míg abszolút értelemben a hazai szabályozott tarifák egyértelműen a legalacsonyabbak közé tartoznak az EU-ban, a jövedelmekhez viszonyítva már nem ilyen kedvező a kép.

Amennyiben pedig a trendeket tekintjük - rezsicsökkentés ide, rezsicsökkentés oda, a hazai árváltozások egyáltalán nem tartoznak a legkedvezőbbek közé Európában. Az elmúlt években a rezsicsökkentés már nem tudta érdemben mérsékelni a hazai lakossági terheket, noha a piaci folyamatok alapján úgy tűnik, erre lett volna lehetőség. 

Miközben a média tele van a kormány rezsiharcának hirdetéseivel, amelynek "megvédéséhez" a kabinet legutóbbi nemzeti konzultációjában a szavazók támogatását is kérte, a legutóbbi EU-statisztikák szerint

az egész Uniót tekintve a lakossági fogyasztók szemszögéből Magyarországon változtak legkedvezőtlenebbül a földgáz tarifák, de az áramárak is kisebb mértékben csökkentek, mint az EU-ban.

(Tekintsünk el most attól, hogy a brüsszeli tervek a földgáz árának módszertanát nem is érintenék, csak az áram hatósági ármeghatározását vezetné ki, leghamarabb 2022-től.)

Az Eurostat legutóbbi árstatisztikája azt mutatja, hogy Magyarországon 1,5 százalékkal emelkedett a lakossági földgáz ára 2015 második féléve és 2016 hasonló időszaka között, miközben az EU-28-ban több mint 10 százalékkal mérséklődtek a tarifák. 

Forrás: portfolio.hu

A brüsszeli statisztikai hivatal kimutatása szerint az árak a közösség egészét tekintve ciklikus ingadozás mellett 2013 óta ereszkednek, követve a piaci folyamatokat - Magyarországon 2014 és 2015 között stagnált, majd 2016-ra már enyhén nőtt a "rezsicsökkentett" tarifa - legalább is az Eurostat szerint. 

Forrás: portfolio.hu

Hasonló összevetésben a villamos energia árak tekintetében azt találjuk, hogy Magyarországon nem egészen 2 százalékkal csökkent a lakossági áramár, ami körülbelül megegyezik a 28 tagú közösség átlagában tapasztalható változással. 

A trend Magyarországon hasonlóan alakult, mint a földgáz esetében, közösségi szinten azonban 2014 és 2015 között kisebb lakossági áremelkedés, 2015-höz képest 2016-ra pedig kisebb árcsökkenés volt megfigyelhető. A villamos energia árát jóval kevésbé határozza meg a szezonalitás. 

Forrás: portfolio.hu

Az elmúlt három évben tehát Magyarországon "beállt" lakossági árakat láthattunk, ami jórészt a korábban kezdődött rezsicsökkentés nevű intézkedéssorozat eredménye.

Az elmúlt három év időszaka alatt bekövetkezett piaci alapú árcsökkenés kedvező hatásai ezért nem jelentkezhettek a hazai lakossági árakban oly módon, ahogyan az számos más uniós államban érzékelhető volt.

A piaci, vagyis nem szabályozott gázárak azonban Magyarországon nagyobb mértékben, közel 30 százalékkal csökkentek 2014 és 2016 második féléve között, mint az Unióban (19%). Ugyanez igaz a villamos energiára is, ahol a hazai mintegy 12 százalékos árcsökkenés csaknem kétszerese volt az EU átlagában 6 százalék körüli árcsökkenésnek.

Csak hét országban nagyobbak a terhek

Az elmúlt években tapasztalható árváltozások nagyságának összehasonlítása persze önmagában nem mond sokat arról, hogy egy adott országban mekkora terhet jelent a lakosság és a piaci szereplők számára az energiaszámlák kiegyenlítése. Erről az abszolút energiaárak összevetése ad egy fokkal reálisabb képet.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal - szintén brüsszeli forrású adatai szerint a budapesti lakossági gázárak 3,36 eurócent/kilowattórás értékkel a harmadik legkedvezőbbnek számítottak 2017 áprilisában a vizsgált országok körében, mindössze a belgrádi (3,06 eurócent/kWh) és a bukaresti (2,94 eurócent/kWh) tarifák maradnak el ettől.

