"Goldstein látványa, sőt már a puszta rágondolás is automatikusan félelmet és nyugtalanságot idézett elő. Ő állandóbb tárgya volt a gyűlöletnek, mint Eurázsia vagy Keletázsia, mert amíg Óceánia háborúban állt e hatalmak egyikével, rendszerint békében élt a másikkal.

A különös csak az volt, hogy bár Goldsteint mindenki gyűlölte és megvetette, s bár elméleteit mindennap s napjában ezerszer is megcáfolták, szétzúzták, nevetségessé tették dobogókon, a teleképen, újságokban és könyvekben, s kimutatták róluk, hogy szánalmas zagyvaságok - aminthogy azok is voltak -, mindennek ellenére úgy tetszett, befolyása nem csökken.

Mindig akadtak éretlen alakok, akik szinte várták, hogy elszédítse őket. Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy a Gondolatrendőrség ne leplezett volna le az ő irányításával működő kémeket és szabotőröket. Ő volt a parancsnoka annak a hatalmas árnyékhadseregnek, az összeesküvők földalatti hálózatának, amely az állam megdöntésére tört...”

- ragadta ki néhány hónapja Török Gábor is teljes joggal ezt az idézetet Orwellből.

A fasiszta non-fiction Orwellen átszűrve Magyarországon újra non-fictionbe lényegül, és az ellenzéket ez láthatóan nem érdekli. 

Az ellenzék vezetői az olyan nem túl bonyolult kulttermékekből, mint a Tanú című film ("az a gyanús, ami nem gyanús"), sem tudják levonni a megfelelő tanulságokat: miközben lépten-nyomon a fasizmust és a diktatúrát szagolják, megmaradnak a szimbolikus fölhorgadásnál és nem foglalkoznak a működési mechanizmusával.

Pedig Soros-Goldstein nemcsak az ellenzéket képes simán diszkreditálni, de képes az esetleges (bár igen valószínűtlen) ellenzéki választási győzelem esetén a Fideszt (és a magyarságot) külföldi összeesküvés áldozatának beállítani és végeláthatatlan zavargásokba lökni az országot.

Amennyire nyilvánvaló, hogy a Soros-Goldstein terv (az esetleg még mögé helyezendő Juncker-euró-iszlamizáció tervvel) a Fidesz-propaganda tengelye,

amellyel szemben csak az emeli fel a szavát, aki (von Haus aus "gyökeresen") nemzetellenes, annyira nem tesz semmit az ellenzék, hogy ezt a tengelyt törje el valami módon.

Az ellenzéki programok várható boncolgatása és a pragmatikus beszéd egyfelől, a behódolás az etnicizmus nem létező, wishful ("reménykedő") lájtos verziójának -- ez az ellenzéki tudás kivonata. Mindösszesen egy annyira impotens ellenzéki alternatíva, amennyire impotens egy alternatíva csak lehet, ha biztosan választást akar veszteni.

Ahelyett, hogy a Fidesz-narratívával szemtől szemben küzdenének meg, és lépten-nyomon, minden megszólalásukban ennek az őrültségére és kártékonyságára mutatnának rá ("bizonyíték, Uraim, tárják fel a bizonyítékaikat!"), miközben egy hasonlóan erős narratívát táplálnak, folyik a mórikálás, legfeljebb az ejnye-bejnye, hogy mennyire korrupt a Fidesz.

Kit érdekel?!

Az utóbbi hetek ellenzéki zsinatolása a különböző összefogási szcenáriók körül semmit nem javított az ellenzék lényeglátásán, ezért az esélyein sem. A választási rendszerre fókuszáló Közös Ország Mozgalom a legjobb kezdeményezés idáig a témaválasztását tekintve is és természetesen mert elérte az ellenzéki pártok közös fellépését.

Láthatóan ebben is a gondolat hatalma érvényesül, amit az ellenzéki pártok sem takaríthatnának meg, ha győzelmi eséllyel akarnának indulni a következő választáson, de -- understatement ("bagatellizáls") -- menet közben esetleg kiderül, hogy nem tudnak a KOM szárnyain felemelkedni.

Szerző: Béndek Péter/hafr.blog.hu