A Yamagata Egyetem régészeinek új tanulmánya egy új elméletet javasolt, amely megoldhatja a Nazca-vonalak rejtélyét. Ezek a vonalak a Peru déli részén található Nazca-sivatag talajában található geoglifák csoportját jelentik. A Rio Grande de Nazca vízelvezető völgyében és az Ica-völgyben megtelepedő Nazca, az azt megelőző Paracas-kultúrától eltérő régészeti kultúra készítette őket.

A geoglifákat úgy készítették, hogy sekély árkokat ástak a talajba, és eltávolították a sivatag felszínét borító vörösesbarna, vasoxiddal bevont kavicsokat. Ezáltal a világos agyag- és mészkőföldet fedték fel, amely kontrasztban áll a környező földfelszínnel, és csak a levegőből látható, jól kivehető mintákat tár fel.

A NAZCA-VONALAKAT ELŐSZÖR PEDRO CIEZA DE LEÓN EMLÍTETTE AZ 1553-BAN MEGJELENT PERUI KRÓNIKÁJÁBAN, AHOL A SIVATAGBAN TALÁLHATÓ ÖSVÉNY- VAGY NYOMVONALJELZÉSEKKÉNT ÍRJA LE ŐKET.

A geoglifák méretét csak a 20. században tárták fel a nagyvilág előtt, ami a mai napig mintegy 358 ismert geoglifa felfedezéséhez vezetett, emlékeztet a HeritageDaily online tudományos portál.

Az elmúlt években a Yamagata Egyetem régészei nagyfelbontású légi felvételek és drónok segítségével terepi felmérést végeztek a Nazca-vonalakról. A kutatók meg vannak győződve arról, hogy a geoglifákat a kommunikáció egy ősi formájaként használhatták a Nazca-sivatagban.

A LINEÁRIS TÍPUSOKAT AZ EGYIK VÖLGYBŐL A MÁSIKBA VALÓ UTAZÁSHOZ HASZNÁLTÁK, MÍG A DOMBORMŰVEKET (AMELYEK ÁLLATOKAT, MADARAKAT ÉS KÜLÖNBÖZŐ ALAKOKAT ÁBRÁZOLNAK) ÁLTALÁBAN AZ ŐSI UTAK MENTÉN HÚZÓDÓ LEJTŐKRE RAJZOLTÁK.

Emiatt a kutatók azt feltételezik, hogy az ábrák a települések közötti kommunikációs útvonalakat jelölték ki.

A Yamagata Egyetem csapata a közelmúltban 168 olyan geoglifát fedezett fel, amelyek időszámításunk előtt 100 és időszámításunk után 300 között keletkeztek. Ez kiegészíti a 2004 és 2018 között felfedezett 190 vonalat, ami miatt a perui kulturális minisztérium 2017-ben régészeti parkot hozott létre Aja területén. (Origo)