Az Eurostat márciusban tette közzé a dolgozói szegénységségről szóló statisztikáit. A számok meglehetősen aggasztóak: a 18 évnél idősebb, munkával rendelkező európaiak összesen 9,6 százalékát fenyegeti a szegénység veszélye annak ellenére, hogy van jövedelmük. 2010 és 2016 között ráadásul ez az arány szignifikánsan emelkedett: míg nyolc éve csak a dolgozók 8,3 százaléka számított szegénynek – azaz rendelkezett a nemzeti átlag 60 százalékánál kevesebb elkölthető jövedelemmel –, tavalyelőtt ez az arány már a tíz százalékot súrolta. Azaz hiába lábalt ki Európa a gazdasági válságból, egyre növekszik a dolgozó szegények aránya.

Az Európai Unió adatai rávilágítanak arra is, milyen faktorok jelentik a legnagyobb veszélyt egy dolgozó számára. Nem meglepő módon háromszor valószínűbb (16,2%), hogy valaki a szegénységi küszöb alá kerül, ha időszakos munkája van, mint ha állandó munkahelye (5,8%), és a részmunkaidőben dolgozók jóval veszélyeztetettebbek (15,8%), mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak (7,8%).

Fontos megjegyezni, hogy a szegénység különböző formái országonként nagyon eltérőek lehetnek: egy, a norvég átlagjövedelem 50 százalékát kereső munkavállaló Magyarországon vagy Bulgáriában kifejezetten gazdagnak számítana – azonban itt relatív szegénységről beszélünk, tehát azokról, akik a saját országukon belül keresnek kevesebbet az átlagjövedelem 60 százalékánál. Az adatok viszont abban a tekintetben rendkívül pontosak, és így jól összehasonlíthatók, hogy az Eurostat figyelembe vette a szociális juttatásokat is. Az tehát nem számít szegénynek a felmérés szerint, akinek az alacsony jövedelmét az állam valamilyen támogatással kiegészíti.

Az európai uniós tagállamok közül Romániában a legnagyobb a dolgozói szegénység, a munkavállalók 18,9 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Romániát a gazdasági válság által erősen sújtott görögök (14,1%), spanyolok (13,1%), luxemburgiak (12%), olaszok (11,7%), bolgárok (11,4%) és portugálok (10,9%) követik. Érdemes ugyanakkor figyelembe venni, hogy az uniós tagállamok közül Luxemburgban az egyik legmagasabb az átlagfizetés – az itt dolgozók többsége aligha számít szegénynek, még ha a mediánjövedelemnél jóval kevesebbet is keresnek. A legkevésbé a finn (3,1%), cseh (3,8%), belga (4,7%) és ír (4,8%) munkavállalók kiszolgáltatottak.

2010 óta az Európai Unió szinte minden tagállamában nőtt a dolgozói szegénység. Aggasztó ránk nézve, hogy Magyarországon a legdrasztikusabban: hat év alatt 4,3 százalékkal, 5,3 százalékról 9,6 százalékra emelkedett azok aránya, akik rendszeres munkavégzés ellenére szegénynek számítanak. Komolyan növekedett a dolgozói szegénység Magyarországon kívül Bulgáriában (3,7 százalékkal), Észtországban (3,1 százalékkal) és Németországban (2,1 százalékkal). Az EU 28 tagállama közül kilenc volt képes csökkenteni ezt az arányt 2010 és 2016 között. A legjobban Litvánia teljesített, de a dánok, lettek és svédek is sokat tettek azért, hogy minél kevesebb munkavállaló éljen szegénységben.

Forrás: tenygyar.hu