A Párbeszéd Magyarországért parlamenti frakcióvezetője, Szabó Tímea a klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában így foglalta össze, milyen prioritással szerepel a kormány programjában a környezetvédelem. Magyarországon ma már nincs országos környezetvédelmi hatóság sem, sőt, 2012-ben a helyettes biztossá lefokozott zöld ombudsman hatásköreit és intézményi hátterét is jelentősen megnyirbálták. Az ilyen ügyekkel a kormányhivatalok, a belügyminisztérium, a katasztrófavédelem és az agrártárca foglalkoznak, és gyakran nem világos a helyi lakosok vagy akár egy önkormányzat számára sem, hogy hova fordulhatnak egy-egy sürgős ügyben.  Pedig a környezeti káresemények, védett terület beépítése vagy fakivágások esetében gyors intézkedésre lenne szükség, de az Átlátszó által feldolgozott esetek is azt bizonyítják, hogy ez hivatali ügyetlenkedés, káosz vagy korrupció miatt sokszor késik, vagy teljesen el is marad egyes, a környezetet is károsító ügyekben.

Az Átlátszó írta meg, hogy a Mátrai Erőmű Őzse-völgyi technológiai víztározójába került ipari mennyiségű szerves anyagról kiderült, hogy a szomszédos telephelyen felhúzott, Mészáros Lőrinc érdekeltségeihez tartozó Viresol Kft. keményítőgyárából származott. Bár a tavaly júliusban és novemberben is történt szennyezés és gázszivárgás az erőműben tömeges rosszullétet okozott, a hatóságok nyilvánosan nem nevezték meg a felelősöket, csak egy kiszivárogtatott katasztrófavédelmi határozatból derült ki, hogy megtiltották számára a víztározó további használatát, és műszaki átalakításra kötelezték a további környezetkárosítás elkerülése érdekében.

Ötmillió forint büntetést szabott ki a katasztrófavédelmi hatóság az Őzse-völgyi víztározó tavalyi, két alkalommal történt szennyezése miatt, de a büntetést a Mészáros Lőrinc cégétől állami tulajdonba került Mátrai Erőmű Zrt. kapta. Az ügy ráadásul nem volt mentes eljárási furcsaságoktól, és a környezetvédelmi ügyeket ismerő szakemberek szerint a magyarországi gyakorlatban nem ritka az ilyen “elakadás” a hasonló esetek kezelésénél.

Egy másik, évek óta függőben lévő ügyet, az almásfüzitői egykori timföldgyár hulladék-lerakóként használt vörösiszap-tározóinak esetét a CEU kutatóival közös projektben dolgoztuk fel részletesen. Megírtuk, hogy a telepet működtető cég, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV)  többéves várakozás után tavaly decemberben megkapta az almásfüzitői vörösiszap-tározóknál működő, veszélyes hulladékot is feldolgozó üzem új, (ideiglenes) környezethasználati engedélyét. Pedig a hulladéklerakó miatt az Európai Bizottság korábban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, és környezetvédők is évek óta tiltakoztak amiatt, hogy a TKV komposztálásnak nevezi a módszert, amivel a szerintük lebonthatatlan veszélyes anyagokat is “kezeli”.

A telep, amit ezután nem sokkal megvásárolt Mészáros Lőrinc egyik érdekeltsége, május elején újabb, hosszú távú engedélyt kapott, a környezetvédők szerint a környezetet a korábbinál kevésbé károsító feltételekkel.

A Greenpeace környezetvédő szervezet szerint ugyanakkor a veszélyes hulladékot is tároló szilárd vörösiszap-kazetták kapcsán kérdéses, hogy a hatóságok betartatják-e majd a céggel az odaszállított anyagok veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó új, szigorúbb előírásokat. Ráadásul a nem megfelelően szigetelt, a folyótól csak egy gáttal elválasztott tározó továbbra is hatalmas ökológiai kockázatot jelent, mert a tározórendszer esetleges sérülésével a szennyező anyagok közvetlenül a Dunába juthatnak.

