Ha a vasúti közlekedésnek van romantikája, akkor a Veszprém-Győr vasútvonalon ennek minden eleme megtalálható, és megmutatkozik az arra figyelmet szentelő utas előtt. A két megyeszékhely vasúti összekötésének terve az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában (mikor máskor?) merült fel, az építési engedélyt 1895-ben adták ki, ekkor született meg a lehetőség, hogy a Bakony eldugott falvai összeköttetésbe kerüljenek a “nagyvilággal”.

A helyi legenda szerint Porva falu lakosai úgy gondolták, nem ér annyit az egész, hogy a földjeiket feláldozzák a kanyargó sínek lerakásához, így az építtetők a vonalat kénytelenek voltak a Cuha patak völgyén keresztül elvezetni.

A vadregényes szurdokvölgy régen is, ma is vonzotta a turistákat, nem messze innen található a Kőris-hegy és a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet. Ami öröm a természetjáró ember számára, az kihívást jelentett a vasutat építő mérnöknek.

Gubányi Károly rendkívül nehéz terepen, hol meredek emelkedőkön, hol éles kanyarokban vezette el a síneket.

Olyan megoldásokat használtak az építkezés során, ami jóval túlmutat a “rutinon”, és amik rendkívül magas műszaki szakértelmet kívántak. A Porva-Csesznek-Vinye szakaszon omlásvédő alagutakon, viadukton haladunk át, a vonat útját támfalak kísérik (ezeket eredetileg kötőanyag nélkül építették). A völgyben haladó szakasz rendkívül látványos, egyedülállónak számít hazánkban. Gubányi Károly később Kínában, egész pontosan a Mandzsúria hegyeit átszelő vonal építésekor kamatoztatta a Bakonyban megszerzett tudást. Talán nem meglepő, de a Bakonyvasútként emlegetett vonal Veszprém és Bakonyszentlászló közötti szakasza (ebbe beleértve a vasúti ingatlanokat) pár éve műemléki védelem alatt áll. Köszönhető ez egy lelkes, civilekből és önkormányzatokból álló szervezetnek, a Bakonyvasút Szövetségnek. Az egyesület hosszú évek óta küzd azért, hogy ez a különleges vonal (sok más magyarországi vonalhoz hasonlóan) ne kerüljön felszámolásra. Ám a műemlékvédelmi státusz megszerzésén felül is rendkívüli “széles a palettájuk”, gyakorlatilag “minden követ megmozgattak”, hogy Veszprém és Győr között ne szűnjön meg a vasúti forgalom.

Trexler Máté 2009-ben lépett be a szövetségbe, elsősorban személyes kötődés miatt. “Már akkor, tizenöt évesen sem bírtam megérteni azokat az indokokat, amik elhangoztak, hogy alátámasszák a bezárást. Rengeteget túráztam, túrázok most is, iskolai kirándulásokon, baráti társasággal gyakran megfordultam a völgyben. Nagyon szomorú volt látni, hogy miképp épül le a Porva-Csesznek állomást jelentő épületkomplexum. A közlekedésmérnöki pályát is ezért választottam, szerettem volna jobban megérteni a dolgokat, szerettem volna szakmai alapon érvelni vonalbezárás ellen. Nyolc éve üzemeltetem a Porva-Csesznek állomáson található vasúttörténeti kiállítást, pár éve a büfét is, hamarosan a vendégházba is életet lehelünk. Szívügyem, hogy ez az állomás újra éljen.”

A Bakonyvasút Szövetség küzdelmének “kronologikus történetébe” is Máté avat be minket. A kérdéses vonalat a MÁV a kilencvenes években visszafejlesztette, nagyon kevés szerelvény gördült ki a Győrből, illetve Veszprémből a szomszédos megyeszékhely irányába. Az elhanyagolt pályán közlekedő vonatok menetideje csapnivaló volt, ráadásul a veszprémi vasútállomás elhelyezkedése nagyon előnytelen, a város szélén található. (Beszédes, hogy, amikor a településen még több vasútállomás működött, akkor ez viselte a Veszprém- Külső nevet.) 2006-ra a két megyeszékhely közötti forgalom gyakorlatilag nullára redukálódott” - meséli Máté. “Kizárólag a turisztika tartotta életben a vonalat, de az is csak nagyon alacsony volumenben. Ekkor merült fel, hogy a Veszprém- Veszprémvarsány szakaszon leállítják a forgalmat. A felvetés Bakonyszentlászlónak jelentett volna leginkább problémát. A település és a szomszédjai azért csatlakoztak Győr-Moson-Sopron megyéhez annak idején, mert a hivatásforgalmi utazásaik alapvetően Győrt célozták meg, nem a régi megyeszékhelyüket, Veszprémet. A kérdésest szakasz leállításával megszűnt volna Győr felé a vasúti forgalom.”

