2015-ben 5 millió hektár után hektáronként nagyjából 80 euró zöldítési támogatást hívtak le az igénylők, de a rendszerben vannak még kihívások, különösen a 15 hektárnál nagyobb területtel rendelkezők esetében. A zöldítéssel kapcsolatos adminisztratív terhek idén csökkenhetnek.

A közös agrárpolitika (KAP) reformjával a 2015-ös igénylési évtől megváltozott az EU-s agrártámogatások rendszere. Az úgynevezett greening, avagy zöldítési támogatás bevezetése óta a hagyományos területalapú támogatások mértéke a megelőző évekhez képest jelentősen csökkent. A tagállami pénzügyi boríték durván felét teszi ki a korábbi évekről is ismert SAPS támogatás, míg a fennmaradó részt egyéb közvetlen típusú támogatások adják. Ezek közül a legjelentősebb – 30 százalékos részesedéssel – a zöldítés, amelyet már csak akkor kapnak kézhez a gazdák, ha a területen betartanak jó néhány, a talaj- és vízminőség, valamint a biodiverzitás szempontjából jótékony gyakorlatot. Ilyen előírás a növénydiverzifikáció (a terület nagyságtól függően kettő vagy három különböző nemzetségbe sorolt növényfajtát kell termeszteni) vagy az ökológiai fókuszterületek meghatározása (ilyen lehet a területen álló magányos fák védelme vagy a táblával szomszédos vizesárok). Az állandó legelők (gyepterületek) megőrzése pedig visszaállítási kötelezettséggel társult.

„Habár a zöldítési előírások betartása papírforma szerint nem okozhat gondot, az ökológiai célterületek kialakítása merőben újszerű gondolkodást igényel” – mondja Cserháti Gábor, a KPMG magyarországi agrártámogatásokért felelős igazgatója. A friss szabályozás még kérelembeadás közben is módosuló újdonságai, valamint a gyarapodó helyszíni ellenőrzési szempontok nemcsak a gazdák, hanem az ellenőrzést végző Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) számára is komoly kihívást jelentettek. Készült erre a hivatal is, ezért – főként a kapcsolódó helyszíni ellenőrzési munkák végrehajtására – országosan 60 új ellenőrt vettek állományba. Főszabályként a 15 hektárnál nagyobb területek esetében a szántóterület 5 százalékával megegyező méretű ökológiai célterületet kell kijelölnie a zöldítést igénylő gazdáknak. Hogy miképp adódik össze az 5 százalék, azaz mit és mekkora földterülettel lehet célterületként számba venni – nos, ezzel kapcsolatban már akadtak eltérő gyakorlatok.

A vonatkozó uniós rendelet 19 féle ökológiai célterületet határoz meg az erdősávtól a gémeskútig, ebből Magyarország 18-at alkalmaz. Csakhogy a vizesárkok, vízvédelmi sávok, magányos fák vagy facsoportok, erdőszélek területének pontos megadása nem egyszerű az elektronikus kérelmezés során készítendő táblarajzokon, annál is kevésbé, mert 2015-ben még nem állt rendelkezésre valamennyi fedvény a digitális térképeken. „A brüsszeli bürokrácia is tisztában volt a kihívásokkal, ezért félúton előálltak egy egyszerűsítési csomaggal, ami lehetővé tette, hogy a hivatal ellenőrei az első helyszíni ellenőrzés során segítsék a gazdákat a célterületek pontos és teljes körű meghatározásában az igényelt terület mértékéig” – mondja a KPMG igazgatója.

De nemcsak a célterületek pontos feltüntetése, hanem a vonatkozó szabályozások is további kérdéseket vetettek fel az első évben. Példaként említhető, hogy a célterületként számba vehető ökológiai jelentőségű másodvetésnek meddig kell a földben lennie. A szabályozás ugyanis csak azt az időintervallumot határozza meg, amikor a másodvetést el kell végezni, magát a másodvetés időtartamát nem szabályozza.

A KPMG igazgatója szerint az új támogatási forma nemcsak a földeken, hanem a hitelintézeteknél is fejtörést okozhat. A bankok ugyanis a régi földalapú támogatásra szívesen adtak hitelt, hiszen azt a gazda szinte minden esetben megkapta, így a biztosan kalkulálható SAPS-összeg akár 95 százalékát is meghitelezték neki az időszaki munkák elvégzésére. „Az új rendszerben ezzel szemben a korábbi keretösszeg 30 százaléka, azaz a greening támogatás csak akkor jár a gazdának, ha a zöldítésre vonatkozó ellenőrzéseken is megfelelnek. Érthető, hogy ezek után a bankok vonakodnak az eredeti összeget figyelembe venni a hitellimitek meghatározásakor” – ismerteti a nehézségeket Cserháti Gábor. Nem kevés gazda szembesülhet tehát finanszírozási nehézségekkel, dacára annak, hogy az MVH a tagállamok közül csaknem a leghamarabb kezdte meg az előlegfizetést, még 2015 októberében.

Az indulás nehézségei ellenére a magyar gazdák mintegy 5 millió hektárt kívántak zöldíteni rögtön az első évben, 2015-ben, és több mint 174 ezren igényelték az új támogatási formát. „Az ellenőrzési eredmények jelenlegi feldolgozottsági szintjén elmondható, hogy az igényelt támogatás elenyésző része veszett csak el valamilyen igénylési hiba miatt” – mondja Cserháti Gábor. Az KPMG igazgatója szerint a 2015-ös tanuló év után minden érintett rutinosabban vághat majd neki az új igénylési időszaknak, és a megszerzett tapasztalat sokat segíthet abban, hogy Magyarország 2016-ban is a lehető legnagyobb mértékben kihasználja a rendelkezésére bocsátott közvetlen támogatási keretösszeget.