Merkel kormányzására úgy tekintenek, mint a liberális piacgazdaság és a liberális demokrácia minta működésére. A valóság azonban teljesen más. Merkel az, akinek vezetésével a német belpolitika elérkezett a szétesés állapotába, a szélsőségek, látszólag a politikai pártok szintjén visszahúzódóban vannak, azonban a nagyvárosi mindennapokat egyre erőteljesebben átszővi a verbális és fizikai erőszak.

A problémák, amelyek a fent leírtakat okozták és okozzák, viszonylag egyszerűen jellemezhetőek, ha nem ásunk le egy szociológiai vizsgálat mélységébe, nevezetesen, a hirtelen kibővült Európai Unió kezelésképtelensége, a megalkuvás a gazdasági érdekek javára a társadalompolitikai kérdésekben, a munkavállalók érdemtelen cserbenhagyása, a szociális béke elemeinek leépítése, az újonnan csatlakozott országokban gátlástalanul terjedő illiberalizmus tudomásul vétele, a totálisan elhibázott bevándorláspolitika, az USA szerepvállalásának megváltozása, a képtelensége arra, hogy a földrész gazdasági motorját megtegye a politika centrumává is.

Merkel a fényes hanyatlást hozta el Németországnak, mert ma sokkal több a belső problémája, mint amikor az ország vezetését átvette. A problémák mélységét ma még képtelenség felmérni. Merkel elhibázta az orosz és kínai politikát is, kizárólag a német gazdaság rövidtávú és rövidlátó elvárásainak próbált megfelelni, miközben képtelen volt a hosszútávú német és uniós érdekeket felismerni.

A bevándorláspolitikája a földrészre nézve is már rövidtávú hatásaiban is katasztrofálisak, hiszen érezhetően megváltozott Európa etnikai és vallási összetétele úgy, hogy sem saccolni, sem felmérni nem volt képes, hogy ennek mi lesz a következménye.

A bevándorlás nem humanitárius kérdés, hanem egy komplex jogi, szociológia, pszichológiai rendszerbe való belenyúlás abban az esetben, ha a bevándorlók az ott lakókkal nem azonos kultúrkörből érkeznek.
Az a fajta naiv idiotizmus, amivel a bevándorlókat kezelték, már rövidtávon is megváltoztathatja Európa belső békéjét, együttműködési rendszerét, pusztán azért, mert a bevándorlók döntő hányada eredetét tekintve azonos kultúrkörből érkezett.

A bevándorlás nem etnikai alapú volt, hanem vallási alapú!

Az átlag európai és a politikusai sem tudják, hogy az iszlám országai alapvetően nem szekularizáltak és nem is szekularizálhatóak, valamint nem demokratikusak, mindegy, hogy honnan érkeznek Pakisztánból vagy Szíriából, -függetlenül attól, hogy szír keresztények vagy egyiptomi koptok is vannak a bevándorlók között- a szocializációjuk azonos. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bevándorlóknál egyfajta felsőbbrendűség nyilvánul meg egy adott állam szekuláris jogrendszerével szemben fennálló viszonyukban. Lehet minősíteni, hogy ki milyen kulturális közegből érkezett, azonban a látszat csal, mert teljesen mindegy, hogy valaki egy elmaradott részről vándorolt be egy „fejlett civilizációt” építő Európába, a lényeg abban van, hogyhogy ő maga a saját rendszerét tartja fejlettebbnek, mert egy muszlim élete isten elrendelésének végrehajtásából áll és ez felülír minden szekuláris rendelkezést, törvényt vagy társadalmi elvárást. Ez csak abban az esetben van másképp, ha a befogadók és a bevándorlók között egyezség van egy adott jogrend követéséről. Ez az egyezség pedig nincs meg! Ez óriási hiba! Ahhoz, hogy egy ilyen egyezség létrejöjjön ki kellett volna alakítani a párbeszédet a muszlimok jogot és az európai intézményrendszert ismerő beilleszkedett rétegeivel, és a velük történt egyezmények keretein belül lehetett volna ezt a hatalmas népességmozgást jogilag és vallásilag kezelni.

Merkel pártjának regionális veresége, részben annak is köszönhető, hogy a nagyvárosokban élő bevándoroltak jelentős mértékben kriminalizálódtak. A szülőföldjeiken dúló háborúk brutalitását importálva átírták a drog, prostitúció és fegyverkereskedelm feletti kontrolt, részben kiütve az oroszokat, olaszokat, albánokat. Az Európa figyelmét lekötő, Brexit, covid stb. az alvilág rendszerét nem érinti, sőt erősíti. A munkaerőpiacról különböző okokból kiesettek egyre nagyobb arányban lesznek szereplői és áldozatai ennek a rendszernek, mivel számukra az egyik megoldás lehet az alvilág. Ami még ennél is nagyobb gond, hogy az alvilági tevékenységük erkölcsileg is felértékelődik saját köreiken belül, hiszen az átlag európai család méretét adott esetben többszörösen meghaladó nem alvilági családtagokat is eltartja.

Amennyiben mindez találkozik egy olyan vallási felülettel, ami jogilag nem harmonizált európai viszonyokhoz, akkor érzékelhető, milyen összefüggések jöhetnek létre a mecsetek toborzó akciói, Közel-keleti harcokból hazatérők elhelyezése, iszlámtól idegen és mégis iszlám képében megjelenő ideológiák terjesztése és az alvilág között. Ezekkel a tendenciákkal szembeni harcot erővel nem lehet megvívni. Ezen a ponton már túl vagyunk. Itt annak a jognak kell megszólalnia és ítélni, beilleszteni, együttélésre szólítani, amiben ők hisznek és meggyőződésük szerint magasabb rendű, isteni jog.

Nem tudják, hogy a zsidó, keresztény és iszlám hit, testvérek, amelyeknek -a zsidókat kivéve- azonos szentjei és azonos megváltója van, a muszlimok megváltója is Jézus. Az iszlámban nem válik ketté a hit és a törvény, a Korán körülbelül 40%-ban hittel kapcsolatos doktrinákat tartalmaz és körülbelül 60% törvényeket, amelyeket a hitből vezetnek le, és körülbelül 100 évenként a törvényeket a létező világ változásával szinkronban, az élethez igazítják törvénymagyarázatokon keresztül úgy, hogy a törzs saria megalkotása óta változatlan és változtathatatlan.

Ha csak a monoteizmus vonatkozásában vetem össze a három vallást, judaizmusban nincs ó és újszövetség, csak Tanak, vagy Biblia van. A kereszténység már differenciál és a Bibliához hozzáteszi az új testamentumot, tehát létezik a múlt és az ígéretes jövő, az ó és újszövetség (ez is egyfajta minősítés). Az iszlám pedig ezeket csak eredeti formáikban ismeri el, mai formáikat emberi torzításoknak tartja, így a Korán az utolsó testamentum, ami kiigazítása az előző könyvek hibáinak, emberi torzításainak. Ez pedig egy másik fajta minősítés. Így iszlám megítélés alapján a mai judaizmusból kikopott a hit és a hagyományok felelevenítésén alapszik, a kereszténység egy hit, melyből kikopott a törvény, míg az iszlám az, ahol a hit és isteni törvény egyensúlyban van, egymástól elválaszthatatlan egységek. Ez így él 1.5 milliárd muszlim felfogásában, akik a többi monoteista vallás követőit testvéreiknek tartják, de tanítóikkal, azok tanításaival szemben, magukat egy magasabb rendű tanítás követőinek vallják.

Folyt. köv.