A civilek, közlekedési szakemberek, környezetvédelmi szervezetek és érintett önkormányzatok ekkor még Cuha-völgyi Vasúti Védnökség néven szerveződtek meg. A szervezet égisze alatt tettek meg mindent, hogy cáfolják a vonal pótolhatóságát sugalló minisztériumi álláspontot. “Elhangzottak, turisztikai és természetvédelmi érvek, kimutattuk, hogy lenne utas, csak annak előfeltétele egy használható menetrend. A legnagyobb súllyal talán a bakonyszentlászlóiak tiltakozása esett a latba. Sokan járnak műszakba Győrbe, a vonat megáll Győr- Gyárváros állomáson, ami busszal nem közelíthető meg ennyire jól. Végül a minisztérium elállt a tervtől.”

A vasút “barátai” csak ideiglenesen lélegezhettek fel, 2009-ben a 11-es vonal újra felkerült a bezárandó vonalak listájára, 2012-ben pedig fűnyíró elv alapján, minden szakmaiságot nélkülözve (kezdték) kívánták megritkítani a vonatpárokat, szerencsére ezt a szövetségnek sikerült megakadályoznia.

A Bakonyvasút megmaradásért elkötelezettek csoportja 2008-ban már Bakonyvasút Szövetség néven folytatta a munkát, minden módszert bevettettek, hogy a Cuha szurdokvölgyében továbbra is ott kanyarogjanak a szerelvények. Olyan megmozdulásaik voltak, amik embertömegek (ilyen vagy olyan szintű) aktivitását kívánták, egyértelművé téve, hogy rengetegen vannak, aki számára fontos, jelent valamit a Bakonyt átszelő vasút megmaradása.

“ Túramozgalom szerveződött Vándorbottal a vasparipáért, és éjszakai túrák a Csillagporos vasparipa néven, ami éves szinten sok száz embert mozgatott meg, a résztvevők pedig kiálltak a megmaradás mellett. E túra utódja, a Mozdulj a sínekért mozgalom a mai napig megrendezésre kerül. Harmincezer támogató aláírást gyűjtöttünk össze, ez hatalmas szó, egy részét az önkormányzatok és helyi civilek “szedték össze”, másik részüket önkéntesek gyűjtötték az utasok körében. Ők hetekig ingáztak a Veszprém-Győr vonalon. 2009-ben Bakonyvasút napja néven tiltakozó rendezvénysorozatot szerveztünk, amire meghívtunk helyi politikusokat, helyi országgyűlési képviselőket.” A döntéshozók szemében sokat számított, hogy a bezárások ellen az érintett önkormányzatok határozatban tiltakoztak.

Szintén a Bakonyvasút Szövetség érdeme, hogy többször sikerült elérniük a sebességkorlátozások felülvizsgálatát egyes szakaszokon. Több ízben kiderült, hogy az adott állomások közötti pálya alkalmas a nagyobb sebességre is, így jelentős, a busszal versenyképes utazási idő alakult ki.

“2008 óta a forgalom a többszörösére növekedett, például több mint négyszer annyian váltanak jegyet a teljes vonalra, Veszprémtől és Győrig és vissza. Sokan leszállnak Győrben, és onnét mennek tovább Bécsbe, vagy más nemzetközi célpontra. Vasárnap délután pedig 60-70 fiatal száll fel nagy csomagokkal. Ők Győrben tanulnak, vonattal utaznak vissza az egyetemre. 2013-ban megszüntették a vasútvonalon jegypénztárakat egyes állomásokon, a felszállóknak a kalauz adja ki a jegyet, de ez a térerő hiányában gyakorlatilag lehetetlen, így számtalan utas a statisztikában nem szerepel. Úgy becsüljük, hogy ez éves szinten 30-50 ezer főt jelent, de még így is rengeteg utas van. Ma már lehetetlenség azt mondani, hogy nem használják a vonalat.”

