A tapolcai vereség után már az is kérdés, Orbánnal 2018-ban lehet-e újra választást nyerni – írja a Népszabadság.

A Népszava főszerkesztője szerint csak Orbán van. - írja a hir24.hu

Már vannak rossz érzések azzal kapcsolatban, hogy a kormányfő tehertétel-e a Fidesznek, amelynek megújítása már a 2006-os elveszített választás után is téma volt. Kósa Lajos akkor nyilvánosan is „csörgődobos sámánnak” nevezte a pártelnököt, felvetve, ki lesz a törzsfőnök – emlékeztet a lap. Akkor a trónkövetelők esélytelenek voltak, és most még inkább annak tűnnek az orbáni hatalomgyakorlás keleties természete miatt.

Ugyanakkor a legelkötelezettebb jobboldaliaknak is nehéz úgy szeretniük a kormányfőt, hogy folyamatosak a korrupciós vádak, a városi legendák a külföldi bankszámlákról, és miközben erkölcsi ügyként próbálják beállítani Simicska Lajos kiszorítását, Orbán Ráhel férjének csillaga folyamatosan emelkedik. A stadionépítési és focilázzal szemben is ambivalens a jobboldali tábor, a Habony-jelenség pedig már az Orbán-szekta tagjait is irritálja.

Végtelenül cinikus volt Habony megatagadása

A Népszabadságnak többen azt mondták, a jobboldali tábornak katarzist jelentene Habony kiebrudalása, a leszámolás az urizálással, az „új hullámos ficsúrok” visszaszorítása. A lapnak nyilatkozó névtelen fideszesek ugyanakkor végtelenül cinikusnak nevezték, hogy Orbán megtagadta Habonyt, hiszen tényleg ő az új Simicska, és épp a miniszterelnök akaratából építi új jobboldali médiabirodalmát. A kormánytagok ugyanakkor úgy látják, Orbánnak nincs alternatívája, csak Don Quijoték állnak vele szemben. Kövér László szűk körben állítólag elismerte, hogy vannak hibák, de szerinte Orbán az egyetlen garancia, hogy az ország ne legyen külső hatalom érdekszférája.

A lap szerkesztőségi cikkében emlékezteti Orbánt arra az apróságra, hogy tavaly október közepén adta hírül a sajtó, hogy „kevesebb mint tíz magyar kormányzati tisztviselőt” érint az Egyesült Államok által korrupciógyanú miatt bevezetett vízumtilalom, és néhány napra rá egy bizonyos Habony úr szükségét érezte, hogy Washington közepén tegye közszemlére magát egy aznapi washingtoni újsággal, azt igazolandó: nincs rajta a kitiltott kormányemberek listáján. „Habony Árpád tehát vagy előrelátóan meghazudtolta Orbán Viktort – ami a kormányzati kommunikáció jelen állapotában csupán a kisebb bakik közé tartozna –, vagy a kormányfő nem tudja, kiket fizet”.

A Népszava megfogadta Orbán tanácsát

A lap a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalához fordul. Megkérdezi, szerepel-e a nyilvántartásukban Habony Árpád, milyen személyes, nyilvános adatait vezetik, van-e bejelentett munkahelye, fizet-e nyugdíj- és társadalombiztosítási járulékot, van-e autója, ingatlana. Az Orbán által kiretusált Habony kapcsán a Népszava főszerkesztője arról ír, hogy Orbán jól megviccelt mindenkit, amikor évekig meghagyott mindenkit abban a hitben, hogy Habony az ő tanácsadója; nem szólt se Rogánnak, se Lázárnak. Hagyta, hogy „ezek a naiv politikusok abból, hogy Habonyt gyakran Orbán környezetében látták, no meg abból, hogy azt tapasztalták, a hajdan volt koronaőr tanácsokat ad a kormányfőnek, mindjárt levonták azt a következtetést, hogy ez az ember az ő főnökük főtanácsadója”.

A főszerkesztő már abban sem biztos, hogy „létezik-e egyáltalán ez a Habony nevű valaki, hogy akit mi látunk, azt nem is látjuk; végül is nem lenne meglepő, hisz az a kisbuszszerű autó sem létezik, amit mi úgy láttuk, Habony Árpád vezetett. Vegyük tudomásul: sem az autó, sem a benne ülő ember nem volt, és nincs. Az van, amit a miniszterelnök mond, "a kormány kivonja magát a feszkók alól”.

Orbán szerepe "látszólag" megkérdőjelezhetetlen 

Az egyébként a Széles-féle Echo TV-ben sokszor elemző Tóth Gy. László is személycseréket sürget. Most a Magyar Nemzetben ír a Fidesz-válság anatómiájáról, arról, hogy a kormánypártok egyetlen szerencséje az, hogy a „tőlük elfordulók sosem szavaznak baloldali, liberális pártokra”. Az Orbán-barát politológus ugyanakkor kissé ijesztőnek nevezi, hogy a Fidesznek 2015-ben „nincs koherens társadalomképe, de ideológia-, és kultúrateremtő képessége sincs”, így 2018-ban bármi megtörténhet.

Szerinte „az ellentétes érdekű gazdasági támogatók és az eltérő értékrendet valló társadalmi csoportok egy pártba terelése ideiglenesen lehet eredményes, egy idő után az ellentétek kiéleződése elkerülhetetlen. (…) Mindezt tovább bonyolítja a személyi ambíciók megjelenése, mert Orbán Viktor szerepe látszólag megkérdőjelezhetetlen, de ez nem jelenti azt, hogy ne akadnának olyanok, akik hosszabb távon szeretnék átvenni a helyét”. Az elemző szerint jelenleg azokért a helyekért folyik a harc, ahonnan már elképzelhető, hogy Orbán helyébe lehet lépni.

Tóth Gy. ír néhány vezető fideszes politikus, és a párt holdudvarához tartozók  irracionális gazdagodásáról, a jobboldali tábort sokkoló korrupcióról, az erkölcsi szempontok hiányáról, az arrogáns és cinikus  kormányzati kommunikációról, a műveletlenségről. Szerinte a „hitelesség helyreállítása személycserék nélkül lehetetlen”.

Orbán Viktor politikai pályafutása egyik legnagyobb kihívása előtt áll, mert úgy tűnik, pártja és kormánya mostani stílusa nem jön be híveinek. „Az angol marketingszakemberektől lopott, rossz kommunikációs panelek – mint a keményen dolgozó kisemberek – szánalmas ismételgetése csak fokozza a kiábrándultságot. A polgári Magyarország híveitől kissé idegen ez az elavult – és végső soron középosztály-ellenes –, primitív, álplebejus magatartás. Nem valószínű, hogy a Fidesz vezetői közül bárki „kisember” szeretne lenni – teszi hozzá Tóth Gy.  

hir24.hu (Fotó: MTI/Illyés Tibor)