"Mindannyiunk véleménye számít. Hallgassuk meg egymást!"

Nem tudom, ezt a "hallgassuk meg egymást!" szöveget megírta-e Kövérnek is. Hátha akkor nem vonná meg a szót, akitől kedve szottyan.

Esetleg én is elküldhetem neki, ha Orbánnak már kifogyott a postaköltsége. Úgysem valószínű, hogy nekiállok kitölteni. Addig biztos nem, amíg a miniszterelnök, mint legutóbb, meg nem mutatja a fb oldalán, mi a helyes megfejtés. Nem szeretek mellélőni, magamtól pedig még a keresztrejtvényfejtésben se nyertem soha.

Igaz, be se küldtem a megoldásomat. De azért gondolhattak volna rám, ahogy a nemzeti konzultáció összesítésénél sem kizárt, hogy beleszámolnak. Szeretetből.

De a képet megnéztem. Az szép színes, és nem követel szellemi erőfeszítést. Bár a szöveg sem. Balra látható a családfő. Onnan tudom, hogy ő az, hogy egyedül ő ül fotelben, a jobb karjánál lebeg egy nemzeti trikolór, és az ő kezében van ceruza. Jobbra tőle négy tanulni vágyő fiatal látható, pattanásig feszült érdeklődéssel várják a kérdéseket. Kicsit előre is dőlnek, hogy egy szavát se tévesszék el. Anyát nem látom, ha csak a háttal lévő lány nem ő. De az is lehet, hogy Anya közben a konyhában főzi a vacsorát, (nagyon helyes), és a választ a családfőre mint választott képviselőjére bízza.

Minden világos. A társaságban az Apa az, aki tud írni és olvasni. Félreértések elkerülése végett még szemüvege is van. A többieknek készültek a plakátok a kis sárga emoji-pofácskákkal. Majd azok útbaigazítása szerint vágnak a felolvasott kérdésekre dühöngő, mosolygós vagy aggódó képet. Én legjobban azt szeretném látni, akinek majd a plakát útmutatása szerint szétrobban a feje, ha jól emlékszem, a migránsok említésére.

Csak el ne tévesszék.

Izgulok. (Lendvai Ildikó)