Kissé kacifántos, ezért a nyilvánosság előtt politikai üzenetekkel, felelősökre való mutogatással könnyel eladható az a 18 milliárd forintos ügy, ami miatt Lázár János és Dobrev Klára között éles pengeváltás történt az elmúlt hetekben. A balhé kiindulópontja egy a 24.hu által megszerzett levél. A bő egy hónappal ezelőtti írásunk lényege, hogy az Európai Bizottság emberei olyan jelentéstervezetet – tehát nem végleges állapotot tükröző, hanem tárgyalási álláspontként értelmezhető levelet – küldtek meg a Miniszterelnökségnek az uniós pályázatok kezelését nyilvántartó informatikai rendszerre (EMIR) költött pénzekkel kapcsolatban, amelyben súlyos szabálytalanságokra hivatkozva 18 milliárd forint visszafizettetését helyezik kilátásba.

Arról azonban a balhét a Gyurcsány-házaspárral elvitetni szándékozó Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszer mélyen hallgat, hogy az ő egyik legfontosabb munkatársa az az ember, aki gyakorlatilag egyedüliként szinte mindvégig ott volt a mostani botrányt okozó informatikai rendszer kifejlesztése, üzemeltetése és továbbfejlesztése körül, azaz pályafutása során végigkísérte a 15 éves rendszer sorsát.

Ha valakinek, hát neki tisztában kellett lennie azzal, ha valami gond lenne vagy lett volna azzal.

A Miniszterelnökség a témával foglalkozó első cikkünk írásakor még azt az álláspontot képviselte, hogy kilenc ellenőrzés is volt az érintett projekteknél, egyik sem tett megállapítást, és az Európai Bizottság által elfogadott végrehajtási tervvel is rendelkeznek. Továbbá a mostani brüsszeli levélben foglalt vélelmek nem tekinthetők sem valósnak, sem véglegesnek.

Sőt, az EMIR-re költött és most az EU által visszakért 18 milliárd forintnak a kétharmadát az Orbán-kormány ideje alatt fizették ki a szoftvert fejlesztő, továbbfejlesztő, a programot üzemeltető magáncégnek. És minden kifizetés előtt át kellett, hogy nézzék a szerződéseket, ha a cég nem teljesített volna, úgy a pénzt sem kellett volna átutalnia az államnak a vállalkozás számlájára. Sőt, a kormány akarata ellenére aligha lehetett volna újra és újra meghosszabbítani a céggel kötött szerződést.

Az sem mellékes, ha korábban meg tudták védeni ezt a rendszert, úgy most, a parlamenti választási kampány közeledtével miért álltak a másik oldalra a Miniszterelnökségen?

A megalázott ember sokat látott

Az Uránia moziban 2013. augusztus közepén sok munkatársa előtt nagyon megalázott Lázár János egy embert. Az uniós pénzosztás központi intézményének, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek (NFÜ) a további sorsa volt a téma akkortájt, miután pár hónappal korábban az NFÜ-t lefejezték, a Simicska Lajoshoz bekötöttnek tartott Petykó Zoltán tavasszal távozott az intézmény éléről, és kiszorították a pénzosztásból az addig az ügynökséget felügyelő fejlesztési tárcát (amit a szintén Simicska emberének tartott Németh Lászlóné vezetett.)

A 444.hu akkori cikke szerint úgy volt, hogy Lázár és az újrahuzalozott NFÜ élére kinézett Dányi Gábor együtt mennek majd át a moziba, hogy Lázár bejelentse a dolgozóknak Dányi kinevezését. Ám a miniszter a megbeszéltekkel szemben nem Dányi irodájához ment, hanem egyenesen az Urániához. Az ottaniak szóltak Dányinak, hogy siessen, mert Lázár már megérkezett, ő pedig erre futásnak eredt. Dányi csicskáztatása ezzel nem ért véget, a 444 felidézte, hogy Lázár Dányival kapcsoltatott le egy villanyt, és csak a beszéde végén közölte, hogy Dányi lesz az operatív főnök. De ekkor is odabökött a miniszter: azt mondta, sokan tanácsolták neki, hogy inkább szabaduljon meg Dányitól, bár állítólag túl vörös (ezzel utalva arra, hogy a szocialista kormányok alatt is több intézményben töltött be középvezetői posztot), ő mégis ad neki egy esélyt. Az NFÜ egyébként 2013 végén meg is szűnt.

Dányit ugyanakkor nagyon megbízható végrehajtónak tartják, ezért, na meg azért tarthatta meg őt Lázár, mert sokat látott már az uniós pénzosztásnál. Úgy fest, bevált, azóta ugyanis még több fontos feladattal bízta meg Dányit a Miniszterelnökség vezetője. A harmadik Orbán-kormány megalakulása, 2014 júniusa óta Dányi a Miniszterelnökség Európai Uniós Fejlesztések Koordinációjáért Felelős helyettes államtitkára. A karrierútját bemutató Porfolio.hu-s cikk szerint feladata a 2007-2013 és a 2014-2020 időszakban Magyarország részére elérhető európai uniós források felhasználásának koordinálása, az uniós pályázatokat kezelő irányító hatóságok feladatainak összehangolása. 2013 tavaszától az Irányító Hatóság vezetőjeként irányítja az Államreform Operatív Program és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program végrehajtását, 2015-től a Közigazgatás és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóság vezetői feladatait is ellátja.

