Azért kell visszatérnem a hölgy esetére, mert akár akarta, akár nem akarta, példává magasztosult. Az orbáni járvány- diktatúra áldozatává vált. Talán egy írásom alanya sem váltott ki még ekkora és ilyen vegyes visszhangot, mint az ő esete. Még mosolyogtam is magamban: micsoda egy összetett személyiség.

Volt, aki elmebetegnek, volt, aki hősnek nevezte. Volt, aki annyival intézte el: de hiszen hazudott!!! Volt, aki masszív alkoholistát látott benne, más az egészségügy frontján megfáradt, elhasznált és leépült áldozatot. Egy barátom egy rákkutató zaklatójaként emlékezett rá, egy másik áldozatkész és gondos ápoló nővérként. Az írásomban mellette tanúskodó hajdani kollégája igazolta, hogy igenis együtt dolgozott vele mentőápolóként. A cég vezetői ma letagadják, hogy a nő az alkalmazottjuk volt. Láthatóan kóros, de számukra busásan kifizetődő, feledékenységben szenvednek. Munkatársaikat ugyanis – és erről bírósági ítélet is tanúskodik – „elfelejtették” bejelenteni, illegálisan foglalkoztatták. Miért pont N. Athinával lett volna ez másként?! Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha N. Athina nem volt az alkalmazottjuk, akkor miért nyújtottak neki évekig ingyen szállást a mentőállomás lényegében munkásszállásként használt három lakrészének egyikében (ezt nem tagadták!) ezek az irgalmas szamaritánusok? Talán irgalomból.

Volt, aki azért nevezte hiteltelennek N. Athinát, mert nem csupán a munkaviszonyára vonatkozó, de semmiféle egészségügyi végzettséget igazoló okmányt nem tudott felmutatni. Ez persze valóban elgondolkodtató. Hogyan mentőzhet valaki mindenféle papír nélkül?! Talán úgy, hogy ez így olcsóbb és jobban megéri a munkaadónak. Hogyan gondozhatott minden végzettség nélkül beteget?! Szerintem ezt az angol királynőtől is megkérdezhetnék, aki a háború idején maga is mentőautót vezetett, mentőápoló volt. Nem is beszélve a sok katonai felcserről, akik rutinból vágtak, szúrtak, varrtak, amputáltak. Igaz azok más idők voltak. Beteget forgatni, mosdatni, ágytálazni, pelenkát cserélni a betegek alatt mindenféle végzettség nélkül, tiszta emberségből is lehet némi gyakorlattal, amit az ember megszerez az idők folyamán. Tessék csak megkérdezni a kórházigazgatókat, hány ilyen, képzettség nélküli gondozót foglalkoztatnak! Nem kell ahhoz semmiféle papír, hogy a halottak szemét le tudják fogni, az állukat fel tudják kötni, kezüket a mellükön összefonni, csendben tenni-venni, várakozni, amíg a halottszállítók meg nem jönnek. Ezeket az asszonyok, mind meg tudják csinálni mindenféle papír nélkül, mert ők gyereket is tudnak szülni mindenféle papír és végzettség nélkül. Az élet dolgai nekik testközeliek, ösztönösen tudják, mit kell tenni és teszik.

N. Athina igazát egyébként, mint említettem volt, egy hajdani munkatársa is igazolja. Volt, aki megjegyezte, hogy a tanú Kanadából üzent, bár nem tudom, ez mennyiben vonja kétségbe az egy éve humanitárius nagyköveti címet Hanti Vilmos kezéből átvevő Ábri Zoltán tanúvallomásának hitelességét.

A videó beszélgetés során ott ült N. Athina mellett egy másik asszony, aki személyében igazolta, hogy haláláig gondozta a kórházból váratlan sürgősséggel hazaküldött hozzátartozóját. Mindez senkit nem érdekelt. Legalábbis keveseket. Sokkal többen hajlottak a kormányzat által sulykolt állítások elfogadására: ez egy szélhámos, zavart, hazudós, Münchausen-szindrómás rémhírterjesztő.

Most felkerült a pont az i-re. Valamelyik samesza, vagy maga Kásler emberminiszter, aki a sokak halálát követelő ágykiürítésre parancsot adott, feljelentette N. Athinát rémhírterjesztésért. A nyomozók azonnal kiszálltak az asszony lakására, házkutatást tartottak és közölték a szerencsétlen nővel a meggyanúsítását. Szabadlábon védekezhet. Ma ő, holnap más, aki szót mer emelni!