Sokan “kirándulóvonatként” tartják számon a vonatot, pedig az utasok 20-25%-a veszi igénybe a szolgáltatást turisztikai céllal. Tisztességes arány azért ez is, és cseppet sem meglepő. Ők rendszerint a már emlegetett Porva-Cseszneken vagy Vinyén szállnak le.

A Cuha-völgyében, illetve a közeli Csesznek mellett létesültek Magyarországon az Alpokból jól ismert via ferráták. A természetjárók szeretik a Cuha-völgyét, értékelik szépségét és különlegességét – és preferálják a vonatot, a természeti szépségek mellett ez is hozzátartozik a környék vonzerejéhez, nem csupán közlekedési eszköz. Sokan nosztalgikus okokból szeretik. Máté szerint ez az érzés volt, ami elsősorban mozgatta a Bakonyvasútat megvédő “energiákat”. “Amikor felmerült a bezárás gondolata, akkor a lakosság felzúdult. Azért vették érzékenyen, mert mindenki kötődött a vonathoz, mindenkinek voltak emlékei vele kapcsolatban. A Győri Építőnapokat Porva-Csesznek állomáson szervezték, sokan pedig Vinyére jártak táborozni gyerekként. Az eltűnésére nem csak, mint közlekedési hiányosságra gondoltak, hanem mint megtartandó emlékre. Ha ezt a szakaszt bezárták volna, akkor a Cuha-völgye turisztikailag megközelíthetetlenné vált volna.”

A szövetség jelenleg optimista, úgy érzik, a vonal megmaradása biztosított. “2021 volt a legjobb éve a vasútnak, olyan dolgok történtek, amikről pár éve még nem is álmodtunk. A MÁV-Start felkereste az Egyesületet, hogy együtt dolgozzunk ki menetrendi fejlesztéseket, áprilisban pedig elindult a két órás ütemes menetrend. Áprilisban rajtolt a Bakony Napijegy szolgáltatás, 1200 forintos napijegy, és a Volán járataira is át lehet szállni vele. Ezzel már érdemes tömegközlekedéssel menni az olyan helyekre, ahova eddig jellemzően autóval jártak, például Csesznekre vagy Bakonybélbe, esetleg Bakonynánára a Római-fürdőhöz. 1200 forint három liter benzin ára, a konstrukció versenyképes az egyéni közlekedéssel.”

A Győr-Veszprém szakasz sorsa megnyugtató mederben halad, de ha az ember egy pár percet szán a Dunántúl vasúti hálózatának a tanulmányázásra, akkor szemébe ötlik egy probléma, ami összefüggésben van a Bakonyvasúttal.

A bezárás előtti évben 1,5 millió utast szolgált ki a járat, de a rossz emlékű veszprémi párttitkár, Pap János vezényletére megszüntették. Tulajdonképpen ez az aktus jelentette az első szöget a Bakonyvasút (szerencsére csak félkész állapotig jutott) koporsójába. A Bakonyvasút Szövetség annyit tudott tenni, hogy ma már közvetlen Volán járatok indulnak a veszprémi vasútállomásról Balatonfüredre és Balatonalmádiba.

Talán meglepő, de Veszprém (és vele együtt Győr) vasúti összeköttetése előbb szűnt meg az északi parttal, mint a délivel. A Veszprém-Lepsény vonalon 2007-ben állították le a személyforgalmat, ezzel lehetetlenné vált Veszprémből Siófokra eljutni vonattal. Máté nagyon fontosnak tartja, ha legalább ez a vonal újraindulna. “Jó lenne, ha legalább Lepsény és Veszprém között újraindulna a személyforgalom, legalább a déli part elérhető lenne. A Veszprém-Győr vasútvonal eredetileg a Győr-Dombóvár HÉV részeként épült meg, a regionális vasúti közlekedésben is akkor tudna hosszútávú szerephez jutni a Bakonyvasút vonala, ha a Győr-Siófok közlekedési folyosó kialakításra kerülne. Mi szakmai anyagokkal bombázzuk az illetékeseket, az önkormányzatok határozatokat adnak ki. Előbb-utóbb történni fog valami, ha másért nem, akkor azért, hogy megvalósuljon a Balaton körvasút.” (szmo.hu)