Pozícióiból látható, hogy ő bármikor érzékelhette volna, ha gondok adódnak az EMIR-rel, olyan bajok, amelyekre most az Európai Bizottság ellenőrei rátapintottak.

De Dányi korábbi pályafutása alatt is közeli kapcsolatba került a Welt 2000 Kft.-vel és annak termékével, az EMIR pályázatkezelő programmal.

• Dányi volt az, aki intézte az első, 1998-2002 között regnáló Orbán-kormány idején a Széchenyi Terv pályázatait kezelő szoftver (a PIR) beszerzését. A nyertes cég pedig az a Welt 2000 Kft. lett, amelyik azzal tudott indulni és nyerni már a szocialista kormányok alatt kifejlesztett, és a mostani ügy középpontjában levő, uniós pályázatok kezelését végző szoftver, az EMIR 2003-as kifejlesztésére kiírt pályázaton, hogy fel tudta mutatni a PIR-t.
• Kicsit később, a kormányváltás után Dobrev Klára a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának, majd a Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak az elnökhelyetteseként Dányit bízta meg az uniós pályázatkezelő szoftver 2003-as legyártatásával is.
• Dányi informatikai szakember, a bíráló bizottság tagjaként benne volt abban a döntés-előkészítő csapatban a Nemzeti Fejlesztési Hivatalon belül, amely a 2004. májusi uniós csatlakozás előtti hetekben azt javasolta a döntéshozónak, hogy a Welt 2000 Kft.-vel kössön szerződést az EMIR-rel kapcsolatos szolgáltatások ellátására. (A szerződést a hivatal vezetői írták alá: Szaló Péter elnök, aki 2010-2014 között az Orbán-kormány Belügyminisztériumának helyettes államtitkára volt, és Heil Péter, aki az Irányító Hatóság elnöke volt akkor, most pedig a Dobrev által tulajdonolt és irányított Altus Zrt. tanácsadója. Lázárék Dobrev mellett csak Heil felelősségét igyekeznek hangsúlyozni a mostani botrányban.)
• 2008-ban az NFÜ Informatikai és Tájékoztatási Főosztályának vezetőjeként Dányi ellenjegyezte azt a vállalkozói szerződést az NFÜ és a Welt 2000 között, amelyet az NFÜ akkori elnökeként Vági Márton kötött – az a Vági Márton, aki ma a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára. Lázárék az ő felelősségét sem vetették fel. Dányi ennél a szerződésnél kapcsolattartóként is meg van nevezve. Abban az évben még egy hasonló szerződés szakmai ellenjegyzőjeként feltűnt Dányi neve.
• 2012-ben az NFÜ fejlesztési és informatikai elnökhelyetteseként levelezett az EMIR fejlesztésére irányuló projekt módosításáról, a rá fordítható költségek növeléséről.
• 2013-ban szintén az NFÜ fejlesztési és informatikai elnökhelyetteseként vállalkozási keretszerződést írt alá a Welt 2000 Kft.-vel az informatikai rendszer fejlesztéséről.
• 2014-ben már a Miniszterelnökségen a Monitoring és Értékelési Főosztály vezetőjeként látjuk az EMIR-projekt módosítása ügyében írt levél címzettjeként.

De van más is, ami azt az olvasatot látszik erősíteni, hogy boszorkányüldözés, politikai felelősségkeresés folyik a mostani ügy kormányzati tálalásával.

Több példát is lehet hozni arra, hogy a Brüsszellel az elmúlt hét évben és most is hadakozó Orbán-kormány a mostanihoz hasonló ügyekben korábban harcolt, érvelt, vitatkozott, tárgyalt az Európai Bizottsággal a minél kisebb uniós büntetés reményében. Most azonban valamiért egyetlen nap alatt meggondolta magát a Lázár-minisztérium, és elfogadja a 100 százalékos büntetést. (Az egy nap alatt végrehajtott 180 fokos fordulatról egy korábbi cikkünkben írtunk.)

