Hiába születnek cikkek és tanulmányok tonnaszámra a mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt radikális hatásairól, a magyar munkavállalók többsége nem érzi magát különösebb veszélyben. A jelenleg dolgozók 49%-a egyáltalán nem érzi a munkakörét helyettesíthetőnek, további 33%-uk pedig inkább nem érzi annak. Mindössze 18% érzi inkább vagy teljes mértékben úgy, hogy munkáját kiválthatja a mesterséges intelligencia. A bizakodók aránya különösen az 50 év felettiek és a fizikai munkát végzők körében haladja meg az országos átlagot: ebben a két szegmensben a megkérdezettek 86-87% nem érzi veszélyben a munkáját. Ezzel szemben a szellemi munkát végzők és a vezető beosztásban dolgozók pesszimistábbak. Ezekben a csoportokban több mint minden negyedik munkavállaló helyettesíthetőnek érzi a munkakörét.

Szintén nem tűnnek különösebben aggodalmasnak a magyarok, amikor arról kérdezzük őket, hogy milyen időtávon szűnhet meg a munkakörük az AI miatt. A válaszadók kétharmada, 66%-a szerint egyáltalán nem fenyegeti a munkakörüket ez a veszély, további 16% szerint pedig mindez csak több mint ötéves távlatban történhet meg. A fiatalok valamivel aggodalmasabbnak — vagy realistábbnak? — tűnnek e téren: a 16–29 éves szegmensben ugyanis csak 53% nyilatkozott úgy, hogy nem fog megszűnni a munkaköre az AI miatt. Érdekes módon a vezetők azok, akik inkább veszélyeztetve érzik magukat — vagy ismét csak ők azok, akiknek pontosabb rálátásuk van az AI jelentette kihívásra. Körükben 54% szerint meg fog szűnni a munkahelyük az AI miatt, ezen belül is 23% szerint mindez 1–2 éven belül meg fog történni. A beosztottaknak ezzel szemben csak 31%-a számít erre, és ezen belül 16% szerint csak több mint öt év múlva következhet ez be. Hasonló kontraszt figyelhető meg a munkavégzés típusa szerinti bontásban: a szellemi munkát végzők 44%-a szerint megszűnhet a munkaköre, míg a fizikai munkát végzők körében csak 32% ez az arány. Szektorális bontásban pedig az állami és közszolgáltatásokban dolgozók érzik magukat a leginkább biztonságban: csak 16%-uk érzi úgy, hogy munkakörét fenyegeti az AI.

Egzisztenciális kihívás helyett tehát inkább fontos, de alkalmi segédeszközként tekintenek a magyar munkavállalók a mesterséges intelligenciára — legalábbis erre lehet következtetni a használati szokásokból. Az összes munkavállaló 42%-a használ AI-t valamilyen szinten a munkahelyén, de csak 14% teszi ezt napi szinten, további 11% pedig heti rendszerességgel. Az AI-használat sokkal elterjedtebb a fiatal korosztályban: a 16–29 évesek 65%-a használ valamilyen szinten AI-t a munkájához, míg az 50 év felettiek körében csak 30% körüli ez az arány. A magas hozzáadott értékű szolgáltatószektorokban — például az informatikában, a tudományos tevékenységekben és a kommunikációs szektorban — a legelterjedtebb az AI-használat: az itt dolgozók 65%-a használ valamilyen szinten AI-t, ezen belül közel egyharmaduk, 32%-uk napi rendszerességgel. Ezzel szemben az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatószektorokban — például a vendéglátásban és a logisztikában — sokkal kevésbé elterjedt az AI-használat, mindössze 30%. Az állami- és közszolgáltatásokban dolgozók 41%-os, az iparban és mezőgazdaságban dolgozók pedig 51%-os aránnyal középutasnak tekinthetők ebben az összehasonlításban.

A használati szokásokkal összhangban a magyar munkavállalók igen vegyesen értékelik, hogy valójában mekkora hatékonyságnövekedést jelent az AI a munkavégzésben. Csupán 17% gondolja úgy, hogy „jelentős” hatékonyságnövekedést okoz; a leggyakoribb vélemények inkább a „kis mértékben” — 44% — és a „közepes mértékben” — 35% — válaszok körül koncentrálódnak. Az AI-val való elégedettség mértékében érdekes földrajzi különbségek bontakoznak ki: míg a fővárosban dolgozók 27%-a érez jelentős hatékonyságjavulást, addig a községekben élők körében csak 9% ez az arány. Szektorális bontásban az átlagnál elégedetlenebbek az iparban, a mezőgazdaságban és az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokban dolgozók: ezekben a szektorokban csak 12–13% érez jelentős hatékonyságjavulást az AI-nak köszönhetően. Érdekes paradoxon továbbá, hogy bár az idősebbek körében a legalacsonyabb a munkahelyi AI-használat elterjedtsége, mégis ők a legelégedettebbek vele. A 60 év feletti munkavállalók körében 23% tulajdonít jelentős hatékonyságjavulást a mesterséges intelligenciának a fiatalabb korosztályok 15-17%-ához képest.

És hogy mire használjuk a mesterséges intelligenciát a munkahelyeken? Az első számú használati cél továbbra is egyfajta „Google-pótló” funkció: a válaszadók fele információgyűjtésre használja az AI-t. Ettől messze lemaradva következik a szöveges anyagok előállítása — 36% —, a fordítás — 34% —, a dokumentumok szerkesztése — 25% —, valamint az e-mailek és egyéb kommunikáció — 24%. Általánosan elmondható, hogy a magas hozzáadott értékű szektorokban nemcsak többet és gyakrabban használják az AI-t, hanem többféle funkcióra is alkalmazzák azt. Ebben a körben ugyanis információgyűjtésre 63%, fordításra 46%, e-mailezésre és kommunikációra pedig 37% fordul a mesterséges intelligenciához.

Módszertan: az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2026. június 22-én vette fel   mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A felmérésben 1600 fő vett részt, az eredmények reprezentatívak a magyar 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb %-os eltéréseket súlyozással korrigáltuk, a súlyozási eljárásban az a válaszadók különböző digitális tevékenységeit is figyelembe vettük. A mérés hibahatára 2,5% azaz a fent bemutatott %-os eredmények maximum ennyivel térhetnek el attól, mintha az ország összes 16 év feletti lakosa részt vett volna a felmérésben. (Europion)