A Greenpeace szerint az ilyen esetekre a hosszú távon megnyugtató megoldást a szennyező fizet elve, és a környezeti felelősségvállalás jogszabályba iktatása jelenthetné.

Vörösiszap okozta, igaz, nem szilárd, mint az almásfüzitői, hanem folyékony halmazállapotú, az elmúlt évtized legsúlyosabb  magyarországi környezeti katasztrófáját: tíz ember halálához vezetett és óriási természeti és gazdasági károkat okozott, amikor 2010. október 4-én átszakadt a gát a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka közötti vörösiszap-tározójánál.

A baleset után kilenc évvel született bírósági ítélet az ügyben: az eljárás és az ügy körülményeinek, felelőseinek felderítése során a környezetvédelmi szabályozás, ellenőrzés, engedélyezés, ügykezelés terén számos visszásság felszínre került. A környezetvédelmi szakemberek, civilszervezetek és az egy-egy helyi ügy köré szerveződő lakosság szerint bár elvétve vannak jó példák is, Magyarországon nem sokat változott a környezetvédelmet érintő ügyek kezelése, intézése a kolontári katasztrófa óta.

A megyei kormányhivatalokhoz került a környezeti hatóság, ami szakemberek szerint nem biztos, hogy jó megoldás, mert ezek a hivatalok nem tudnak független, szakmai szervezetekként működni. Ráadásul idén márciustól nem lehet fellebbezni a kormányhivatalnál környezetvédelmi ügyekben, csak bírósághoz lehet fordulni, ugyanis az ilyen ügyek esetében a megyei kormányhivatal elsőfokú hatóság lett, másodfokú hatóság pedig nincsen.

A Párbeszéd Magyarországért fent idézett országgyűlési képviselője a klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat vitáján úgy fogalmazott, hogy

kiiktatták a környezetvédelmet, mint a gyorsabb gazdasági fejlődés előtt álló akadályt

Szabó Tímea több konkrét példával is alátámasztotta ezt az állítását: az Átlátszó által is feldolgozott gödi Samsung-projektet, és a Veszprém megyei Sümegprága esetét is felhozta. Az utóbbi esetben uniós védettséget élvező, Natura 2000-es természetvédelmi területen adott engedélyt a kormányhivatal bazaltbánya létesítésére.

“A rosszul felfogott gazdasági érdek vagy a korrupció is közbeszól egyes döntések meghozatalánál a környezetvédelmi ügyekben, egy racionális, a környezet védelmét előtérbe helyező döntéshozatali rendszer biztosan nem engedélyezne például Natura 2000-es védettségű területeket egyértelműen károsító beruházásokat, ártéri erdők kivágását” – így foglalta össze az Átlátszó kérdésére a hasonló ügyek kapcsán szerzett tapasztalatait dr. Kiss Csaba, ügyvéd, a Környezeti Management és Jog Egyesület igazgatója.

Az önálló környezetvédelmi hatóság és minisztérium hiánya probléma, de egy jól működő kormányzati struktúra mellett önmagában nem feltétlenül jelentene gondot. Ha a környezetvédelmi miniszter nem elég erős karakter, akkor nem biztos, hogy sokat tudna segíteni a környezetvédelem ügyén, viszont ha lenne, legalább a kormányüléseken részt vehetne és jogalkotási hatásköre is lenne. Az, hogy a környezetvédelem ma Magyarországon részben az agrártárcához tartozik, nem a legrosszabb megoldás, de az olyan esetekben, ahol a környezetvédelem ügye az agrár-érdekkel kerül szembe, sejteni lehet az ügy végkimenetelét, sorolja a problémákat Kiss Csaba.

A zöldtárca hiányánál nagyobb  bajt jelent, hogy évek óta  nincsenek új környezetvédelmi törvények,  a 2012-es hulladéktörvény az utolsó, a nem sokkal korábban megszüntetett  környezetvédelmi tárca által összerakott jogszabály. Lehet, hogy lesz klímatörvényünk, de esélyes, hogy egy érdem hatások nélküli változatot fognak elfogadni. Egy racionális, a környezet védelmét előtérbe helyező döntéshozatali rendszer nem engedélyezne Natura 2000- védettségű területeket egyértelműen károsító beruházásokat, ártéri erdők kivágását, és így tovább.

