A díszletek fontosak, elfedik ugyanis azokat a tényeket, melyek szinte reménytelenné teszik a politikai fordulatot. Ugyan erősen lejt a pálya a kormánypárt felé, de lehet képviselő-jelölteket állítani, ajánlásokat gyűjteni, kampányolni, figyelni a közvélemény-kutatások eredményeit, de aztán a végén valahogy mindig a Fidesz jön ki a legjobban az egészből. Így lesz az idei választáson is? - írja a Szegedi Kattintós

Orbán Viktor már egy ideje felesleges időpazarlásnak tartja a parlamenti és önkormányzati választásokat, mégis komoly energiát fektet minden kampányba. Ha nem lennék az Európai Unió tagjai, bizonyára még annyira se ügyelne a kormánypárt a látszatra, mint most. Így 2010 óta újra és újra nekidurálja magát az ellenzék, hogy megdöntse a hatalmát, ő azonban komoly erődemonstrációt tartva kétharmados többséggel abszolválja ezeket a megmérettetéseket. Gonosz macska-egér játékot űz ellenfeleivel, hiszen mér régóta kiüresítette azokat az intézményeket, hivatalokat, melyek feladata a tisztességes és igazságos feltételek biztosítása lenne.

Orbán trükkje arra épül, hogy egyetlen ellenőrző szervet sem szüntetett meg, csak úgy alakította, hogy ezek vezetői (tisztelet a kivételeknek) az ő tenyeréből egyenek. Amikor az Állami Számvevőszéktől az Alkotmánybíróságon és a Nemzeti Választási Bizottságon át az ombudsmani hivatalokig mindenhol az ő emberei ülnek, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a jogállami normáknak megfelelően zajlik a kormány tevékenységének ellenőrzése. Minden papíron független hivatal vezetője a kormányfő kottájából játszik, és ha ez nem lenne elegendő, maga Orbán Viktor kezében van a karmesteri pálca is. Ha pedig valaki eltéveszt egy félhangot, akkor gyorsan beül valaki más a helyére a zenekarba.

Nem véletlen, hogy az az ellenzék, amely szinte teljesíthetetlen küldetést vállal azzal, hogy szembeszáll ezzel a hatalmas és egységes gépezettel folyamatosan arról kommunikál, hogyan lehetne ezeket az intézményeket ismét függetlenné tenni? Természetesen el kéne mozdítani olyan fideszes kádereket, akiket évekre bebetonozott a posztjukba a hatalom, és meg kéne változtatni olyan törvényeket, melyek csak kétharmados többséggel írhatók át. Igen, ám, de hol van az az egyszerű többség, ami egyáltalán értelmet ad az ilyen gondolatmeneteknek? A választás megnyerése ugyanis az első lépés lenne egy komoly intézményes reform felé, de Orbán Viktor nagyon jól tudja, hogy ezt a lépést semmiképpen nem teheti meg az ellenzék.

Orbán attól is fél, hogy a külföldi erőforrások segítségével továbbra is a felszínen marad néhány ellenzéki sajtóorgánum, civil szervezet, és az ellenzéki pártok is csökkenteni tudják azt a hátrányukat a kampányban, amit a szűkös anyagi lehetőségek miatt el kell szenvedniük.

Ő tehát abban érdekelt, hogy az ellenzék lásson reményt arra, hogy leváltható a kormánya, így ugyanis maguk az ellenzéki pártok legalizálják azt a választást, ami egyébként messze nem felel meg a demokratikus követelményeknek. Hagyja, hogy hatalmas ellenszélben fáradjanak az ellenfelei, és amikor már úgy érzik, hogy közel kerültek a céljuk eléréséhez, felvonultatja azt a hatalmas hadigépezetet, amellyel valójában rendelkezik. Mindenki, tudja, hogy pénzt, paripát, fegyvert érdemben csak a Fidesz képes felmutatni, mégis újra és újra megkísérlik a lehetetlent: egyetlen nagy rohammal bevenni a kormánypárt erősségeit.

Mivel idehaza minden eszköz a rendelkezésére áll ahhoz, hogy ellehetetlenítse az ellenfeleit, Orbán Viktor már csak a külföldi ellenlábasaitól tart. Ez az alaphelyzet vezetett a Brüsszel elleni szabadságharchoz, a Soros György befolyásával való ijesztgetéshez, és ez sodorta egyre közelebb a kormányt Kínához, Oroszországhoz és több közép-ázsiai autokráciához. A hazai ellenzéket csak annyira veszi komolyan, amennyire képes megjeleníteni a hazai választók számára azokat a kritikákat, melyeket az EU vagy a NATO címez a magyar kormánynak. Orbán attól is fél, hogy a külföldi erőforrások segítségével továbbra is a felszínen marad néhány ellenzéki sajtóorgánum, civil szervezet, és az ellenzéki pártok is csökkenteni tudják azt a hátrányukat a kampányban, amit a szűkös anyagi lehetőségek miatt el kell szenvedniük.

Ennek ellenére jelenlegi állás szerint nem fenyegeti különösebben senki és semmi Orbán Viktor hatalmon maradását. Még az olyan nagy horderejű események sem csökkentették érdemben a bizalmat a regnáló hatalom iránt, mint a Völner-ügy vagy a Pegasus-botrány. Olyan átlátszó trükkökkel volt képes ellensúlyozni ezeket a közéleti botrányokat, mint az árbefagyasztás, személyi jövedelemadó visszatérítés, vagy a 13. havi nyugdíj rendszerének újbóli bevezetése. Orbán egy hozzá hű állami gépezettel a háta mögött még a koronavírus-járvány kezelésének amatőr hibáit is képes volt elkendőzni. Fel kell tennünk a kérdést: Ki, és mikor űzi el Orbán Viktort a hatalomból? Mert ahogy egy dakota harcos kiáltott fel a csatatéren, amikor már csak egyedül harcolt az ellenséggel: „Innen szép győzni!” (Szegedi Kattintós)