h i r d e t é s

Mi a bajom ezzel? Mármint a libernyák kifejezéssel…

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Mi a bajom ezzel? Mármint a libernyák kifejezéssel…

2020. augusztus 09. - 08:08

 

Nos, bár érzékelem, hogy vannak, akik szerint a gyűlöletet keltem azzal, hogy megosztom az erről szóló cikket, szeretném most elmondani, miért éreztem fontosnak.

Libernyákozó - Forrás: 444.hu

Mert a gyűlöletet nem én keltem a megosztásommal, és még csak nem is azok, akik ezt a cikket megírták, véleményezve is benne a pénteki interjút. A gyűlöletkeltés attól ered, aki egy ilyen kifejezést kitalál, használ, ismétel, gúnyolódva, más emberekre. Igaz, olyanokra akiknek viszonyulásával nem ért egyet. De attól, hogy nem értünk egyet valamiben, attól még nem kell a másikat ilyen kifejezésekkel illetni. Nem szabad. Feszültséget gerjesztő. Nem méltó.

Cigányokkal (is) dolgozok, de sosem mondtam olyanokat, hogy "boxosok", "cigusok", stb. Mert ez azt mutatná, hogy lenézem, nem becsülöm őket. Olyan képet közvetítene, mintha magasabb rendűnek képzelném magam, amiben nevetségesnek látom őket. De nem így érzek, és még a látszatát is szeretném elkerülni, hogy valaki így értelmezzen. És nem használok gúnyos jelzőket azokra sem, akikkel nem értek egyet. Tudom, sokan használják ezeket, meg is értem, mert ez csak azt igazolja, hogy ezek a folyamatok, viszonyulások, példák másokban is elindítanak folyamatokat, és hasonlóképpen reagálnak.

Olvastam most, hogy mindenki három szférában éli meg önmagát, egy nyilvánosban, egy privátban és egy titkosban. A nyilvános az őt körülvevő világnak szóló szerep, a privát a családé, barátoké, a titkos meg az övé, oda másnak nincs "bejárása". Persze jó az, ha ez valahol összhangban van…És mindegyikhez járul egyfajta kommunikáció is. Azt hiszem, ha valaki példával szolgál vagy akar szolgálni másoknak a nyilvános szférában a felelőssége óriási lesz. (Persze a privátban is ott a felelősség.)

Mert itt már nem a "megengedhetem magamnak" a lényeges, hanem az, hogy milyen példát mutat. És a másikat alázó megjegyzések méltatlanok. Mindegy, hogy ki mondja.
Ha pedig egy olyan rendszer működik, amiben ez lesz a mérvadó, az általános, és persze a reakciók is ehhez igazodóak, akkor mindig csak mélyebbre csúszunk. Pedig már így is elég mélyen vagyunk.

Ideális esetben pedagógusként nem alázzuk meg a tanítványainkat. Szülőként a gyerekünket. Főnökként a munkatársunkat. Szociális munkásként az ügyfeleinket. Orvosként a beteget, stb. Ideális esetben…

Ideális esetben megpróbálunk emberként viselkedni a másikkal. Milyen egyszerű lenne…De most nem ideális esetben vagyunk, hanem egy gyűlöletspirálban. És én nagyon nem érzem jól magam benne. Ennek a véleményemnek adok hangot. Újra és újra.

L. Ritók Nóra
Facebook


 

h i r d e t é s