Hiába, törekedni kell arra, hogy eloszlassa a róla szóló legendákat – amelyeket jórészt önmaga épített – arról, hogy az internet tájékoztatási forradalma távol áll tőle. Többé-kevésbe ezzel is magyarázzák, hogy a miniszterelnök nem barátja a közösségi média használatának, hogy e téren a Fidesz jelentős lemaradásba került; ezt Karácsony Gergely megválasztásakor voltak kényszerűen konstatálni.

Azon persze érdemes elgondolkodni, hogy egy olyan horderejű bejelentést, mint amit kedden – egy nappal húsvét után – közzétett Orbán, tényleg a Facebook-e a megfelelő hordozó? Egy miniszterelnök, akinek bármikor a rendelkezésére áll az állami televízió és rádió – mint ahogy ezt hétről-hétre tapasztaljuk – miért nem ezeket használja, netán az állami hírügynökséget. Miért tartja fontosnak, hogy saját közösségi oldala legyen a hírforrás; netán ettől válik modernebb politikussá?

Természetesen a kívánt célt eléri: sokan vándorolnak az oldalára, hogy megnézzék videó-üzenetét, mely üzenet szól arról, hogy szerdától kinyithatnak az üzletek, bizonyos szolgáltatók. Vagyis: ragaszkodott ahhoz, hogy ő legyen a jó hír hozója, amin persze nem vagyunk meglepődve; miért is engedne át egy ilyen lehetőséget bárki másnak. Végül is napok óta versenyt hirdetett önmagával: mikor érjük el a 2.5 milliós oltásszámot – ehhez a bűvös mennyiséghez kötötte ugyanis az első lépést a szabad világ felé.

Igaz ugyan, hogy alig akadt szakember, aki ne intette volna óva, ne emelte volna fel mutatóujját, hogy a 2.5 millió nem jelent még biztonságot, a kormányfő által bejelentett bűvös szám épp oly megkérdőjelezhetetlenné vált az államapparátusban, mint annak idején – egy évvel ezelőtt – az a bejelentése, hogy járvány első hulláma május 3-án tetőzik. Azóta a Covid harmadik hullámánál tartunk, és ez a hullám minden előzőnél több áldozatot szedett, de többet, mint a világ országainak legtöbbjében.

Magyarország e téren rendkívül szomorú statisztikát tudhat a magáénak, és ami még tetézi a bajt: nem tudjuk, mi vár ránk, mi van előttünk. Orvosok, virológusok, immunológusok szinte egybehangzóan állítják: sokkal óvatosabbaknak kellene lennünk, vannak ugyan biztató jelek, de egyáltalán nem látjuk, nem láthatjuk még a végét, talán egy negyedik hullám sem elképzelhetetlen, ha nem vagyunk eléggé óvatosak. Akkor lehet nyitásra gondolni – mondják ezek az emberek –, ha a lakosság legalább ötven százaléka be van oltva, de akad, aki ennél magasabb számhoz ragaszkodna.

Nem így Orbán: kitalálta ezt a 2.5 milliót, mintha kőbe lenne vésve. Makacsul ragaszkodik az újranyitás gondolatához, miközben még mindig a védekezésen lenne a fő hangsúly. Boltokat nyit, április 19-én iskolába küldi a gyerekeket, pusztán azért, hogy bajnoknak hirdethesse magát. Úgy kezeli ezt a helyzetet – megfeledkezve persze a kiugróan sok halottról –, mintha egy olimpiai verseny lenne, ahol Magyarország az oltások kiosztásában az aranyérem várományosa.. Erre költ sok-sok milliót, arra tudniillik, hogy a mindent elsöprő propaganda átmossa az emberek agyát, és elfelejtsék mindazt, amit a magyar kormány tett – illetve nem tett az elmúlt évben. Hogy senki ne azt várja és követelje: a rezsim tárja fel azokat a hiányosságokat, amelyek a borzalmas helyzethez vezettek, konkrétan oda, hogy szinte nincs olyan család, ahol ne lett volna áldozat, vagy súlyosan fertőzött családtag. Orbán erre a sínre állította az országot: ő az, aki az EU-ban elsőként beoltotta a társadalmat, és védett meg bennünket a vírustól.

A miniszterelnök – most is, mint már annyiszor az elmúlt tizenegy évben – kockáztat; hátha bejön ez a húzása is. És azt is tudjuk: e kockázat megéri, hogy ne kapjunk tisztességes tájékoztatást. Mint ahogy az elmúlt egy évben soha nem kaptunk. Soha nem tudhattuk, hogy belenyúltak-e az adatokba, kozmetikázták-e, kellett-e miniszterelnöki jóváhagyás azok közléséhez. Ne feledjük: ha az előfordulhatott, hogy visszatartottak információt, csak azért, hogy Orbán jelenthesse: mindjárt, húsvétra, vagy húsvét utánra elérjük a 2.5 millió beoltottat. Ezért azt sem tudhatjuk, hogy a jövőben a bajnoki cím hangoztatása érdekében milyen számokkal fogunk találkozni.

Nagy kérdés, hogy a magyar társadalom valóban oly feledékeny-e, hogy azt a több mint húszezer áldozatot is kitörli-e az agyából, és képes együtt ünnepelni Orbán Viktorral a korai nyitást. Amelyről nem biztos, hogy valaha megtudjuk, mennyi megbetegedést, netán halált követelt.

Németh Péter / Hírklikk