Nem tudom, hogy a rendőrök mit kerestek a nő lakásán. Talán elrejtett holttesteket, amelyekről még nem adott számot. Talán elhallgatott iratokat, amelyek végzettségét igazolták. Talán egy megbízólevelet, amelyet az MSZP vagy más, az ügyben ugyancsak felelősséget viselő ellenzéki párt állított ki N. Athina számára, felbujtva őt a rémhírterjesztés bűntettének elkövetésére. Persze, lehet, hogy ez így leírva és utólag végigolvasva nagyon nagy hülyeségnek tűnik. Mint ahogy az is. De akkor mégis: mit kerestek, mit kereshettek és találhattak egy ilyen házkutatáson a rendőrök?

Megmondom. Sajtóvisszhangot. Az illiberális sajtómunkásoknak szolgáltattak muníciót a további mocskolódáshoz és figyelemeltereléshez. További feladatuk volt – bár ezt lehet, hogy ők nem is tudták – visszarettenteni a megszólalástól azokat, akik esetleg megszólalnának N. Athina igazát bizonyítandó. Azokat, akik értelmetlenül és sok szenvedés árán, idejekorán veszítették el hozzátartozóikat a kegyetlen ágyszám kiürítési utasítás miatt. Hasonlóan fontos feladat volt elterelni a figyelmet Kásler miniszter egyszemélyi felelősségéről. Pedig, ha nála tartottak volna házkutatást, bizonyosan megtalálják azt az általa aláírt utasítást, ami alapján a kórházak a betegeik hazaküldésére kényszerültek.

A rendőrségi vizsgálat beindult. Az asszony, aki következményeivel együtt fehéren-feketén elmondta a nyilvánosság előtt, hogy mit tett a kormány és személyesen a felelős miniszter, eljárás alatt áll. Rémhírterjesztéssel gyanúsítják. Holott egy fél ország tudja, és több száz ember szenvedi az igazságot: ez kérem nem volt rémhír, ez volt a járvány egyik legborzalmasabb időszaka. Áldozatoknak és az áldozatok családjainak egyaránt. Megindokolhatatlan, igazolhatatlan.

Nem akarok én tippeket adni, pláne prejudikálni. Sokan megtették ezt mostanában ebben az ügyben. Ha azonban a rendőrségi nyomozást a büntetőeljárás szabályai szerint viszik végig, akkor az meg fogja állapítani, hogy N. Athina nem hazudott. Talán még azt is ki tudnák nyomozni, hogy nem az orvosok mérlegelésére volt bízva, hogy mely ágyakat ürítsék ki, kiket küldjenek haza, kinek kell meghalnia. Kásler miniszter úr tagadni méltóztatik, hogy üres ágyaknak kellett lenni határidőre, és aki késlekedni merészelt, mérlegelt, vagy hivatásának szabályai szerint megtagadta az utasítás végrehajtását (nem tudom volt-e ilyen), legyen az akár kórházigazgató is – az repült. Talán még azt is sikerül – legalább hozzávetőleg – megállapítania a nyomozásnak, hogy hány ember életébe került ez az ámokfutás. Bár a miniszter számára ezek is csupán szórakoztató igaz történetek.

Esetleg még azt is bebizonyosodhat, hogy ez az egész N. Athina elleni eljárás nem szolgált semmi más célt, mint a megfélemlítést és a figyelem elterelését a valódi bűnről és a valódi elkövetőről. Az is megtörténhet, hogy a nyomozás nem állapít meg semmit, hiszen ne feledjük: az nyomozati eljárás ura az ügyész…

A nyomozás elrendelésére és a büntetőeljárásra vonatkozóan az MSZP nyilatkozatát nem ismerem. Nyilván azért, mert nincs is. Valószínűleg azért, mert ők most épp tisztújítással vannak elfoglalva: Mesterházy Attila ismét bejelentkezett pártelnöknek. Kell valaki, aki kirántsa végre a haldokló pártot a gödörből, ahová önmagát leküzdötte. Ennél jobb poén ma már nem fog eszembe jutni, úgyhogy itt most be is fejezem.

Fábián András / ujnepszabadsag.wordpress.com