A magyar környezetvédelmi rendszerből hiányzik többek között egy, a káresemények után felhasználható támogatási alap, és ismertek a terület finanszírozási aránytalanságai, többek között például olyan részletek, hogy

míg összesen 70 millió forint jut egy évben az egész környezetvédelmi civil szektorra, Áder János alapítványa 5 milliárdos támogatást kapott.

Egy állami környezetvédelmi alapra azért lenne szükség, hogy ennek segítségével  egy-egy szennyezés után rögtön kezelhető legyen a helyzet,  és a felelős keresése csak ezt követően történne. Most ez úgy zajlik, hogy a káresemény után először elkezdik keresni a felelőst, és amíg ez tart, ott “rohadhat” a szennyező anyag akár évekig.

Az egész világon összesen csak négy olyan ország van, amelynek nincs önálló környezetvédelmi minisztériuma: Szaúd-Arábia, Szomália, Tanzánia, Magyarország. A Párbeszéd Magyarországért parlamenti frakcióvezetője, Szabó Tímea a klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában így foglalta össze, milyen prioritással szerepel a kormány programjában a környezetvédelem. Magyarországon ma már nincs országos környezetvédelmi hatóság sem, sőt, 2012-ben a helyettes biztossá lefokozott zöld ombudsman hatásköreit és intézményi hátterét is jelentősen megnyirbálták. Az ilyen ügyekkel a kormányhivatalok, a belügyminisztérium, a katasztrófavédelem és az agrártárca foglalkoznak, és gyakran nem világos a helyi lakosok vagy akár egy önkormányzat számára sem, hogy hova fordulhatnak egy-egy sürgős ügyben.  Pedig a környezeti káresemények, védett terület beépítése vagy fakivágások esetében gyors intézkedésre lenne szükség, de az Átlátszó által feldolgozott esetek is azt bizonyítják, hogy ez hivatali ügyetlenkedés, káosz vagy korrupció miatt sokszor késik, vagy teljesen el is marad egyes, a környezetet is károsító ügyekben.

Az Átlátszó írta meg, hogy a Mátrai Erőmű Őzse-völgyi technológiai víztározójába került ipari mennyiségű szerves anyagról kiderült, hogy a szomszédos telephelyen felhúzott, Mészáros Lőrinc érdekeltségeihez tartozó Viresol Kft. keményítőgyárából származott. Bár a tavaly júliusban és novemberben is történt szennyezés és gázszivárgás az erőműben tömeges rosszullétet okozott, a hatóságok nyilvánosan nem nevezték meg a felelősöket, csak egy kiszivárogtatott katasztrófavédelmi határozatból derült ki, hogy megtiltották számára a víztározó további használatát, és műszaki átalakításra kötelezték a további környezetkárosítás elkerülése érdekében.

Ötmillió forint büntetést szabott ki a katasztrófavédelmi hatóság az Őzse-völgyi víztározó tavalyi, két alkalommal történt szennyezése miatt, de a büntetést a Mészáros Lőrinc cégétől állami tulajdonba került Mátrai Erőmű Zrt. kapta. Az ügy ráadásul nem volt mentes eljárási furcsaságoktól, és a környezetvédelmi ügyeket ismerő szakemberek szerint a magyarországi gyakorlatban nem ritka az ilyen “elakadás” a hasonló esetek kezelésénél.

Egy másik, évek óta függőben lévő ügyet, az almásfüzitői egykori timföldgyár hulladék-lerakóként használt vörösiszap-tározóinak esetét a CEU kutatóival közös projektben dolgoztuk fel részletesen. Megírtuk, hogy a telepet működtető cég, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV)  többéves várakozás után tavaly decemberben megkapta az almásfüzitői vörösiszap-tározóknál működő, veszélyes hulladékot is feldolgozó üzem új, (ideiglenes) környezethasználati engedélyét. Pedig a hulladéklerakó miatt az Európai Bizottság korábban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, és környezetvédők is évek óta tiltakoztak amiatt, hogy a TKV komposztálásnak nevezi a módszert, amivel a szerintük lebonthatatlan veszélyes anyagokat is “kezeli”.

