A - talán nem is létező - magyar köztársaság elnöke, újabb öt évre, ismét a nemzet horgásza, a Fidesz egyik alapítója, a NER  oszlopos tagja lett. Ilyenkor illene gratulálni, de valahogy mégsem tudom megtenni. Nem vagyok képes rá, mert az elnök az elmúlt öt évben semmi olyat nem tett a hazának, ami alapján méltó lehetett volna az újabb, gondtalan öt évre a Sándor - palotában. Ahogy nálunk otthon, a  kisfalumban mondják, elvolt, mint a befőtt.

A ráosztott szerepet eljátszotta. Vajon van ki emlékszik egyetlen olyan mondatra az elnök öt évéből, ami igazán karakán kiállás lett volna a nemzet sorskérdéseiben? Mondják az alkotmányjogászok, hogy nálunk "közepesen erős" elnöki rendszer van. Így igaz, hiszen az elnök szerepe szinte kizárólag protokolláris, tényleges hatalma a "gránitszilárdságú" szerint nincs. De létezik olyan, hogy informális hatalom, és olyan is van, /volt?/  hogy elnöki tekintély. Mert az elnök szavának - ha minden magyarok elnöke-akkor bizony súlya van. Arra talán még az "örökös" miniszterelnöknek is böffentenie kellene valamit. Nálunk, nem ez a módi járja. 

A mai elnökválasztási procedúra, az ott elhangzottak is erős kétségeket keltenek bennem. A két jelölt, a tűz és a víz. Az egyik jelölt a fegyelmezett, mosoly nélküli pártkatona, a másik, a független, felelősen gondolkodó  értelmiségi, aki nem ismer el  felsőbbséget maga fölött, szakmai életútja megkérdőjelezhetetlen. Aki a jelöltek programbeszédét figyelmesen elolvassa, akkor érzékelheti a különbséget. A civil jelölt első mondataiban kifejezte elkötelezettségét a sajtószabadság szentsége iránt, üdvözölte a parlamentből kitiltott újságírókat is. Beszédében nem hagyott kétséget afelől, hogy megválasztása esetén-aminek tudta, nulla az esélye--nem kíván bábja lenni senkinek. Beszélt a szegénységről, a nyomorról, az ország szétlopásáról, a mutyikról. Hangsúlyozta, hogy nem néma leventeként kívánja az országot szolgálni, mert "az igazságról szóló beszéd, soha nem erőtlen ".  A többség jelöltje, mindenféléről beszélt, felmondta a kötelező házi feladatot. Csak arról feledkezett meg, hogy megválasztása után, ő nem a Fidesz, hanem minden magyar állampolgár elnöke kell/ene/, hogy legyen. Szinte kínosan ügyelt arra, hogy szájából egyetlen /fél/ mondat sem hangozzák el napjaink Magyarországáról. A magyarok "elnöke"  a számára mindegy , hogy lepusztul a magyar egészségügy, hogy a gyógyulásra annak van nagyobb esélye, aki ezt meg is tudja fizetni?  Komolyan nincs arról véleménye, hogy elnöksége alatt legalább félmillió okos, tehetséges magyar fiatal "kitántorgott" külföldre? Nem tudtuk meg  mit gondol "minden magyarok elnöke" arról,  hogy legalább négymillió ember él hazánkban a létminimum alatti jövedelemből, több százezer család pedig kilátástalan helyzetben tengődik. Nem gondolja, hogy az ország szégyene a sok tízezer éhező gyermek? Beszélt már óvónőkkel, általános iskolai pedagógusokkal arról, hogy hétfőn reggel hány gyermek megy éhesen  az óvodába, iskolába? Nem látott még az ingyenes ételosztásokon sorban álló embereket? Számára elfogadható, hogy hazánk a közmunkások országa lett, ahol csak a nyomor termelődik újra?   Nem veszi észre, hogy feléli az ország a jövőt? Számunkra nem a külpolitikai "hőstettei" a fontosak, hanem az, hogy mit tesz a magyar demokráciáért, a nyomor csökkentéséért, az intézményesített lopás megakadályozásáért.   És még hosszasan sorolhatnám, azokat a fontos ügyeket, amelyekben egy magára adó elnöknek , még akkor is, ha "közepesen gyenge" illik, legyen véleménye, amelyekben az elnök szék  súlyát, tekintélyét --a korábbi párttagkönyve színétől függetlenül--kötelező lenne latba vetnie. 

A Tisztelt Házat mindez természetesen nem zavarta. A többség számára tökmindegy volt, hogy melyik jelölt az alkalmasabb, tették amit a pártfegyelem, és a pénztárcájuk vastagsága számukra előír. Így újabb öt évre korábbi párttársukat választották meg köztársasági elnöknek. Nem gondolom, hogy bármi is változna az újabb elnöki ciklus alatt. Nem hiszem, hogy az ismét megválasztott elnökben lesz annyi kurázsi, annyi bátorság, hogy a haza érdekében, fajsúlyos ügyekben önálló véleményt merjen megfogalmazni. Így csöppnyi esélye sincs annak, hogy valaha minden magyarok elnökeként szolgálja az igazságot, az ország népét. Ezért nincs miért  gratulálnom a megválasztásához. 

Budácsik Lajos