h i r d e t é s

Miért kérne bocsánatot Bangóné!

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Miért kérne bocsánatot Bangóné!

2016. október 17. - 18:38
0 komment

 

A paraszt, mint szó nem egy tartalmú!

Az érdekvédők jobban tennék, ha a földeket védenék és nem mondvacsinált gumicsonttal dobálódznának. A különböző lexikonok a paraszt szóval kapcsolatban a következőket írják:

a szó eredete

magyar nyelvbe a „paraszt” szó a szerb, horvát, illetve szlovén prost szóból kerülhetett, amelynek jelentése „egyszerű, közönséges, nyers, durva”. Eredetileg a magyarban is csak melléknévként volt használatos az eredetinek megfelelő pejoratív kifejezésként. Mai főnévi jelentése csak később alakult ki.

A szó kialakult melléknévi jelentései

  • közönséges, mindennapi
  • világi (nem egyházi)
  • egyszerű művű, dísztelen (ruha, bútor, fegyver, stb.)
  • köznépi, nem nemes
  • nyers, durva
  • tudatlan, tanulatlan
  • szimpla, nem teljes (virág)
  • szelíd
  • sovány (hús)
  • esztelen, féleszű

 szó kialakult főnévi jelentései

  • világi személy
  • megműveletlenül hagyott föld
  • gyalog (mint sakkfigura) köznapi elnevezése.
  • köznépi, nem nemes személy
  • üresen, megműveletlenül hagyott része valaminek

Magyar néprajzi lexikon: A parasztság az állam születésével együtt keletkezik, az állam létrejötte teremti meg össztársadalmi méretben a termelő tevékenység és a nem termelő tevékenység munkamegosztását, amivel időben egybeeshet, de nem szükségszerűen kötődik össze az élelmiszertermelő és az ipari tevékenységek lokális elkülönülése, a város és falu szétválása. A definíció értelmében a parasztság megszűnése akkor következik be, amikor a korábban paraszt saját munkafeltételeinek tulajdonosává válik. Ennek az időpontja általánosságban a jobbágyság felszámolásával esik egybe. Azonban olyan társadalmakban, ahol a személyi függőség csökevényei fennmaradnak, pl. K-Európában a jobbágyfelszabadítást követő időszakban, vagy a gyarmati területeken a függőség különböző újabban kialakult formái mellett, a korábban egyértelműen parasztok társadalmi helyzete hosszabb átmeneti periódusban, fokozatosan változik meg. Ezt tükrözik pl. Mo. esetében Erdei Ferencnek az 1930-as évek agrárnépességére vonatkozó vizsgálatai, aki a következő kategóriákat állapítja meg az egykori parasztságon belül: jobbágyparasztok, nemes parasztok, polgárparasztok, kisgazdák, kis haszonbérlők, törpebirtokosok, parasztkertészek, iparosok, kereskedők, uradalmi cselédek, egyéb cselédparasztok, summások, agrár szakmunkások. – Nehezebb azonban időben körülhatárolni azt a kultúrát és ezen belüli életformát, amelyet a parasztság alakított ki, s amely szívósabbnak bizonyult hordozóinál. Ez az életforma csak relatív értelemben, az uralkodó osztályok és a városi társadalom életformájával szembeállítva fogalmazható meg. Jellemzője, az azoknál nagyobb fokú helyhez kötöttség, a személyi igénytelenség, a sokoldalú munka követelményeinek alárendeltsége. Ezeknek az általános fogalmaknak azonban csak egy bizonyos társadalomnak egy adott időszakára vonatkozóan van értelme, hiszen a parasztság életformája, éppúgy, mint maga a parasztság, látszólagos statikussága ellenére állandóan változott. A paraszti életforma nyomai ma még fellelhetők Mo.-on, jóllehet parasztot a fenti definíció értelmében már nem találunk. – Irod. Erdei Ferenc: Parasztok (Bp., 1938); Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom (Bp., 1941);


 

h i r d e t é s