítani a szerves festékeket. Először metanol-víz oldatba áztatták a gyümölcsöt, amit két órán át gondosan kevertek. Ezután a metanolt vákuum alatt elpárologtatták, így egy nyers kék kivonatot kaptak, amit a csapat tisztított és betöményített, így kék pigmentet kaptak.

A Chrozophora tinctoria növénynek gyógyhatásai is vannak, amelyeket a korábbi tanulmányok során felfedeztek. - Forrás: wikimedia

A kutatók elemezték az általuk újraalkotott színek kémiai összetételét is. Fejlett technológiák, például tömegspektrometria és mágneses rezonancia segítségével megállapították, hogy a középkori kék festékben található vegyület eltér a más növényekből kivont kék pigmenttől.

A C. tinctoria természetes kék pigmentjének újonnan felfedezett kémiai vegyületét krozoforidinnak nevezték el.

„A krozoforidint az ókorban gyönyörű kék ​​festék előállítására használták festészethez, és ez sem nem antocianin – amely számos kék virágban és gyümölcsben megtalálható –, sem nem indigó, a legstabilabb természetes kék festék. Kiderült, hogy saját kategóriájában egyedülálló” – írták a kutatók.

A C. tinctoriából kivont kék pigment azonban hasonló szerkezetet mutatott egy másik növényben – a Mercurialis perennisben, vagyis a kutyahiganyban – található kék kromoforral, amelyet általában gyógynövényként használnak. A különbség az, hogy a C. tinctoria kék kromoforja valójában oldható, így folyékony festékké alakítható.

Arie Wallert, a Rijksmuseum kurátora és tudósa már korábban is megpróbálta megfejteni a rég elveszett középkori kék tinta rejtélyét, de amikor falba ütközött, úgy döntött, hogy felfüggeszti a kísérleteit.

„Úgy döntöttem, félreteszem nyugdíjba vonulásom utánra” – mondta Wallert. „De most, a portugál kutatók egyesített agyi erejének köszönhetően ez a probléma teljesen és gyönyörűen megoldódott. A nyugdíjas éveimet más dolgokkal tölthetem.”

Ishak, Natasha. „Kutatók egy rejtélyes kék tintát rekonstruáltak középkori kéziratokból.” AllThatsInteresting.com, 2025. szeptember 10., https://allthatsinteresting.com/medieval-blue-ink.

Címlapkép: A középkorban gyakran használtak növényi színezékeket a ruházat festésére. - Forrás: wikimedia