Egyrészt azért, mert vannak, akik nem odafigyelve, vagy felelőtlenül vezetnek, másrészt pedig azért, mert sokan egyáltalán nincsenek felkészülve azokra a forgalmi szituációkra, amelyeket nagy sebességnél meg kellene tudniuk oldani. Magától nem fog változni semmi, ezért lenne itt az ideje újragondolni a szabályozást. 

Katasztrófa volt a magyar autópályákon közlekedni nyáron, voltak olyan hétvégék, amikor két-három különböző helyszínen is baleset lassította a forgalmat, pénteken és vasárnap, oda-vissza. Mivel viszonylag sokat közlekedem az M3-ason, az M5-ösön és az M7-esen, rengeteg torlódásnak voltam én is az elszenvedője.

A dugóban araszolgatás közben persze egyre csak érett és érett egy véleménycikk azzal kapcsolatban, amit útjaim során rendre tapasztalok, de szerettem volna kellő távolságból, higgadtan írni a témáról, ezért vártam.

Aztán múlt pénteken megint beleszaladtam egy laza 12 kilométeres torlódásba, amely durván 1 órát vett el az életemből indokolatlanul, csak azért, mert néhány ember rossz napot fogott ki. Ezért úgy döntöttem, hogy nem számít, milyen hullámokat korbácsolok, izzanak-forrjanak csak az indulatok, pont úgy, mint az aszfalt felett a levegő nyáron a 40 fokban.

Magáról az autópályán történő közlekedésről, illetve arról, hogy vezetéstechnikai szempontból mennyire nehéz feladat A pontból B pontba eljutni úgy, hogy közben több száz kilométert teszünk meg a járművünkkel, elég szilárd véleményem van: nagyon.

Persze megkérdeztem ezzel kapcsolatban profi trénereket, vezetéstechnikai oktatókat, szakembereket, akik szintén azon az állásponton voltak, hogy az autópályán történő közlekedés nehéz feladat, hiszen folyamatos koncentrációt, éberséget igényel a sofőr részéről.

Ehhez képest sokan félvállról veszik a dolgot, útjuk nagy részét "robotpilótaként" teszik meg, amely annyit takar, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi történik körülöttük a forgalomban, csak hajtanak a céljukig.

Ez persze csak a kisebb baj, a nagyobbik az, hogy ma Magyarországon a jogosítvánnyal rendelkezők jelentős része konkrétan képtelen(lenne) megoldani alapvető szituációkat a volán mögött.

Egész egyszerűen azért, mert nem részesültek megfelelő oktatásban és nem volt lehetőségük arra, hogy elsajátítsák azt az alapvető tudást, amelyre szüksége lenne ahhoz, hogy nagy sebességgel biztonságosan tudjanak közlekedni.

A jó édes anyukád nem tudna megoldani alapvető forgalmi szituációkat, gondolhatják most sokan. Én csak egyet kérek, tegye mindenki a szívére a kezét és vallja be magának, hogy élete során hányszor fékezte már a járművét 130-140-es tempóról 0-ra.

De kérdezek mást, ha az lenne a feladat, hogy egy vonal után, amelyhez 130-140-es tempóval érkezel, helyezz ki úgy egy bóját, hogy az előtt állj meg az autóddal, sikerülne?

Ha 65-71 méterre tetted a bóját, megfelelőek az útviszonyok, jó a fékrendszered és jók a gumijaid, akkor valószínűleg igen. A gond csak az, hogy sokszor, sokan semmilyen követési távolságot nem tartanak, hanem helyette ott loholnak a másik nyakában.

Ennek aztán az a vége, hogy az autópályákon regisztrált balesetek elsöprő többsége ráfutásos-utoléréses baleset. Tudom, nem könnyű, hiszen mindenkinek a fejében ott van egy elvárt utazási idő, amely alatt szeretne megérkezni a céljához, és ha ez nem teljesül, akkor sokan feszülté válnak.

De ez még nem jogosít fel senkit arra, hogy mást hozzon olyan helyzetbe a forgalomban, amit esetleg nem tud megoldani.

Ha már a balesetveszélyes helyzeteknél tartunk érdemes arról is megemlékezni, hogy sokan képtelenek még egy olyan pofonegyszerű szabályt is betartani, mint a jobbra tartás.