(Egy átlagos pozsonyi lakossági fogyasztó közel 40 százalékkal fizet többet egységnyi földgázért (4,67 eurócent/kWh), Ljubljanában pedig több mint 80 százalékkal magasabb az ár (6,18 eurócent/kWh).) 

Forrás: portfolio.hu

Az áramárakat szemügyre véve a 12,16 eurócent/kilowattórás hazai tarifák ugyancsak az alacsonyabbak közé tartoznak, amelynél csak a balti és balkáni régió egykori szocialista államaiban lehet kisebb tarifákat találni. Prágában és Bécsben pedig mintegy 50 százalékkal magasabb árakkal találkozhatunk (18,23; illetve 18,69 eurócent/kWh). 

Forrás: portfolio.hu

Még reálisabb kép rajzolódik ki előttünk az árakat illetően, ha vásárlóerő-paritáson (az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével korrigálva) vizsgáljuk azokat. A földgáz e tekintetben is olcsónak tűnik itthon, mindössze Brüsszelben, Londonban és Luxembourgban kerül relatíve kevesebbe az energiahordozó. 

Forrás: portfolio.hu

Az áram esetében azonban már jóval árnyaltabb a kép, e tekintetben Budapest a középmezőnyben foglal helyet, és nem csak nyugat-európai, de több kelet-európai főváros is viszonylag kedvezőbb árakat biztosít a lakossági fogyasztóknak, így Zágráb, Ljubljana, Vilnius, Tallin és Belgrád is. 

Amennyiben pedig a villamos energia és földgázfogyasztás költségeinek a nettó jövedelemhez viszonyított arányát, azaz azt vizsgáljuk meg, hogy egy háztartás havi jövedelmének mekkora hányadát fordítja a villamos energia és földgázfogyasztással kapcsolatos kiadásokra, Budapest már kimondottan a drágább városok közé tartozik Európában.

Közvetlen szomszédaink közül ilyen szempontból mindössze Bukarestben és Pozsonyban nagyobbak a helyi fogyasztói terhek.

Az egy évvel ezelőtti állapottal összevetve a magyarországi hányados ugyan 4,8-ról 4,6 százalékra javult, azonban ezzel együtt az ország egy helyezést rontva a 9.-ről a 8. pozícióba lépett elő a fogyasztói terhek nagysága alapján összeállított listán. 

Hosszabb visszatekintésben, az Eurostat euróban feltüntetett adatai szerint a szabadpiaci gázárak 2012-ben az Európai Unió átlagában 0,040 eurócent/kilowattórán tetőztek, ahonnan 2016 végére 0,030 eurócentig süllyedt - ez körülbelül 33 százalékos csökkenést jelent.

A szabályozott árak ennél kisebb mértékben csökkentek. A KSH szerint a magyar lakossági villamos energia árak 2012-ben 30,8 forint/kWh-t értek el, 2016-ban pedig 23,3 forintot; az általános tarifa pedig 48,5 forinton tetőzött, hogy aztán a piaci folyamatokat követve 36,6 forintig süllyedjen. A vezetékes gáz esetében ugyancsak 2012-ben tetőzött az ár köbméterenkénti 136 forintos áron, ami tavaly már csak 101 forint volt.

Mindezek alapján az lászik, hogy az elmúlt években a rezsicsökkentés már nem tudta érdemben mérsékelni a hazai lakossági terheket, noha a piaci folyamatok alapján úgy tűnik, erre lett volna lehetőség.