A telep, amit ezután nem sokkal megvásárolt Mészáros Lőrinc egyik érdekeltsége, május elején újabb, hosszú távú engedélyt kapott, a környezetvédők szerint a környezetet a korábbinál kevésbé károsító feltételekkel.

A Greenpeace környezetvédő szervezet szerint ugyanakkor a veszélyes hulladékot is tároló szilárd vörösiszap-kazetták kapcsán kérdéses, hogy a hatóságok betartatják-e majd a céggel az odaszállított anyagok veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó új, szigorúbb előírásokat. Ráadásul a nem megfelelően szigetelt, a folyótól csak egy gáttal elválasztott tározó továbbra is hatalmas ökológiai kockázatot jelent, mert a tározórendszer esetleges sérülésével a szennyező anyagok közvetlenül a Dunába juthatnak.

A Greenpeace szerint az ilyen esetekre a hosszú távon megnyugtató megoldást a szennyező fizet elve, és a környezeti felelősségvállalás jogszabályba iktatása jelenthetné.

Forrás: Kármán Irén Forrás: atlatszo.hu

Vörösiszap okozta, igaz, nem szilárd, mint az almásfüzitői, hanem folyékony halmazállapotú, az elmúlt évtized legsúlyosabb  magyarországi környezeti katasztrófáját: tíz ember halálához vezetett és óriási természeti és gazdasági károkat okozott, amikor 2010. október 4-én átszakadt a gát a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka közötti vörösiszap-tározójánál.

A baleset után kilenc évvel született bírósági ítélet az ügyben: az eljárás és az ügy körülményeinek, felelőseinek felderítése során a környezetvédelmi szabályozás, ellenőrzés, engedélyezés, ügykezelés terén számos visszásság felszínre került. A környezetvédelmi szakemberek, civilszervezetek és az egy-egy helyi ügy köré szerveződő lakosság szerint bár elvétve vannak jó példák is, Magyarországon nem sokat változott a környezetvédelmet érintő ügyek kezelése, intézése a kolontári katasztrófa óta.

A megyei kormányhivatalokhoz került a környezeti hatóság, ami szakemberek szerint nem biztos, hogy jó megoldás, mert ezek a hivatalok nem tudnak független, szakmai szervezetekként működni. Ráadásul idén márciustól nem lehet fellebbezni a kormányhivatalnál környezetvédelmi ügyekben, csak bírósághoz lehet fordulni, ugyanis az ilyen ügyek esetében a megyei kormányhivatal elsőfokú hatóság lett, másodfokú hatóság pedig nincsen.

A Párbeszéd Magyarországért fent idézett országgyűlési képviselője a klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló törvényjavaslat vitáján úgy fogalmazott, hogy

kiiktatták a környezetvédelmet, mint a gyorsabb gazdasági fejlődés előtt álló akadályt

Szabó Tímea több konkrét példával is alátámasztotta ezt az állítását: az Átlátszó által is feldolgozott gödi Samsung-projektet, és a Veszprém megyei Sümegprága esetét is felhozta. Az utóbbi esetben uniós védettséget élvező, Natura 2000-es természetvédelmi területen adott engedélyt a kormányhivatal bazaltbánya létesítésére.

A rosszul felfogott gazdasági érdek vagy a korrupció is közbeszól egyes döntések meghozatalánál a környezetvédelmi ügyekben, egy racionális, a környezet védelmét előtérbe helyező döntéshozatali rendszer biztosan nem engedélyezne például Natura 2000-es védettségű területeket egyértelműen károsító beruházásokat, ártéri erdők kivágását

 – így foglalta össze az Átlátszó kérdésére a hasonló ügyek kapcsán szerzett tapasztalatait dr. Kiss Csaba, ügyvéd, a Környezeti Management és Jog Egyesület igazgatója.

