Se pénz, se személyzet, se akarat nincs arra, hogy a kórházi halálozások pontos okát feltárják. Ezért kevés és pontatlan adat van arról, hogy a magyar egészségügyben hányan halnak meg kórházi fertőzésekben. Sok megbetegedést nem kell se az ÁNTSZ, se az Országos Epidemiológiai Központ felé jelentenie az egészségügyi intézményeknek. Az egyik vezető halálok hazánkban a tüdőgyulladás, arról sincs pontos kimutatás, hogy hányan fertőződnek az ellátás alatt.

Hiába teljesít erején felül a magyar egészségügy, a rossz körülmények és a forráshiány oda vezet, hogy tényleg többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben.

A statisztikákat nézve a magyar egészségügynek az összeomlás közelében kellene lennie:

• A szektor alulfinanszírozott. A kórházak tavaly október végén 46,7 milliárd forinttal tartoztak a beszállítóiknak.
• De nem elég, hogy keveset költünk az ellátórendszerre, a forrásokat is rosszul osztjuk el.
• Az egészségügyi személyzet erején felül teljesít.
• 100 000 kórházi halálozásra 165-170 támadható (vagyis elkerülhető) eset jut.
• Rosszak az egészségügyi intézmények higiéniás körülményei.
• Mindennapos, hogy emberek nem amiatt a betegség miatt halnak meg, amivel kórházba kerültek.
• Teljesen rossz a statisztikai adatgyűjtés és a kórházi fertőzéseket bejelentő hiába korszerű, ha kevés valódi adattal dolgozik.

Egész Európában nálunk a legkevesebb az egyágyas kórterem: csupán az összes ilyen helyiség 1,7 százaléka egyágyas, míg az első helyezett Franciaországban 51,6 százaléka, de még a kontinens-átlag is 11,1 százalék.

Fotó: ECDC (2011-2012)

Utolsók vagyunk az uniós országok között az alkoholos kézfertőtlenítőszer használatában is. Az arány csupán 6 liter/1000 betegnap, viszonyításképpen Svédországban 40 liter/1000 betegnap.

Feleslegesen halunk meg

A magyar egészségügyben 100 ezer halálesetre 165-170 támadható halálozás jut az OECD 2010-es, a szektor hatékonyságát vizsgáló felmérése szerint. 

Forrás: index.hu

index.hu