A villamos energia és távhő szempontjából is meghatározó árupiaci földgázárak ugyan meglehetős volatilitást mutatnak, összességében azonban egyértelműen úgy tűnik, az árak jelentősebb mértékben csökkentek, mint amit a magyar kormány a lakossági tarifákban keresztülvitt.

Míg 2014 és 2016 között folyamatos lejtmenetben több mint 50 százalékkal mérséklődtek, azóta ismét egy kisebb mértékű drágulás indult meg a piacon. A világ legnagyobbjának számító New York-i árutőzsdén a leginkább kereskedett Henry Hub földgáz árfolyama ezzel együtt továbbra is a történelmi mélypontok közelében alakul. 

Forrás: portfolio.hu

Az Egyesült Államok Energia Információs Hivatala (EIA - Energy Information Administration) májusban publikált jelentése 2017 egészére 3,17 dollár/millió brit hőegység átlagos árfolyammal számol, ami 2018-ban 3,43 dollárra emelkedhet. Az áprilisi átlagár 3,10 dollár volt.

A földgáz árának várható alakulását azonban több tényezőre tekintettel a korábbinál is nehezebb prognosztizálni. A helyi adottságok és egy egységes piac hiánya miatt a regionális piacokon, gáztőzsdéken kialakuló földgáz-árfolyamok jelentős különbségeket mutathatnak.

Korábban a földgáz árfolyama követte az olajár alakulását, ez az összefüggés azonban az elmúlt években gyengült, elsősorban a palagáz kitermelésére alkalmazott technológiák fejlődésének köszönhetően.

A hagyományos vezetékes szállítással az elmúlt években versenyképes alternatívává vált a kontinensek között is költséghatékonyan szállítható LNG alapvetően alakítja át a piacot. Az LNG termelés és kereskedelem felfutása nagyrészt az Egyesült Államok palagáz-forradalmának köszönhető, és ez egyben az árak leszorításában is nagy szerepet töltött be.

Ugyanakkor az árak emelkedésének irányába hat, hogy az olcsó kínálatra építve a földgáz felhasználása tovább bővül; a Nemzetközi Energiaügynökség prognózisa szerint 2040-ig évi mintegy 1,5 százalékkal. Ez a tendencia gyakorlatilag globális lesz (a nukleáris energiaforrást rehabilitáló Japán kivételével).

Hogyan tovább, rezsiharc?

A magyar kormányzati tervek hangsúlyos pontja "a rezsicsökkentés eddigi eredményeinek megőrzése, és annak vizsgálata, hogy van-e lehetőség a lakossági energiaárak további mérséklésére".

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) őszre szociális alapú áram- és gázárcsökkentési javaslatot dolgoz ki, ami azt jelenti, hogy a várható újabb tarifacsökkentés nem terjed majd ki mindenkire, illetve hogy nem mindenkinek hozna egyforma könnyítést.

A részletek egyelőre nem ismertek, azonban nem lenne meglepő, ha a rászorulóknak minősített lakossági fogyasztók által fizetendő árak nagyobb mértékben csökkennének, és az sem kizárt, hogy egy kisebb árcsökkenéssel a nem rászorulóknak is kedveskedne a kormány.

Ehhez gyakorlatilag minden eszköze adott, a piaci folyamatok alakulása alapján pedig akár időszerűnek is lehetne nevezni egy ilyen lépést.

Ezzel együtt túlzó és leegyszerűsítő lenne egy az egyben összevetni a lakossági és nem lakossági tarifákat, és azt a következtetést levonni, hogy a magyar lakosság "elveszítette" az utóbbi időszakban a nem lakossági tarifák javára mutatkozó árelőnyt.

A jellemzően nagyfogyasztók számára elérhető árak kijelölnek ugyan egyfajta lehetséges észszerű határt a lakossági árak számára is, azonban az ellátásukhoz kapcsolódó, a lakossági tarifákba is beépülő egyéb költségek a kisebb méretgazdaságosság miatt többnyire relatíve jelentősen meghaladják a nem lakosságiakat. Legalább is, a piaci logika szerint működő országokban.