• 2015 áprilisában derült ki, hogy az előző év őszén ellenőrzést végző Európai Bizottság 55 pályázatból 16 esetében talált hibákat, az esetek felében pénzbüntetést írt elő. Az elköltött 700 milliárd forint 10 százalékát kitevő büntetésről szóltak a hírek. Az Orbán-kormány az előző kabinetre mutogatott, technikai jellegű problémákat emlegetett, amiket megörökölt, de aztán kibukott, hogy a baj azzal volt, hogy konkrét cégekre írtak ki uniós pályázatokat már a 2010-es kormányváltás után.
• Aszfaltügy: a lényege, hogy az Európai Bizottság 2013-as ellenőrzésekor azt találta, hogy Magyarország korlátozta a versenyt uniós finanszírozású útépítési pályázatoknál. Az a magyar szabály verte ki a biztosítékot, amely szerint csak olyan cégek indulhattak az EU-pénzt is felhasználó útépítési pályázatokon, amelyeknek az adott úttól legfeljebb 50 kilométerre van aszfaltkeverő üzeme. Emiatt a bizottság 25 százalékos korrekciót akart érvényesíteni Magyarországgal szemben, azaz az útépítési pénzek negyedét nem fizette ki Brüsszel, és további útépítési pályázatokra sem adott egy fityinget sem, még az olyanokra sem, ahol már nem volt érvényben a vitatott szabály. Így 500 milliárd forint beragadt. Lázár János aztán 2016 áprilisában nyélbe ütötte a megállapodást az Európai Bizottsággal. Brüsszel feloldta az eddig visszatartott pénzt, és a büntetés is kisebb lett az eredetileg belebegtetettnél. Az egyedi szerződések alapján kötött útépítések esetében 10, a keretszerződéses beruházások esetében viszont 25 százalék lett a korrekció.
• 2016 elején átalakították az uniós pénzek állami pályázatértékelő rendszerét. A lényege a változtatásnak, hogy a Miniszterelnökségnek sokkal nagyobb befolyása lett arra, hogy melyik pályázó nyer, a projektértékelők a közigazgatásban dolgozók közül kerülnek ki, és a Miniszterelnökség alá tartoznak. Lázárék választották ki a két projektértékelőt, az Irányító Hatóság vezetőjének egyeztetési kényszere volt Lázárral a nyertesekről. Brüsszel rosszallása miatt félő volt, hogy a teljes uniós keretet, 22 milliárd euró (közel 7000 milliárd forint) kifizetését felfüggesztette volna az EU, ezért ki sem mert küldeni számlákat a magyar kormányzat Brüsszelbe. Aztán 2016 novemberében a kormány módosította az állami pályázatértékelői rendszer egyik alappillérét úgy, hogy gyengült a Miniszterelnökség befolyása a pályázati döntéshozatalra.

Meg is kerestük Dányi jelenlegi munkahelyét, a Miniszterelnökséget, és neki is írtunk levelet, hogy a 2010-es kormányváltás óta valaha is jelezte-e a kormányzaton belül, illetve munkahelyén, hogy gondok lehetnek az EMIR ügyében.

Dányi nem válaszolt, a Miniszterelnökség pedig megkerülte a kérdést.

Annyit írtak Dányi szerepéről, hogy

a vizsgált nyolc szerződésből az utolsó kettőnél, 2008-ban volt jelen, korábban más felügyelte a területet. Dányi Gábor egyszer sem volt kötelezettségvállaló vagy jogi ellenjegyző, így arról sem döntött soha, hogy létrejön-e egy szerződés, sem arról, hogy jogilag milyen legyen a közbeszerzés. Szakmai munkáját, az informatikai rendszer működtetését hiánytalanul ellátta, sőt, mai napig kiválóan teszi ezt.

A Miniszterelnökség persze ezúttal sem mulasztott el gyurcsányozni és dobrevezni:

Az ügyben egyébként koránt sem Dányi Gábor helyettes államtitkár úr személye az érdekes. Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége volt 2002-től a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jogelődjének elnökhelyettese 2004 augusztusáig, akinek a felelősségi körébe tartozó szervezeti egységek gondozták az EMIR-t. Az általa is vezetett NFÜ kötött szerződést a Welt 2000 Kft.-vel, az pedig felettébb érdekes, hogy azok, akik akkor állami hivatalnokokként ebben működtek közre, most az Altus cégbirodalom tanácsadói. A felelősség tehát egyértelműen itt keresendő, az Altus és a 2010 előtti politikai vezetés környékén.

Arra is rákérdeztünk, hogy a korábbi, Brüsszellel szembeni küzdelmekkel szemben most miért tanúsít más hozzáállást a Lázár-féle tárca.

A Magyar Kormány csak akkor vitázik Brüsszellel, ha annak a vitának értelme is van. A sajtó képviselői – köztük Önök is – eddig azért kértek minket számon, mert nem fogadjuk el az Európai Bizottság állításait, most pedig azért, mert elfogadjuk. A folyamat valójában a következő: a Magyar Kormány mindig mérlegelni szokta az Európai Bizottság állítását. Most az Európai Bizottság egyértelműen fogalmaz, nyílt törvény- és szabályszegést állapít meg, nem pedig szakmai vitára okot adó aggályokat fogalmaz meg. Ezen nincs mit cáfolni, ezek tények.

Utaltak arra is, hogy Lázár büntetőfeljelentést tett az ügyben. Az ügyészség el is indította már a nyomozást. Azonban hiába érdeklődtünk az ügyészségnél és Lázáréknál, hogy a feljelentésben kiket nevez meg a miniszter, kiknek a felelősségét említi meg, egyáltalán, hány személy neve szerepel az anyagban, ezt sem az ügyészség, sem a Miniszterelnökség nem árulta el.

24.hu