h i r d e t é s

Magyarország felfedezése

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Magyarország felfedezése

2022. április 09. - 08:19

Gyors egymásutánban vallanak "jól szituált" pesti ellenzéki vezetők, választási- és kampányszakértők, meg más ellenzéki polgárok (Mérő László. Oszkó Péter) arról, hogy szavazatszámlálóként vidéken átélték az Alízka Csodaországban-feelinget.

A kép illusztráció! - Forrás: Fine Art America

Ezek a fővárosiak, akik a "faluvégi" kurta kocsma belvilágát csak Petőfitől, a rész-munkaidőben foglalkoztatott kisvárosi Lady Machbethek viszonyrendszerét a helyi potentátokhoz csak Leszkovtól, a vidéki város belső "fejlődését" legjobb esetben is csak Temesi Ferenctől ismerik, mivel a szociográfiának a Horthy-rendszerben virágzó művelése (Erdei Ferenctől Nagy Lajosig és Boldizsár Ivánig) megszűnt, meglepetéssel tapasztalták, hogy a vidéki közeg, a vidéki "élettér", a vidéki ember helyzete, gondolkodásmódja egészen más, mint a fővárosié!

És, megállapítják, hogy ez a hiátus, hogy minderről fogalmuk sem volt, vezetett végső soron az ellenzék katasztrofális vereségéhez!

Hát, kérem! Most még azt sem mondhatjuk, hogy jobb későn, mint soha!

Mert:
1./ E felismerés nagyon, helyrehozhatatlanul későn, nem egyszerűen a választások után, amikor a vonat már elment, hanem harminc év késéssel következett be! Amikor az utolsó vonat is elment!

2./ Ez a tudatlanság az ország viszonyait illetően, melyre vonatkozó kritikákat az érintettek mindig tudományos felsőbbséggel utasították el (mit értesz te ehhez?), nem egyszerűen a mostani választási vereséghez vezetett!
Sokkal többről van itt szó! A folyamatról, melynek a mostani fiaskó csak utolsó, törvényszerű állomása volt:

Orbán felemelkedéséhez vezetett a semmiből, 2006-ban indított letámadásának sikeréhez, az MSZP-SZDSZ koalíció lassú haldoklásához és szégyenteljes bukásához 2010-ben, majd a 2014-es és a 2018-as választási vereséghez, egyben a demokráciába vetett, amúgy is zsenge, minimális hit felszámolásához a praktikusan gondolkodó jobbágyfejekben (túlélés!), és e folyamat végeredményeként Orbánnak demokratikus úton megdönthetetlen diktatúrája kiépítéséhez.

(Mely rendszert a hivatásos bölcselők és társadalmi szaktekintélyek még mindig vonakodnak a nevén nevezni, és hibrid rendszernek, választási autokráciának, vezérdemokráciának, irányított demokráciának, meg egyéb, fogalmi ellentmondásokkal ékes zöldségeknek keresztelik el – szintén jól fűtött, minden komforttal berendezett budai/pesti könyvtárszobáik mélyéből még a nyóckerbe se kimozdulva életük során, nem, hogy Piripócsra!)

Mert ez a második konklúzió, melyet a megszólalók java része végre hajlandó magának is beismerni és kimondani!

Nem lesz itt soha választási győzelem, ezt az Orbán által kidolgozott rendszer eleve lehetetlenné teszi!

Talán az is elkerülte a figyelmeket (vagy senki nem vette a bátorságot, hogy leírja) az, hogy Orbán, az ellenzékkel szemben ismeri a vidéki Magyarországot, és kiválóan játszik annak érzelmi és tudathiányos húrjain, már eleve bekódoltatott.

Nem csak arról van szó, hogy ellenfeleivel ellentétben 2006-os veresége után szisztematikusan, fáradhatatlanul járni kezdte az országot, miközben a másik oldal kényelmesen eltehénkedett a kandalló mellett.
Közben pedig kidolgozta kampánystratégiáját és módszertanát, méghozzá egyenese Hitlertől átvéve.

Más is van itt!

Önmagát is ideértve, első haveri körétől, a katonatársaitól kezdve, akik a Fidesz kezdő magját alkották, egészen máig, Kövértől, Ádertől Novák Katalintól Varga Juditon, Rétvárin, Gulyáson keresztül Süli Jánosig, Tállaiig és Koncz Zsófiáig az egész Orbán-adminisztráció, a legmagasabb köröktől a helyi funkcionáriusokig kivétel nélkül határon inneni és túli vidéki középparaszti, meg kisvárosi tisztviselői származékokból és (legjobb esetben) első generációs értelmiségiekből áll.

Csupa olyan emberből, akiknek – többek közt – ahogy mondani szokták, nem volt gyerekszobája!

(Ezt most nem sértésként fogalmazom meg, hanem egész habitusukat illetően, melyet jól tükröz az intolerancia, a hatalmi gőg, a primitív, kis formátumú ravaszkodás, a nagyvonalúság hiánya, a tahó viselkedés.)

Fővárosi, akár nagyvárosi lakos, polgár, pláne értelmiségi, tán Schmidt Máriát és Pokornit leszámítva egy sincs köztük.

Pontosítsunk tehát: a vidék, az ország ismeretének hiánya nem a mostani választási vereség közvetlen oka volt, hanem annak a kiváltó oka, hogy törvényszerű legyen ez a választási vereség!
Melynek állandósult, vagy egyre megalázóbb mértéke egyszerű matematika: a főváros lakosság az országénak húsz százaléka!

Mi tehát a teendő?

Sajnos Budapest Köztársaság kikiáltására, ahol az ellenzéki demokratikus erők/pártok többsége kétségtelen, nincs mód, az ország egyben marad! Az ellenzék vezető pozíciókra nem tud szert tenni, befolyása országos (sőt fővárosi ) ügyekben semmi, mint a gólyahírnek, mindössze szivárványos díszletként szolgál a Fidesz-falanxnak.

Alibiként és hivatkozási alapként. Mintha itt kérem ettől demokrácia lenne, ha "illiberális" is!
Hitler idején is működött a Reichstag (ámbár választások nem voltak), Sztálin idején is a Legfelsőbb Szovjet, mint nép-képviseleti szerv!

Az alaptörvény és csatolt társai megszavazása, illetve 2014 óta elmulasztott feladata az ellenzéknek, hogy ne üljön be a Parlamentbe, bojkottálja ezt a rezsimet (meg a választásait), és ezzel tegye végre nyilvánvalóvá a világ, benne az Unió számára, hogy túró van itt, nem (akár "illiberális") demokrácia!

Igaz, ez azzal jár, hogy ugranak a képviselői stallumok, és el kell menni valamilyen polgári foglalkozást űzni! Ez pedig komolyan visszatartó erő.

Ehhez képest egészen hajmeresztő reakciók is tapasztalhatók!
Márki-Zay, akinek egyetlen dolga lenne, visszamenni Vásárhelyre és (megalázó helyzetében is) intézni, amíg lehet, a város ügyeit, Orbánhoz fordult, hogy aszongya: már úgyis győzött, igazán igényt tarthatna a szolgálataimra!

Ez a helyzet, az egész orbáni lélektan iránti totális értetlenség csúcsa!
Ezzel az emberrel akartak itt választást nyerni?

Címkék: 

Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s