Az OLAF által feltárt csalásokból csak egyetlen egy esetben lett bírósági ítélet.

Ha valaki az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) éves jelentéseit megnézi, a Magyarországra vonatkozó statisztikai adatoknál megakadhat a szeme azon, hogy arányaiban a magyar uniós pénzosztó szervek teszik az egyik legkevesebb bejelentést gyanús ügyekről. 

A hazai ellenőrzések a támogatási összegek egészének 0,9 százalékánál tártak fel hibát, míg az uniós átlag 1,9 volt 2013 és 2015 között. Ehhez hasonló gyenge teljesítményt jellemzően a bolgár, a román és az olasz bürokrácia nyújt. 

Eközben az OLAF-ellenőrzések a vizsgált kifizetések 3,5 százalékánál találtak kivetnivalót Magyarországon – a közösség átlaga 0,4 százalék. 

Tehát az uniós szervezet éppen ellenkező eredményre jutott, mint a magyar hatóságok: Magyarországon fedte fel az egyik legtöbb visszaélést a 2013-15-ös időszakban. 

Csak Szlovákiában (3,9%) volt magasabb ez az arány az utolsó elérhető, 2015-ös évre vonatkozó adatok alapján. Ráadásul ebben a 4-es metróval kapcsolatos megállapítások értelemszerűen még nincsenek benne. Még a sokkal korruptabbnak tartott Romániában is jobb volt az arány, ott csak a kifizetések 0,6 százalékánál találtak kivetnivaló az OLAF szakemberei. 

Az unió a rossz ellenőrzési rendszer, a pályazatok elbírálása körüli problémák - haverokhoz kerül a pénz, és nem oda, ahova szánják - miatt már többször leállította a kifizetéseket.

Egy árva ítélet, az sem túl szigorú

Ami a következményeket illeti, az OLAF-beszámolók szerint 2008 és 2015 között csupán a feltárt esetek negyedében tettek lépéseket a magyar hatóságok. Ez csak mintegy a fele az európai uniós 47 százalékos átlagnak, csak Portugália, Lettország és Szlovákia tudott rosszabb eredményt produkálni. De Románia is előttünk végzett e téren 28 százalékkal.

Mindennek azért is van nagy jelentősége, mert az OLAF szerepe igen limitált: a világ legnagyobb disznóságának feltárásakor is csak ajánlást fogalmazhat meg az adott ország hatóságai számára. Sokan gondolták ezek alapján, hogy nem túl baráti a magyar ügyészséggel az OLAF viszonya. De éppen a metrójelentés által kiváltott botrány után járt Budapesten a hivatal vezetője, Giovanni Kessler, aki – miután találkozott Polt Péterrel – úgy fogalmazott: 

„jó viszonyt ápolunk a magyar Legfőbb Ügyészséggel, szoros együttműködést folytatunk fontos vizsgálatokkal kapcsolatban”.

A közös munka azonban egyelőre nem sok eredménnyel járt: 

a 30 OLAF által tett, bűncselekményre utaló ajánlásból eddig egyetlen egy eset jutott el bírósági ítéletig. 

A magyar OLAF-ügyek mérlege (a Legfőbb Ügyészség adatai szerint):

• bűncselekményre utaló ajánlás: 30;
• bírósági ítélet: 1;
• vádemelés: 4;
• nyomozás folyamatban: 19;
• megszüntetett nyomozás: 6.

Egy budapesti székhelyű, állatgyógyászattal foglalkozó cég nyomdaüzem létesítésére kért pénzt. Már a pályázatban is fals adatok voltak, az elszámolásra pedig valótlan számlákat nyújtottak be. A csalók 50 millió forint támogatáshoz jutottak. Az elsőrendű vádlottat egyéves, két évre felfüggesztett börtönre ítélték, a segítő társaságot pedig 300 ezer forint pénzbírságra a másodfokú, jogerős ítélet szerit. Az elcsalt 50 millió forint fényében meg lennénk lepve, ha ennek az ítéletnek komolyabb elrettentő ereje lenne.

Futópad beteg kutyáknak

Vádemelésig további négy ügy jutott el. Az egyik esetben két cég – sajnos a neveket nem tudhattuk meg – a Balaton északi partján erdészeti munkagépek vásárlására kapott támogatást. Az eszközöket meg is vették – a piaci ár többszöröséért. Csak ebben az eseteben 178 millió forint az EU és a magyar állam kára. Nem véletlen az utóbbi kitétel, a támogatások nagyjából ötöde ugyanis hazai költségvetési pénz. Az OLAF nélkül is fel kellene tehát tárniuk a visszaéléseket a hatóságainknak, hiszen a magyar állam érdekei közvetlenül is sérülnek. 

Egy másik ügyben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 84 alkalmazottját vádolták meg egy 120 milliós csalással. Az OLAF által feltárt esetben az élelmes Pest megyei vállalkozó 52 millió forintot nyert azzal, hogy olyan honvédségi gyakorlótérre kért támogatást 2010-ben, amire nem is lehetett volna. (Természeten nem volt engedélye a használatára sem.) Rá egy évre ismét beadta a dotációs igényt, immár 63 millió forint értékben, de ezt már elutasították, így csak az első összeg miatt kell majd a bíróság előtt magyarázkodnia.