Az önálló környezetvédelmi hatóság és minisztérium hiánya probléma, de egy jól működő kormányzati struktúra mellett önmagában nem feltétlenül jelentene gondot. Ha a környezetvédelmi miniszter nem elég erős karakter, akkor nem biztos, hogy sokat tudna segíteni a környezetvédelem ügyén, viszont ha lenne, legalább a kormányüléseken részt vehetne és jogalkotási hatásköre is lenne. Az, hogy a környezetvédelem ma Magyarországon részben az agrártárcához tartozik, nem a legrosszabb megoldás, de az olyan esetekben, ahol a környezetvédelem ügye az agrár-érdekkel kerül szembe, sejteni lehet az ügy végkimenetelét, sorolja a problémákat Kiss Csaba.

A zöldtárca hiányánál nagyobb  bajt jelent, hogy évek óta  nincsenek új környezetvédelmi törvények,  a 2012-es hulladéktörvény az utolsó, a nem sokkal korábban megszüntetett  környezetvédelmi tárca által összerakott jogszabály. Lehet, hogy lesz klímatörvényünk, de esélyes, hogy egy érdem hatások nélküli változatot fognak elfogadni. Egy racionális, a környezet védelmét előtérbe helyező döntéshozatali rendszer nem engedélyezne Natura 2000- védettségű területeket egyértelműen károsító beruházásokat, ártéri erdők kivágását, és így tovább.

A magyar környezetvédelmi rendszerből hiányzik többek között egy, a káresemények után felhasználható támogatási alap, és ismertek a terület finanszírozási aránytalanságai, többek között például olyan részletek, hogy

míg összesen 70 millió forint jut egy évben az egész környezetvédelmi civil szektorra, Áder János alapítványa 5 milliárdos támogatást kapott.

Egy állami környezetvédelmi alapra azért lenne szükség, hogy ennek segítségével  egy-egy szennyezés után rögtön kezelhető legyen a helyzet,  és a felelős keresése csak ezt követően történne. Most ez úgy zajlik, hogy a káresemény után először elkezdik keresni a felelőst, és amíg ez tart, ott “rohadhat” a szennyező anyag akár évekig.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek van ugyan már egy kármentesítési alapja, az Országos Környezeti Kármentesítési Program, de gyanítom, nem elég nagy kerettel,  és ez amúgy sem képvisel felelősségi szintet. Egyfajta felelősségi vákuum van, mert a jogszabályban nincs benne, hogy a végső felelős automatikusan az állam, hanem csak az, hogy ha az állam úgy dönt, akkor veszik fel az adott ügyet a kármentesítési listára. Tudtommal nincs ellenőrzési terv és automatikus eljárásrend, márpedig  a tényleges károkozó felderítésére ehhez értő rendőr, ügyész, jogász szakértő kellene. Az alapon kívül szükség lenne továbbá egy a környezetre veszélyes üzemek számára előírt kötelező felelősségbiztosításra is

 – mondja a környezetjogász.

Kiss Csaba szerint a környezetkárosító balesetek számának tekintetében Magyarország nem áll rosszul, inkább a rengeteg, föld alatti szennyezés jelenti a nagy problémát Magyarországon, “ezekkel kapcsolatban környezeti szempontból tulajdonképpen még az is jobb helyzetet teremtene, ha végre valamelyik oligarcha meglátná az üzleti lehetőséget az ilyen kármentesítésben. Igaz, ez korrupció szempontjából nem lenne ideális, de úgy tűnik, mintha ebben az országban más módon nem lehetne előre haladni.”

Ez a cikk kutatók és oknyomozó újságírók közös munkájának eredménye, melyet a CEU-n működő Center for Media, Data and Society Black Waters nevű kutatási projektje keretében végeztek a résztvevők. Az Open Society Initiative for Europe által finanszírozott projekt célja az, hogy felhívja a figyelmet a környezeti károkra, a korrupcióra, és ezek társadalmi következményeire Közép-Kelet Európában.

Szerző: Horn Gabriella/atlatszo.hu