h i r d e t é s

Mit üzen Gyöngyöspata felénk?

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Mit üzen Gyöngyöspata felénk?

2020. január 19. - 18:34

 

Az embernél nincs ostobább. 

Hisz a hadseregben. Majd a közelébe megy, akár úgy, hogy besorozzák, akár úgy, hogy közemberként átél egy katonai megszállást és meghal. Hisz a pénzben. Majd egy bank közelébe megy, ami azon nyomban kiporszívozza belőle az utolsó fillért is és eladósítja. Hisz a hatalomban. Majd a közelébe megy és kisvártatva röghöz kötik, adóztatják, irányítják gondolatait. Hisz az egyházában. Majd heti egy alkalommal kap egy ezeréves mesét, aminek semmi aktualitása, beszaratják ha engedetlen és mindent letörnek benne, amivel őt Isten egyénnek, egyedinek teremtette.

Csak egyben nem hisz, Istenben. Helyette egy megfogható, tárgyiasult dolgot keres, amibe bizalmát helyezi. Pedig, ha jól utánagondolsz, saját magad és családod mellet, ezeket mind Te tartod el! Ők mit adnak cserébe? Rendelkezéseket, szabályokat, kötelezettségeket. Végül az egyik csapat földi, a másik túlvilágii szankciókkal fenyeget. És ha jobban utánagondolsz a fenyegetés indoka egy olyan teljesítés, melyeket irányukban kell leróni. Nem is magad iránt! Mindezt olyan ügyesen kommunikálják, hogy csak a halálos ágyadon esik le a tantusz, hogy egy életen keresztül átvertek. Ha persze leesik és nem a birkák boldog tudatlanságával lépsz át a túlvilág küszöbén!

Rendben, vigyük el a balhét ketten. Ahhoz, hogy kifosszanak, az én hülyeségem is kell. Aláírom. Ahhoz, hogy kialakuljon ez a fokú szegénység, cigány helyzet, betegek számának növekedése, régiós leszakadás az is kell, hogy mi mind hibásan gondolkodunk. Alkalmatlanok vagyunk önmagunk elrendezésére, önszerveződésre stb. Fogalmunk sincs, hogy működnek a civil szervezetek, jogérvényesítő intézmények. Az a baj, hogy a jogérvényesítő intézményeknek sincs fogalma arról, hogy miként lehet jogot érvényesíteni.
Igen, de az érem másik oldala, hogy évszázadok óta azt irtották ki belőlünk, ami önszervezése, dolgaink saját rendezésére képessé tenne! Nincs se tudatunk, se lelkünk! Tudatunkat egy olyan hamis szabályrendszerbe terelték, ami természetesnek veszi az „átverve lenni” állapotot. Tehát bármilyen nyomor, megaláztatás megjelenése természetes, nem kirívó.

Lelkünk pedig csapdában van. Lelketlenek vagyunk. Hidd el. Erre Afrikában jöttem rá. Ott is van nyomor, azt hiszem nem kell ezt bizonyítanom. De ott a nyomor megélése más. Van egy spirituális világ, amiben az emberek lelke megpihen. Mert ott még vigyáznak arra, hogy ez a spirituális világ fennmaradjon. A mi „fejlett Európánkban” ezt a spirituális világot sikerült megsemmisíteni. Ha ez nincs, akkor miből táplálkozzon a lélek? Tehát e lélek is kiveszett. Az, hogy vannak templomok, mecsetek semmit sem jelent. Nem tudják azt a világot hozni, amire Allah felruházta őket. Kötelezettségeket és irányelveket zúdítanak a nyakunkba, melyek elsorvasztják a lelket.

Ha lélek nincs, a nyomor is más, mint ott, ahol lélek van. Kijelenthetem: a magyarországi nyomor elviselhetetlenebb, mint az afrikai.

Ha a közelmúltat vizsgálom, akkor látom, hogy a levadabb kommunizmusban, apáink, nagyapáink idejében is volt egy spirituális tér. Volt, aki használta, volt, aki nem. De létezett és segített túlélni helyzeteket. A rendszerváltozás után nem csak a politikai rendszer változott, hanem ez a tér is. Elég csak az azóta született nemzedékre tekinteni.