A legnevetségesebb ügyben egy férfi kutyák számára kialakított hidroterápiás futópad továbbfejlesztésére igényelt 112 millió forintos támogatást. A teljesen abszurdnak tűnő elnevezés sem keltette fel senki figyelmét, csak az uniós ellenőrökét. Mondjuk ha valaki az innovációs uniós támogatások listáját böngészi, elég sok hasonlóra bukkanhat – olyannal már kevéssel találkozik, amiből tényleges fejlesztés lett. A férfi egyáltalán nem akarta a projektet megvalósítani, fiktív számlákat, valótlan tartalmú iratokat használt fel, de csak a 44,7 millió forint előleghez jutott hozzá.

Veszélyes a magas előleg

Ez is rávilágít arra, milyen veszélyes az 50 százalékos előleg, amit a kormányzat az Európai Bizottság heves ellenkezése ellenére vezetett be a jelenlegi pénzügyi ciklusban. A brüsszeli ajánlás szerint nem volna szabad 20-30 százalék fölé emelni az előleget, mert a magas arány a csalásokat ösztönzi.

Friss a negyedik eset, amelyben februárban emelt vádat a Fővárosi Főügyészség. Egy nyomdaipari, papír csomagolóeszközöket gyártó cégcsoport már viszonylag koros gépeit új beszerzésnek álcázták az uniós támogatás megszerzése érdekében. 

Mivel már 2005-ben bejött a trükk, még további három alkalommal kértek pénzt a technológiai korszerűsítési pályázaton – és egyszer sem tűnt fel a hazai hatóságoknak, hogy valami nem stimmel. Összesen 770 millió forintot tettek a zsebre a csalók, ebből 140 millió volt a hazai költségvetés kifizetése. Az OLAF ellenőrei résen voltak.

Lakásvásárlásra is kaptak pénzt mikrovállalkozások

A további ügyek közül hatnál megszüntették a nyomozást. Az eddigi statisztikákból az látszik, hogy az OLAF által azonosított szabálytalanságok fele juthat el vádemelésig. Ennél nagyobb gond, hogy a magyar ellenőrzések nem tárnak fel elég visszaélést, pedig biztosan lenne mit. A kormány számára sokkal fontosabb a támogatások minél gyorsabb kiosztása, mint az, hogy ez milyen szabályosan történik. 

De talán ennél is lényegesebb lenne, hogy a 7 ezer milliárd forint uniós dotáció jól hasznosuljon a gazdaságban. Ebben azonban sem az OLAF, sem az ügyészség nem tud segíteni.

Tanulságos lehet összefoglalni azt is, hogy milyen esetekben nem emeltek végül vádat. A mikrovállalkozások fejlesztésére kiírt programon egy kisvárdai és egy budapesti cég pályázatát találta gyanúsnak az OLAF, mert a pénzt nem olyan célra költötték, ami a tevékenységüket segítette volna. Mivel a projekt kódját nem ismerhettünk meg, nem lehetünk benne biztosak, de jó eséllyel a mikrovállalkozások 10 millió forintos támogatásáról lehet szó, amit akár ingatlanvásárlására is fel lehetett használni. A jól értesültek – akiknek még jutott a villámgyorsan elfogyó forrásból – így bármire költhettek: ha vettek egy lakást kiadásra, az is rendben volt. Tulajdonképpen isteni csoda, hogy Brüsszel nem kaszálta el az egész programot. Úgy látszik, lényegében mindenki megússza az ellenőrzést.

Nem maradhat ki itt sem a kutatás-fejlesztés: egy budapesti felsőoktatási intézet alkalmazottai egy közhasznú kft.-t alapítottak, amellyel uniós források elnyerésére rendezkedtek be. Az OLAF szerint szabálytalanul, például túlszámlázással hívták le a támogatásokat, de a NAV által indított nyomozás nem vezetett eredményre.

Szintén a NAV nem volt képes elég bizonyítékot gyűjteni egy budapesti, állatgyógyászattal foglalkozó cég ügyében. A társaság egy jószágoknak szánt táplálékkiegészítő tabletta és bőrgyógyászati spray kifejlesztésére vállalkozott – kevés sikerrel, de annál több költséggel. Bodony falu csatornázási projektje is csak a brüsszelieknek volt gyanús, itthon nem találtak bizonyítékot visszaélésre.

Az OLAF szerint egy magyar vezető köztisztviselő többször is valótlan adatok alapján vett fel utazási költségtérítést, ám őt végül felmentették. A Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet korábbi főigazgatója egyben az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság igazgatótanácsának elnöke is volt. Egyébként 2010-ben a Greenpeace és a zöldek európai parlamenti frakciója vádolta azzal, hogy összeférhetetlen a pozíciója a géntechnológiai cégek által finanszírozott Nemzetközi Élettudományi Intézetnél (ILSI) végzett tevékenységével. Kisebb botrányt okozott aztán, amikor 2012-ben átült az ILSI európai tudományos főizgatói székébe.

Szerző: Bucsky Péter / 444.hu