1. Nem kell szégyellnem szegénységem, mint gazdagnak a gazdagságát, hiszen nem loptam azt. 
2. Nem kell törvényt szegnem ahhoz, hogy szegény maradhassak, hiszen a törvények maguk szavatolják státuszom stabilitását. 
3. Teljesen mindegy, hogy jobb, bal, közép, vagy libsi, minden kormány érdeke ebben megtartani, tehát jó nekem, ha nem vágyom többre.
4. Nem kell orvoshoz járni, hiszen orvos alig akad, így hamar halhatok, megszabadulhatok kínjaimtól.
5. Az oktatás, kommunikáció gondoskodik hülyén tartásomról, így tudatom fel sem ismeri állapotomat, követi, mit a központ érdeke diktál.
6. Papom, kinek lelkemet kiöntöm, bűnrészességet vállal az állammal kifosztásomban, lelki nyomorom fenntartásában és a hályog növesztésében szememen. 
7. Ott kell keresnem az ellenséget, ahol az nincs, és oda kell fordulnom bizalommal, ahol átvernek. 
8. A szegénység kincs, mi el nem vehető, így biztonságot nyújt.
9. A szegénység szabadság, mert retorzió nélkül írható, mondható minden. Így a szegénység marad az egyedüli értékteremtő státusz. 

És mégis. Ha végrehajtották vagyonodat, lenyúlták mindenedet, utcára tettek, az érdekli egyeseket, mégis miként tudsz létezni, hogy ezt is elvehessék.
Ott tartunk, hogy tolvajtól kérünk kölcsön, kurvák pénze tart el falvakat, drogosok biztosítanak megélhetést a lepusztultaknak. Jó ez így? 
Nem magányos panasz ez, hiszen több millióan élik meg így mindennapjaikat egy országban, ami folyamatosan jobban teljesít.

Mihálffy Balázs