Nem igazán tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de annyit tudok, mert érzem, meg összeraktam a hallottakból, hogy nagy változás jöhet. Piszkosul bosszant ám, hogy engem senki nem kérdez meg, mintha nem is számítanék - hogy mit akarok. Akarok-e születni, vagy nem akarok születni...Mindenről nélkülem döntenek, felettem. Azt mondják, ez a szokás. Nem csak velem, mindenütt. De én ezt nem akarom. Elvégre nekem is vannak jogaim. Mindenkinek vannak.

Hogy honnan tudom? Hát az internetről. Nem, nem én netezek, az a való, hogy nem igazán állt még össze a kép, mi a fene az a net, de tudom, hogy anyával együtt szoktunk, azt mondja olyankor: szörföl egyet. Amikor szörföl, akkor tuti hogy űl,és közben apipapinak szokta magyarázni, hogy mik történtek. De ha nem mondja, akkor is tudom úgy kb, mert érzem ha ideges, ha örül, ha valamin felmérgeli magát, mindent. Azt nem tudom, hogy vizesen mit olvassa azt a netet, mert egyszer néztünk egy műsort a tv-ben, az olyan, mint a net, de mégsem, és ott mutattak egy szörfös nénit, aki vízben volt, ez teljesen biztos, mert hallottam a hangját a víznek. Tudom,milyen. De végül is totál mindegy, hogy vizes, vagy nem vizes anya, én elvagyok egész kellemesen. Jó, sötét van, ezt aláírom, bár fogalmam sincs milyen a világos, de meleg is, meg minden megvan. Teljes kiszolgálás. Kaja, pia, nyugalom, miegymás. Viszont ezzel a hírrel, hogy februárban...., na ezzel felment a pumpa. Nem tudom, hogy lesz tovább. Tanácstalan vagyok.

Tudod, az a baj, hogy igazság szerint unom én már ezt a magányt, szeretném megtudni mi van kintebb, ott a falon túl, de nem vagyok ám biztos benne, hogy jó lenne. Nekem lehet, de abban sem vagyok biztos, de hogy anyának nem, meg apipapinak nem, na az tuti.

Mi tudod, anyával mindenhova együtt megyünk, így aztán mindent tudok róla, meg mindenkiről, akivel beszélget. Anya dolgozik, egy morcos hangú valakinél, aki pár kajával ezelőtt mondta neki, hogy ha megszületik a gyerek - ebből raktam össze, hogy gyerek vagyok - reméli, hogy nem lesz éveket otthon, mert ha erre készül, akkor jobb, ha beleéli magát, hogy kívül tágasabb. Hát, ezek szerint a falon kívül is van még attól is tágasabb... Akkor azt hittem, hogy ez jó, de aztán anyuci beszélt apupapival, és ő azt mondta, hogy nem baj, akkor is meglesznek valahogy. Nem volt feldobva se ő, se anya, úgyhogy biztos, hogy bajok lesznek.

Apipapi most iskolás. Amióta ismerem mindig iskolás. És állítólag még sokáig az lesz. Amúgy azért tudom, hogy mi az hogy iskola, mert anyuci ott dolgozik, a morcos hangú közelében szokott ülni, és kattogni a neten. Lehet hogy nem a neten, de teljesen olyan,mintha netezne, de mégsem, mert közben dögunalom van. Apupapi ha végez az iskolában, akkor valami olyat fog csinálni, ami a kutyának nem kell, de akkor is azt szereti. Beszélték, hogy abból pénz az szál sem lesz, és ha nem akarnak éhen dögleni - hét ezt nem értem hogy lehet, mert állandóan van kaja - akkor valahova el kell innen menni messzire.

Hát ez az én bajom. Nem tudom, hogy ez hogy van. Hogyha elmennek, akkor én  is megyek velük? Nem úgy értem, hogyha most mennének, mert most  persze. De ha mondjuk akkor mennek messzire, ha kénytelen lennék megszületni? Akkor nekem is menni kéne? Vagy maradhatnék? Nekem van olyan is, hogy papi, meg mami, kettő is mindegyikből, és az az igazság, hogy szeretném őket megismerni, mert csak a hangjukat ismerem, és jó lenne, ha ott lennének ahol én, ahol mi. Meg azt sem tudom, hogyha elmennénk tényleg messzire, és ott senki se lenne, akkor lenne másik papi,mami, vagy csak ezek vannak, oszt jó napot? Na és azon is szoktam ám törni a fejem, hogyha elmegyünk messzire, akkor én, aki most állítólag magyar vagyok, akkor onnantól kezdve messzi leszek, vagy magyar is és messzi is, vagy csak szimplán magyar? Félek ettől az egésztől. Engem senki sem kérdez, pedig én maradni szeretnék. Itt olyan nyugis. Nekem legalábbis az. Jó lenne, ha anyának, és apupapinak is jó lenne. Mert ha jó lenne, akkor biztos nem akarnák a messzit. 

Szóval most nagy gondban vagyok. Azt sem igazán tudom, hogy kívül jobb lesz-e. Már erre gondolni is rémísztő. De hogy még onnan is el, az már nekem sok. Pedig ha nem jó valahol, akkor valahogy mégis ki kívánkozik az ember. Ez nálam is így van.

kmks.blog.hu