Ha csak a cigány-magyar kérdést tekintem, kérdezem: ekkora szakadék tárult-e 40 évvel ezelőtt közöttünk, mint most? Annak ellenére, hogy akkoriban a cigányok sokkal elmaradottabb állapotban voltak fizikailag, mint most, de lelkileg közelebb voltunk egymáshoz. Gyerekként együtt játszadoztunk, iskolatársak voltunk. Nem emlékszem, hogy egyszer is felmerült volna probléma származás miatt közöttünk. Természetes volt a bőrszín, fel sem tűnt. Volt lelkünk! Érdekes, hogy ha ma olyan cigányokkal beszélek, akik ebben az időben születtek, nevelkedtek, értjük egymást, közel vagyunk egymáshoz. Az új nemzedék mindenhol más. És ezt a másságot valahol a lelketlenséggel magyarázom. Nyilván azért, mert ez a szakmám. Mások az elszegényedés gazdasági, politikai okait vizsgálják és ott lelnek okokra.

Azzal kezdtem, hogy katonaság, bankok, hatalom és egyház. A katonaság akkor olvasztótégelye volt az itthoni embereknek. Mindegy volt ki milyen háttérből került oda. A bankok akkor még nem vadultak el ennyire. Az emberek betétjét kezelték és nem kifosztásukra törekedtek. A hatalomnak voltak hibái, ez igaz. Felelős abban, hogy kiirtotta a kulturális háttereket, felszámolta a vajdaság intézményét és valami internacionalista marhaságba kötött be minket. De amennyire hátrány, annyira előny is volt. Mert mindenkit egyforma bánásmódban részesítettek, hiszen mi mind internacionálisok és nem magyarok, cigányok, svábok voltunk. Persze eltúloztam, nem volt ez annyira vad, csupán érzékeltetni szeretném az akkori kohéziók különbözőségét.

Az egyház nem volt gátlástalan. Lehetett hinni abban, amit prédikálnak és tartották a lelket a leginternacionalistább időkben is. Más volt a hit!

Ma az említett négy bizalmi tényező adja a legnagyobb pofonokat.

Miniszterelnökünk ezt fejelte meg a gyöngyöspatai ügy kapcsán egy kijelentéssel. Megkérdőjelezte a bíróság döntését, melyben a szegregáció miatt, oktatásban hátrányt szenvedett cigány embereknek kártérítést ítélt meg. A bíróság nem önállóan ítél, hanem a hatályos törvények alapján. A törvényeket a parlament hozza. A parlamentben kétharmados többsége van a miniszterelnök pártjának. Akkor rossz törvényt szavaztak meg? Egy ilyen kijelentéssel visszanyal a fagyi.

Ő miniszterelnök, nem jótékonysági intézmény. Szíve joga, hogy politikát csináljon, hiszen a többség őt választotta. De látni kell, hogy egy ilyen kijelentés hozadéka, ha azt mi itt lent a mélyben szó szerint vesszük, a megosztás, konfrontáció, bunyó. És ha ez ilyen lelketlen környezetben megy végbe, akkor lelketlen lesz a konfrontáció és bunyó is. Talán ezt akarja a miniszterelnök?

Kérem Allahot, változtassa meg kifosztóinkat!

Kérem Allahot, hozza vissza a lelkeket az emberekbe, tudatot az agyakba és teremtsen békét, szeretetet közöttünk! Ámen.

Ó, kik hisznek! Ne tegye egyik társaság se nevetségessé a másikat. Lehet, hogy ők (a másikak) jobbak náluk. Asszonyok se (nevessék ki) az asszonyokat. Lehet, hogy jobbak azok, (kiken nevetnek). Ne becsméreljétek egymást és ne sértegessétek egymást gúnynevekkel. Becstelen a züllött név a hit után. Kik nem fogadnak bűnbánatot, azok (valóban) bűnösök. (Korán 49:11)

A nevetés, jó hangulat akkor szórakoztató, ha nincs mögötte önzés, gúny és mások lejáratása. Együtt nevethetünk másokkal, hogy részesei legyünk örömüknek, de sohasem nevethetünk ki, vagy tehetünk nevetségessé másokat. Bizonyos, hogy akiket kinevetünk, több tekintetben jobbak nálunk.
Sértő, becsmérlő gúnynevek használata is kerülendő, amivel nevetségessé teszünk másokat, vagy melyek lejáratják őket testi hibájuk, vagy valamilyen tulajdonságuk miatt.

A próféta (béke reá) így szólt:

„Ha valaki megaláz egy hívőt, nélkülözőt vagy mást, a Dicsőséges Allahban ez gyűlöletet kelt és megalázza őt."

Forrás: Jame’ al-Sa’adat, 2 kötet, 215. oldal.


 

h i r d e t é s