Mint a fentiek rámutatnak, hiába csökken egy országban központi utasításra az energiahordozók ára, ha közben a lakosság anyagi helyzete továbbra sem konvergál érdemben az elérni kívánt nyugat-európai szinthez.

Egy tartós, egészséges mértékű gazdasági növekedés, és az ehhez többnyire járuló jövedelembővülés önmagában is mérsékelné az igénybe vett energiaszolgáltatások lakosságra háruló relatív terheit - akkor is, ha közben a tarifák abszolút értelemben emelkednének.

Az energiaszegénység ily módon való "kinövése" gyakoratilag minden szempontból kívánatosabb lenne, mint a központi árszabályozás és szükségtelenné is tenné azt. 

A befagyasztott, majd több fokozatban visszavágott árak rendkívül kényelmetlen helyzetbe hozták a szolgáltatókat és a szektor más szereplőit, akiknek ezzel értelemszerűen jelentős bevételi forrásuk esett ki, miközben ágazati különadót kaptak a nyakukba ráadásként.

Mindez hosszabb távon nagyon kedvezőtlen következményekkel járhat nem csupán az energiaszektor, de a fogyasztók számára is.

Az elmaradt befektetések, nem megvalósult erőművi fejlesztések az ellátás színvonalára is visszaüthetnek; piaci befektetők hiányában az állam veheti át a szolgáltatók szerepét, ahogyan a kapacitások pótlását is neki kell megoldania, például atomerőmű építésével.

A végső számlát pedig kénytelen lesz ezúttal is a lakosság állni. 

Azonban amint fentebb láthattuk, piaci verseny igenis képes árcsökkenést produkálni, akár az állam által kikényszerítettnél nagyobb mértékben is.

Kérdés persze, hogy a hatósági árszabályozás hiányában a magyarországi szolgáltatók milyen mértékben vezették volna át a piaci árcsökkenést a lakossági tarifákba.

A rezsicsökkentés egyik fő indokaként emlegett "extra profit", illetve a nagykereskedelmi árak kedvező irányú változásának "lenyelése" a tények alapján egyáltalán nem jellemző más, jól szabályozott, egységesülő piacokon.

A rezsicsökkentés időrendben

A kormányzati rezsicsökkentési akció három lépésben valósult meg 2013-14-ben, (a rezsiköltségek 2010-es befagyaztását követően) amelyek eredményeképpen a lakossági földgáz, áram, illetve távhő ára átlagosan közel 25 százalékkal csökkent.

A 2010-es kormányváltás után az egyik első döntés a rezsiköltségek befagyasztása volt, majd 2013 és 2014 között egy radikális rezsicsökkentés következett be. Első lépésben 2013 januárjától 10 százalékkal lett olcsóbb a földgáz, az áram és a távhő. 2013 novemberétől újabb 11,1 százalékkal csökkentek a díjak.

2014-ben a gáz ára újabb 6,5 százalékkal, az áram ára 5,7 százalékkal, a távhő pedig 3,3 százalékkal csökkent. 

Legutóbb tehát 2014-ben történt rezsicsökkentés, nem sokkal a piaci gázárakban bekövetkezett fordulatot követően.

Mivel addigra már lezajlottak az indézkedések, Magyarországon csak 2015-ben történt meg az, hogy a szabadpiaci árak a szabályozott tarifák alá süllyedtek.

Ez egyébként jóval hamarabb is megtörténhetett volna, hiszen az energiaszolgáltatók méretgazdaságossági okokból a nagyfogyasztókat jóval kedvezőbb relatív költségszint mellett tudják ellátni, mint a felaprózott, sok ki egységből álló lakossági piacot.

Ezért a lakossági fogyasztóknak az európai országokban Magyarország kivételével már ezen időszak előtt is többet kellett fizetniük egységnyi energiáért, mint a nagyobb, jellemzően vállalati fogyasztóknak.

 portfolio.hu