1./ A hónap végén lejár a bankkártyám. Miután az érvényességi idő magán a kártyán is szerepel, ország, világ, sőt én, de még a bank is öt éve – a kibocsátása pillanatától – tudja, hogy meddig lesz érvényes.

A korábbi gyakorlat szerint két hónappal előbb értesítenek, és egy hónappal előbb megküldik az újat. (Jelzem, mezei, sima levélben, amit bedobnak a postaládába, és, ha elvész, még nyomozni se lehet utána.)
Egyben előre leszámlázzák, és rögtön inkasszálják. Für alle Fälle.

Most eddig csak a számlázás és a pénz leemelése történt meg, még értesítést se küldek. Kártyát se.
A régi, függetlenül attól, hogy tíz nap múlva érvényét veszti, már amúgy is megviselt. Vagy három hete a pay pass se működik, úgy látszik, elfáradt a chip.
Azért, tegyük hozzá, idő előtt! Mert az utolsó nap éjfélig kifogástalanul működnie kellene! Kellene.

Valamelyes átutalnivalók tárgyában fölkaptattam a bank internetes oldalára. Miután ezt elintéztem, ráklikkeltem a bank nagyszerű újítására, hogy aszongya: chat!
A kis ablakocskában tömören megírtam a problémát.
Válasz jő! Három lépésben.
Adjak meg hetvennégy adatot, közte a bankszámlaszámomat, a bankkártya utolsó tíz számát, a nagyanyám keresztlevelének keltét, a kedvenc ételem kódját, a szemem színét, és így tovább!
A levelező ügyintézőnek még a neve se volt odaírva.
Megadtam. Kissé nehéz szívvel, a banki adatok bizalmasak, hátha a hécei prépost levelezik velem illegálisan a bank oldalán, mert le akarja nyúlni a nyugdíjamat. Vagy valamelyes ukrán hackerek ugyanezért.
De hát, ha el akarom intézni, kellenek az adatok, belátom. Ámbár tudják a IP címemről, hogy ki vagyok, és beazonosíthatnak. Mindegy! Magyarország!
A válasz elküldése után észleltem, hogy újabb üzenetet kaptam. Elnézést, forduljon telefonon a bank kártya-osztályához! Telefonszám.
Csezd meg! Ezt nem tudtad rögtön közölni? Hogy ilyen ügyet csettel nem lehet intézni? Dolgozattál, adatokat szedtél ki belőlem a nagy semiért?
Mert a telefonszám se közvetlen vonal (legalkább ennyi haszna lett volna!), hanem a központi szám, amelyet másfél milliónyian hívnak naphosszat.
Szórakozhatok órákig! És már sejtem a választ: fáradjon be személyesen!

Még vártam egy sort, hátha legalább elköszönnek, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánnak, elnézést kérnek a kellemtelenségért, ilyesmi.
Csak egy új ablak tűnt elő: értékelje a csetszoba hasznosságát!
Értékeltem!
Annál is inkább, mert nem most debütáltam.
Egyszer már, a telekód ügyében értekeztem velük.
Értekeztem volna. Minden kérdésre azt a választ kaptam, hogy olvassam el az értelmezhetetlen tájékoztatót! Amiben olyan újdonsült műszavak szerepeltek az egymás után következő lépésekről, melyeket a piripócsi rém kivételével senki nem ért. Még Csányi sem. És akkor azon rágjam, lépjem át magam!

Hát értékeltem! Nem teszik a kirakatba!
Vagy hagyják a fenébe, vagy legyen érdemi! De így csak flancolni lehet vele: nekünk ilyen is van ám! Állítólag csúcstechnológiával.

2./ A telefonszolgáltatóm értesített, hogy négy teljes napig nem fognak működni fontos internetes szolgáltatásai. Nem fogok tudni szerződést kötni, módosítani, telefonszámlát befizetni, és így tovább!
Úgyhogy azonnal, előre rendezzem!

Na, mármost! Hogy van ez kitalálva? Négy teljes napig korlátoznak, valami új technológia bevezetése, karbantartás, az anyám kínja miatt?

Mi közöm mindehhez? Oldják meg! De ne négy nap alatt!
Alig tartott tovább a világ teremtése! (Igaz, arra ennyi idő tán kevés volt!
Nem valami jól sikerült. Mindenek előtt: tán nem a homo sapienset kellett volna favorizálni! Na, mindegy! Nem ide tartozik.
Ámbár az is egyfajta technológia volt. És azóta is javítgatják. De egyre rosszabb lesz. Talán elölről kellene kezdeni az egészet!)

3./ Orbán izraeli kémprogramot telepített ellenzéki politikusok, aktivisták, újságírók, a vránai perjel, meg ki tudja még kinek a számítógépére.
Ez viszont tényleg csúcstechnológia! Hiába, no! Ezen nem spórolunk!
Ez fontos!
Magyar és egyéb Bernsteinek, Woodwardok bányászták ki, vetik magukat a hír nyomába. Kis magyar Watergate.
Csakhogy Orbán nem fog belebukni. Leállni sem. Ez nem az a világ, a Direkt36 nem a New York Times. És egyáltalán!

A közvélemény zömének ez sem számít! Ahogy minden más sem!
Az sem, hogy kifosztják. Az sem, hogy totál hülyének, baleknak nézik.
Az sem, hogy rabszolgaként dolgoztatják.
Semmi sem. Sőt, nem is hall e legújabb skandalumról.

Politikai ellenerő pedig, mely megbuktathatná, akár ezért, akár (sok) minden másért ezt a rezsimet, nem létezik.
Az ellenzék összehívta ugyan a parlament illetékes bizottságát, de minek?
A Fidesz képviselői valószínűleg meg sem fognak jelenni az ülésen. Bojkottálják, ahogy minden bizottsági ülést, népjóléti, igazságügyi, más nemzetbiztonsági és egyéb ügyek, problémák, ellenzéki törvényjavaslatok esetében is.
Csak a saját felvezetéseik tárgyalására, például Demeter Mária koholt államtitoksértési ügyében volt idejük megjelenni (miközben Pharaon, a Sakál, Gruevszki, az orosz fegyvernepperek itttartózkodása nem érdemelt figyelmet).
Azokat pedig, melyeket ők terjesztenek be, a bizottsági szavazógépezet aggálytalanul továbbítja a 133 bátor embernek.

Mellesleg: volt valakinek szemernyi kétsége hogy eddig is megfigyeltek, lehallgattak, sőt megrágalmaztak, besároztak, kirúgattak, bíróság elé hurcoltak mindenkit, aki él és mozog?

Annak idején, a Kádár-rendszerben a (vezetékes) telefonbeszélgetéseket hallgatták le. (Is.)
Halk kattanás jelezte, hogy nem csak két vége van a vezetéknek. Udvariasan üdvözöltük a néma közel-, egyben távollévőt, és, ha olyan kedvünk támadt, hülyeségekkel traktáltuk.
Aztán megbeszéltük az igazi telefonpartnerrel, hogy hétre ma várom a Nemzetinél! Ott, ahol a hatos megáll.
A lehallgató pedig nyilván összegyűrte a feljegyzést, és újabb zsákmány után nézett. A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt.
De a mai félelmetes, fasiszta viszonyok közt, ez amolyan békebeli kis játék-diktatúra, megfigyelősdi volt. Következmények nélküli.

Békebeli, mint Hrabal írásai.