És ott vannak az önjelölt rendőrök is, akik szigorúan 130-as tempóval közlekednek a belső sávban és csak az után hajlandóak a sávváltásra, hogy mögöttük több jármű feltorlódott. De ha a belső sáv forgalmának megakasztásáról van szó, akkor biztosan lehet számítani az "ezt az egy autót még megelőzöm" mentalitású vezetőkre is.

Ők azok, akik miután előzésbe kezdenek 110-120-as tempóval, képesek kilométereket is megtenni anélkül, hogy visszatérnének a külső sávba (miközben erre lenne lehetőségük) csak azért, mert ott látnak maguknál lassabban közlekedő járművet.

A fogyasztási átlag megszállottjairól sem szabad megfeledkezni, akik rendszerint 90-100-as tempóval poroszkálnak a külső sávban és pont nem érdekli őket, hogy náluk nagyobb sebességgel közeledik valaki a belsőben.

Ha lassabb járműhöz érnek, berántják balra a vasat, csak ne kelljen fékezni és az előzéskor még véletlenül sem hajlandóak a gázadásra, mert 1 decivel nő a computer által számolt átlagfogyasztás és akkor nem lehet mesélni, hogy ők bizony 4,9-el járnak 100-on.

A bevágásnak koronázatlan királyai a kamionosok is, akik közül néhányan szintén gátlástalanul, a törvényt megsértve bátran előznek Magyarországon, magasról téve arra, hogy a belső sávban sokkal nagyobb tempóval közlekedő autóknak esetenként még vészfékezniük is kell azért, hogy felvegyék az ő 90-es tempójukat.

Mindezt csak azért, mert ugye sietni kell a szállítmánnyal, számít a pár perc is, ha időre megy a fuvar, mert különben repül a büntetés.

De ott vannak még a rendszeresen jobbról előző szlalom-királyok és azok a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedők, akik zsigerből taposnak bele a fékbe, ha már úgy érzik, hogy a fix traffipax "látómezőjébe" értek. És a személyes "kedvenceim", azok az autósok, akik képtelenek arra, hogy a visszapillantójukon kívül a járművük holtterére is odanézzenek sávváltáskor.

És dobogósok nálam azok a semmiből felbukkanó, 180-200 kilométer/órás sebességgel autózik is, akik stroboszkópnak használják a reflektorukat és akkor is csak az utolsó pillanatban fékeznek mögöttem, amikor pontosan látják, hogy esélyem sincs a sávváltásra, csak azért, hogy érezzem a törődést, gyerekkel a hátsó ülésen.

Őszinte leszek, nem hiszem, hogy ettől a cikktől bármi is elindulna, változna az emberek fejében, hozzáállásában. Abban viszont hiszek, hogyha százezres-milliós büntetés járna azoknak, akik a nemtörődömségük, felelőtlenségük miatt a magyar autópályákon balesetet okoznak és még a jogosítványuk is ugrana, kétszer is meggondolná mindenki, hogy hogyan közlekedik.

Ahogy abban is hiszek, hogy sürgősen változtatni kéne a szabályozáson és hatalmas hangsúlyt kéne fektetni az oktatásra. Továbbá olyan helyszínek és létesítmények építésére, ahol mindenkinek lehetősége van a valós, nagy sebességű forgalmi szituációkra felkészülni.

Ott tartunk ma ugyanis, hogy 30 gyakorlati óra után, amely során a kötelezően előírt menettávolság 580 (!) kilométer, jogosítványt lehet szerezni. A szomszédos Ausztriában ezzel szemben 2 év (törvény szerint nálunk is) mire valaki végleges jogosítványt kaphat, azt megelőzően csak ideiglenes jogosítvánnyal rendelkezik.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ebből a 30 órából ki, mennyi időt tölt el az autópályán, nyilván keveset, amely nem véletlen, mert az oktatók jelentős része nem akarja kockáztatni járműve épségét.

Persze várhatunk karba tett kézzel, hiszen a járműipari fejlesztéseknek köszönhetően az új autók már tele vannak pakolva vezetőtámogató és biztonsági rendszerekkel, amelyeknek köszönhetően láthatóan évről évre csökken a halálos kimenetelű balesetek száma.

És a gyártók erőfeszítéseit/ígéreteit látva, ha a szabályozás is felveszi a tempót, tényleg önvezető autókkal járhatunk majd, amelyek az ígéretek/kutatások szerint képesek lesznek kizárni az emberi hibák 90 százalékát. De amíg mindez valósággá válik, arra a durván 7-10-15 évre, érdemes lenne a fenti sorokat végiggondolni, megszívlelni.

portfolio.hu