Mennyit ér a kajajegyért vásárolt dolgozói lojalitás?
Míg az elmúlt években a válság hatására sok cég a cafeteriajuttatásokat vonta meg először a dolgozóktól, manapság egyértelműen trendfordulóról beszélhetünk.
Bár a hazai jogszabályi környezet sokszor állítja kihívások elé az üzleti szereplőket és a cégeknél a béren kívüli juttatások körét kialakító hr-munkatársakat, a jelenlegi folyamatok egyértelműen kedvezőbbek, mint az elmúlt években tapasztaltak. - írja a napigazdasag.hu
A válság elmúltával és leginkább 2012 januárjától – amióta a munkaadók adó- és járulékmentesen köthetnek egészségbiztosítást munkavállalóik részére – sokan vártak komoly piaci áttörést az egészségbiztosítások piacán, ez azonban egyelőre még várat magára. Kérdés azonban, hogy vajon a jelenlegi cafeteria-rendszer valós dolgozói igényt elégít-e ki, vagy a munkáltatók csupán arra törekszenek, hogy elmondhassák: náluk is kapnak béren kívüli juttatásokat a munkavállalók.
Sokszor tesszük fel a kérdést a vállalati döntéshozóknak: valóban azt gondolják-e, hogy munkavállalóik kedvére tehetnek és hosszú távon lojális dolgozókat nyerhetnek azzal, ha csupán alkalmazottaik üdülését támogatják vagy a hipermarketben beváltható utalványt adnak számukra jövedelemkiegészítésként? A cégek szerint a dolgozóknak az azonnali fogyasztást támogató, a készpénzt helyettesítő cafeteriaelemekre van szükségük. Csakhogy ez nem így van!
Több, az elmúlt időszakban publikált kutatás is megerősítette ugyanis, hogy a dolgozók számára egészségük megőrzése a legfontosabb. A Cafeteria Trend – a munkavállalók és a vállalati döntéshozók béren kívüli juttatásokkal kapcsolatos igényeit vizsgáló – tavaly nyáron végzett felméréséből kiderül, hogy a különböző cafeteriaelemek közül az egészségmegőrzést támogató juttatások a legfontosabbak a munkavállalók számára: az első öt legnépszerűbb elem között három olyan van, amely az egészségvédelmet támogatja, és az első helyen is ilyen végzett. A kutatás rámutatott arra, hogy a dolgozók számára az étkezési utalványnál és közlekedésük vagy üdülésük támogatásánál is előbbre valóak az egészségük megőrzését támogató elemek.
Egy másik, a Xallis Consulting által novemberben publikált kutatásból pedig az derült ki, hogy a magyarok szerint az egészségügy legfőbb problémáját a várólisták és a kapacitáshiány jelenti, a megkérdezettek szerint ezek súlyosabb problémák, mint a hálapénz rendszere vagy akár az alulfinanszírozottság problémája. Összegezve tehát, a munkavállalók azt várják el, hogy munkáltatóik az egészségüket védjék.
Az előbbiekből logikusan következik a kérdés, hogy ha valóban ennyire egyértelmű, hogy mire vágynak a dolgozók, miért nem azt kapják a munkáltatóiktól?
Erre több magyarázat is létezik. Az egyik nagyon prózai: hazánkban az vált megszokottá, hogy a munkavállalók étkezési jegyet kapnak jövedelemkiegészítésként, és a legkisebb energiabefektetést ennek a juttatásnak a megtartása igényli a munkáltatók részéről. A vállalat számára sokkal egyszerűbb például az étkezési jegyeket adminisztrálni, mint a munkavállalók egészségvédelmét támogatni, ami ráadásul – a közvélekedés szerint – jóval költségesebb is. És végül általánosan elterjedt – ugyanakkor az előzőhöz hasonlóan szintén téves – vélekedés, hogy az egészségmegőrzést támogató csoportos vállalati biztosítások túlzottan komplexek, ezért érthetetlenek.
A felsoroltak közül a probléma legfőbb oka talán most is a költségekben keresendő: a munkáltatók úgy gondolkodnak, hogy a dolgozók egészségvédelme kimerül a vállalatvezetésnek biztosított, évi több százezer forintba kerülő elitszolgáltatásokban, és nem gondolnak arra, hogy manapság dolgozónként már havonta néhány száz forintért is gondoskodhatnak munkatársaik egészségéről, így – egy valódi munkavállalói igényt kielégítve – hatékonyan növelhetik lojalitásukat.
Már Magyarországon is elérhető ugyanis olyan csoportos egészségbiztosítás, amely az említett kutatásban is kiütköző problémára kínál megoldást a diagnosztikai vizsgálatokra jellemző várakozási idő lerövidítésével. A munkatársak egészségének megőrzésében azonban érdekeltté kell tenni a dolgozókat is, ezért kívánatos az olyan egészségbiztosítások elterjedése itthon, amelyeket a munkavállalók akár az egész családjukra is kiterjeszthetnek abban az esetben, ha aktívan tesznek egészségük megőrzéséért, például különböző szűrővizsgálatokon való részvétellel vagy rendszeres sportolással.
Mindkét félnek érdeke tehát, hogy a cégek támogassák dolgozóik egészségvédelmét, hiszen a vállalat is akkor jár jól, ha dolgozója ritkábban betegszik meg és gyorsabban felépül, ha mégis ágynak dől. Ráadásul a csoportos egészségbiztosítások elterjedésével hálapénzmentesen és ellenőrzötten lehet rövidebbé tenni a várólistákat, emellett ügyfél-orientáltabbá, minőségibbé az egészségügyet. Arról nem is beszélve, hogy a cégek csak hosszú távú és tudatosabb szemlélettel erősíthetik dolgozóik elkötelezettségét.