A Londoni Egyetem pszichológusai felfedezték a káromkodásra használt szavak olyan jellegzetességét, amelyek számos nyelven konzisztensek, és egy univerzális fonetikai mintát képviselhetnek. A kutatók szerint a szitokszavakból világszerte jellemzően hiányoznak a „közelítőhangok" – olyan hangok, amelyeket az ajkaink, fogaink, kemény szájpadlásunk vagy nyelvünk egymáshoz közelítése okoz anélkül, hogy teljesen érintkezne.

A közelítőhangokat tartalmazó szavak mássalhangzói kevésbé valószínű, hogy elnyomják a szomszédos magánhangzókat, és lágyabb hangot adnak ki, mint azok, amelyek „kirobbanó" betűket használnak, mint például a p, t és k, amelyek tompává teszik a szavakat

– magyarázták Shiri Lev-Ari és Ryan McKay pszichológusok a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Ezeknek a közelítőhangoknak az általános hiánya segíti elő a szitokszavakban, hogy nyelvtől függetlenül kemény hangzásúak legyenek. A Psychonomic Bulletin & Review tudományos szaklapban publikált tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a káromkodásokat az emberi agy „közös elfogultsága" alkothatta.

A hangszimbolika az az elképzelés, hogy egyes fonetika olyan univerzális kognitív választ vált ki, amely segíti bizonyos hangok érzékelését egységessé tenni a különböző nyelveken.

AZ ÚJ EREDMÉNYEK AZT SUGALLJÁK, HOGY EGYES MÁSSALHANGZÓK JOBBAN HANGZANAK AZ EMBERI FÜL SZÁMÁRA, MINT MÁSOK, ÉS EZ A KÁROMKODÁSOKRA IS VONATKOZIK.

Az elképzelésük tesztelése érdekében a kutatók öt távoli nyelv 20 folyékony beszélőjét kérték meg, hogy nevezzenek meg annyi szitokszót, amennyit csak tudnak. Az ismétlődések, változatok és faji rágalmak eltávolítása után a kutatók 34 héber, 14 hindi, 14 magyar, 17 koreai és 26 orosz káromkodás mellett döntöttek. E szavak hangjait elemezve a szakemberek észrevették, hogy a szitokszavakban egyértelműen hiányoznak a közelítőhangok, beleértve az l, r, w és y hangokat.

Eredményeink egy mögöttes kognitív torzításra mutatnak rá, egy olyan hajlamra, amely a történelmi véletlennek megfelelően alakította a szitokszavak fejlődését

– írja Lev-Ari és McKay, akik szerint a hangzatos szimbolika jobban elterjedt nyelveinkben, mint azt sokan feltételezik.

A hangok ez alapján megváltoztathatják mindazt, ahogyan a hallgató érzékeli a beszélő hozzáállását, érzelmeit vagy izgalmát. (Origo.hu)