Bíró Balázs, a Deloitte partnere szerint az adósoknak ma már akár hitelt is szerveznek a követelésvásárlók.

Egyelőre nem látszik a végrehajtási törvény változásának hatása a hazai nem teljesítő (NPL) hitelek felvásárlásában, miután a piacon nagyon erős verseny van

– nyilatkozta a Világgazdaságnak Bíró Balázs, a Deloitte partnere.

A szakember szerint ugyanakkor a nemzetközi befektetők érzékenyen fogadták a jogi változást és az ezzel esetleg együtt járó bizonytalanságot.

A nem teljesítő lakáshiteleiket piacra dobó pénzintézetek most jelentős keresletet érezhetnek, ami annak köszönhető, hogy a brit és az ír piacon már nincs számottevő eladható portfólió, Spanyolországban pedig olyan verseny van a befektetői csoportok között, amely nagyban szűkíti a megtérülési lehetőségeket.

Egyelőre tehát érdekesek lehetnek a 200-500 millió eurós magyarországi csomagok, de egyre nagyobb számban jelennek meg a piacon a hatalmas olasz nem fizető portfóliók, míg a régióban a horvát és a szlovén portfóliók gerjesztenek majd konkurenciát a magyar nem teljesítő hiteleknek.

Maga a szabályozás – az, hogy az árveréseken egy évig nem lehet a becsérték alatt, utána pedig annak 90 százaléka alatt értékesíteni hiteltartozás miatt eladásra kerülő ingatlant

– Bíró Balázs szerint Budapesten és a kisebb településeken lévő lakások esetében nem hoz változást.

Budapesten és az agglomerációban általában jóval becsérték felett kelnek el az ingatlanok, a kisebb településeken pedig a likviditás hiánya miatt gyakorlatilag nagyon alacsony áron sincs kereslet a lakásokra.

E tekintetben csak a megyei jogú és a nagyobb vidéki városok érdekesek, ám ott a Deloitte szakembere szerint megoldást jelent, hogy maga a követelésvásárló lesz az, aki becsértéken megveszi az ingatlant – a későbbi értékesítés szempontjából mindegy, hogy a követelés vagy magának az ingatlannak a tulajdonosaként adják-e el az ingatlant.

A tartozással terhelt évek alatt az érintett lakásokban általában az időszakos felújítások is elmaradnak, emiatt a hiteles lakások forgalmi értéke általában alacsonyabb, mint a piaci átlag.

A verseny miatt ugyan folyamatosan nő az NPL-es csomagok ára, ám elmondható, hogy a csomagok értékelésétől függően 20-40 százalékon vásárolják meg a követeléseket ma a magyar piacon.

Az így vásárlóknak ugyanakkor az az érdekük, hogy az adott lakás mihamarabb kikerüljön a portfólióból, ezért sem mennek el a szakember szerint az árverésig.

Ha az ingatlant akár a követelés 50 százalékán sikerül eladni a volt tulajdonosnak 3-6 hónapon belül, az számottevő megtérülést jelent a fent említett árazást figyelembe véve.

Ma már az sem ritka, hogy a követelést kezelő finanszírozói partnerei révén akár új hitelt is ajánl a korábbi tulajdonosoknak,

ha azoknak a korábbi tartozás töredékét sem sikerül saját erőből, illetve családi segítséggel előteremteniük annak érdekében, hogy megszabaduljanak régi hitelüktől.

Az értékesítés fő iránya döntően a régi tulajdonos

– mondta el Bíró Balázs.

A követelésvásárlókkal tárgyaló ügyfél kedvezőbb helyzetben van, mint a bankkal szemben igényeit érvényesítő, hiszen a követelésvásárlónak a csomagért fizetett ár számít (persze az eladhatatlan lakások kockázatát beszámítva), míg a banknak értelemszerűen a saját betétesei és részvényesei védelme érdekében a teljes követelés megtérülésén kell dolgoznia, amíg lehet.

Az NPL-csomagok átadásakor ugyanakkor az adott követelés értékéhez hozzácsapódnak a késedelmi kamatok és egyéb költségek is – vagyis a diszkontált követelés is magasabb lehet az eredeti tartozásnál.

Bíró Balázs szerint a hazai NPL-piacon mozgó követelésvásárló cégek tipikusan jó helyismerettel és a területen szerzett többéves tapasztalattal rendelkező magyarországi vállalkozások és nyugat-európai és amerikai nem teljesítő hitelekre fókuszáló alapok közös vállalatai.

Itt a behajtási tevékenységet jellemzően a magyar szolgáltató végzi, míg az alapok megfelelő hozam reményében megfinanszírozzák a követelésvásárlókat, akik a kapott szabad forrásból indulnak el a tendereken.

vg.hu