Lázár a szerkesztőségi felelősségről
Okkal nem irigyeljük azon sajtómunkásokat, akik az úgy nevezett Kormányinfó, interaktív műsorának akaratlan statisztái. Lázár Jánossal beszélni körülbelül olyan, mintha az EZO.TV egyik avatott jósától kérnénk üzleti tanácsokat. A mazochizmus eddig ismeretlen fokát képezi a Miniszterelnökséget vezető miniszterből épkézláb választ kihúzni.
A 89. Kormányinfó Természetesen Trump és Orbán találkozójától volt hangos. Szó szerint így fogalmazott Lázár a heti önállóestje elején:
„Orbán Viktor találkozik Donald Trumppal.”
Ami azért is érdekes, mert ilyen súlyú találkozó esetén szokatlan, hogy semmilyen plakátkampány nem történt.
Az ATV egyik szemfüles munkatársa konkrétan rákérdezett erre, mire Lázár rögtön visszakozott, mondván ő ilyet nem mondott.
Nincs ebben semmi meglepő, hiszen egyik süketelés könnyen ütheti a másikat és nyilván Lázár közel sem olyan rutinos a hantázásban, mint felettese. Erre ő maga is rájöhetett, amikor a visszakérdező riporter szó szerint idézte őt, azzal próbált menteni, hogy a változatosság kedvéért igazat mondott. Azt, hogy az amerikai elnök először találkozik Európa vezetőivel.
Azoknak akiknek elsőre nem tűnik fel a két kijelentés közti leheletfinom különbség, eláruljuk, hogy egy sajtótájékoztató, vagy ahhoz hasonló eseményen nagyon fontos a tömör precíz megfogalmazás. És így az a felvezető, hogy Trump és Orbán találkozik, a kevésbé tájékozott emberek számára azt jelentheti, hogy ez egy megbeszélés lesz a két vezető közt.
Mint az azonban hogy egy protokoll esemény keretén belül kerül egy légtérbe Orbán az Egyesült Államok első emberével, nem több egyszerű udvariassági gesztusnál. Célja több nincs.
Ezek után Soros Györgyről faggatták a parlamenti stand up comedy házigazdáját és meghívott sztárvendégét, Kovács Zoltánt. Arra a kérdésre, hogy ugyan miért nevezi a köztévé gonosz cionista multi-milliárdosnak, és ezt miért az iráni vallási vezető nyilatkozatára alapozva teszi, Lázár hárította a felelősséget.
„Nézze, én nem foglalkozom szerkesztési elvekkel, szerkesztőségi kérdésekkel.”
De kár, mondhatnánk, mert abban az esetben talán értelmes válaszokra számíthatnánk a Fidesz kópéjától. Ehhez képest a hárítás folyamatosan megy, noha ismertek a körülmények, hogy a kormány igen komoly instrukciókat adott korábban a Magyar Nemzet és a Hír TV munkatársainak.
Másfelől, ha ez valóban így lenne, és a kormány a leghatározottabban őrizkedik beleszólni a sajtó működésébe, úgy nem teljesen világos számunkra, ugyan mi indokolta felállítani egy nyíltan a sajtó szabadságát korlátozó hivatalt, mint az NMHH.
Ami a legsúlyosabb érvelési hiba Lázár részéről, a hatályos törvényekre hivatkozni a szerkesztőségi felelősség kérdését illetően. Mert ezeket a törvényeket éppen a Fidesz verte keresztül a Parlamenten érdemi ellenállás hiányában. Végül pedig különleges cinizmusról tesz tanúbizonyságot Lázár azon kijelentése, aminek értelmében a szerkesztőség vonható azért felelősségre, ha a kormány által elvárt propagandát sulykolja.