Deklarált célotok Orbán legyőzése! És mindent megtesztek, hogy ez ne következzék be!

Mi folyik itt? Mi a valódi szándék? Mert ami 2019 óta történik, részben az ellenzéki vezetésűvé vált városokban, részben a parlamenti választásokra való előkészületek jegyében, az nem egyszerűen kontraproduktív, hanem arra utal, hogy a nagyhangú fogadkozások ellenére a saját párt dominanciájának biztosítása, a többiek letörése a valódi cél!
Hogy (majd újra ellenzékben) én legyek a legnagyobb ellenzéki párt!
Ugyan, minek?

Mi a benyomásom? Egyre inkább az, hogy személyes ambíciók, meg pártfinanszírozási óhajok uralják az egész hadműveletet!

Nyilván minden párt teli van Lévai Katalin-Móricz Eszter-márkajelű, vagy ismeretlen, beépített Fidesz-kollaboránsokkal és ilyen-olyan előnyökért árulókkal. De úgy tűnik, ők sem tudnak hatékonyabban rombolni, mint ti magatok!

Főként civil közreműködők hallatlan, imponáló erőfeszítéseket tettek és tesznek az előválasztások, mint a legmegfelelőbb, várhatóan legesélyesebb jelöltek kiválasztásának demokratikus megszervezése, lebonyolítása érdekében, komoly szakmai vitákat folytatnak az őrségváltás jogi kereteiről, az alkotmányos rend helyre/visszaállításának módozatairól.

Eközben ti egyre nyilvánvalóbban belső hatalmi-helyezkedési iszapbirlózásba merültök! Egymás ellen harcoltok!

Az önkormányzati együttműködés, mely próbája lett volna annak, hogy hogyan tudtok együttműködve, koalícióban kormányozni: teljes csőd! És nem lehet mindent Orbán kiéheztető manővereire fogni!
Belharcok özöne a széles nyilvánosság előtt. Göd, Eger, Szekszárd, Szombathely, Budafok, Csepel, Soroksár, Ferencváros és legújabban Pécs. Meg a többi. Csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy alkalmatlan, egyéni- és pártérdekektől vezérelt emberek ültek a pozíciókba, viszik be a zsíros állásokba a saját embereiket (milyen ismerős!) ütik-vágják egymást.

Az előválasztás lassan smoncává válik, miután a kiemelt körzetekben pártalkuk következtében nem lesz választék.

Egyértelműen alkalmatlan, csak pártszempontból fontos emberek kedvéért kigolyóztok, eleve megfosztotok a megméretéstől olyanokat, akik már bizonyítottak. Tóth Imrét a XV. kerületben, Hadházyt Zuglóban, Tordai Bencét Budán.
Szombathely nem talált (verseny nélkül) alkalmasabb jelöltet, a magát sokszorosan lejárató, végső soron a kedves mamával érdekszövetségben álló Ungár Péternél?
Ismeretlen (vidéken élő, a választókörzettel semmilyen kapcsolatban nem álló) jelölt kedvéért ütöttétek el az eddig minden választást hozó Tóth Imrét. Mert MSZP-s, ott pedig a DK diktál. Inkább vesszen a körzet, nyerjen a Fidesz jelöltje, mint, hogy ott szocialista fusson be?
Tóth Csaba (MSZP) valamilyen háttéralku keretében erőnyerő Hadházy ellen.
(Hadházy, aki többet brusztol, mint az egész társaság együtt, úgy látszik az ellenzéknek is kényelmetlen. Talán attól félnek, hogy az ő ügyeikben is kutakodni fog?)
A karriervadász, mindig helyezkedő, az asztalra semmit le nem tévő Kálmán Olga megmérettetés helyett kinevezett jelölt.
Molnár Gyula és Szakács László átcsábítva a DK-ba. És nem értik, hogy miért zárják ki őket a cserben hagyott párjukból. Tényleg nem értik?
Az MSZP felmorzsolásának pedig állítólag ezzel még nincs vége! Több párt-alapszervezet feloszlásáról/felszámolásáról, további átlépésekről keringenek hírek.

Gyurcsány, az egyetlen, aki habitusánál fogva, és komoly kormányzati baklövései ellenére komoly ellenfele lehetne Orbánnak (hiszen egyszer már megverte, de azok más idők voltak), nyilvánvalóan kénytelen háttérben maradni. Túlságosan jó eredménnyel járt Orbán karaktergyilkossága, melyhez az MSZP buzgón szekundált. Gyurcsánnak pedig most legfőbb célja, melynek jól érzékelhetően mindent alárendel, hogy végezzen az MSZP-vel, kiktassa, ledarálja, bosszút álljon. Mi hasznunk ilyen emberből?

Karácsony, miniszterelnök-aspiránsként szemmel láthatóan a DK foglya. Hogy miért, mivel tartják kézben, halandó nem tudhatja.
(Már akkor feltűnt, amikor Gy. Németh Erzsébet-színvonalú, lejárt lemez, fénykorukban sem kaliberes munkatársakkal vágott bele a főpolgármesterségbe.)
De milyen kihívója lesz/lehet Orbának egy, a saját háttérbázisának túszaként regnáló ember? Semmilyen.

Jakab jobb lenne? Kényszerűségből minden (jogos) elvi ellenvetést mellőzve a Jobbikkal kapcsolatban, tény, hogy kollaborált Orbánnal a homofób törvény megszavazásával.
Ez az ember még azt sem méri föl, hogy Orbánnal elvi alapon semmiben, semmit! Túl azon, hogy egy ilyen mocskos törvényt megszavazni! Nem bíztató a jövőre nézve!

Ki van még? Dobrev, aki szimpatikus lenne, de kormányzásra nyilvánvalóan nem alkalmas. Nincs semmi tapasztalata. Brüsszel egy másik világ. Fekete-Győr? Hagyjuk!

Számora egyértelmű, hogy mi lett volna az ellenzék útja: összehozni, megnevezni a széles nyilvánosság számára egy pártoktól független, de általuk támogatott szakértői kormányt, egy viszonylag ismert, pártoktól független, a szavazók számára a múltja és a szakértelme alapján elfogadott miniszterelnök-jelölttel az élen. Ez az árnyékkormány egy koncepciójában kidolgozott kormányprogramot terjesztett volna a választók elé, mit, hogyan teveznek, mik a prioritások, mik a megoldások.
Szakértői, de bármilyen árnyékkormánynak, és leendő (bármiféle) kormányprogramnak nyoma sincs. Természetesen. Erre, úgy tűnik, nincs, nem jut idő és energia! Ez nem fontos.

Csak a belharc. A helyzet az, hogy Bajnain, aki bölcsen távolmaradt, és Bokroson kívül, akit 18-ban elrekkentettek az útból, nem látok koncepciózus államférfit (bocsánat Hölgyeim, a kifejezés nem korszerű, de értelmezhető, és egyelőre nincs jobb) az ellenzéki vezetők és pártkorifeusok közt. Csak önjelölt és nagymértékben amatőr politikusokat. Tisztesség és jó szándék, ami egyébiránt kevés, egyesekről feltehető (Karácsony, Dobrev, Szél, Hadházy, Szabó Tímea és néhányan mások), de középszer és kicsinyes önérdek látszik eluralni a sorokat. Az örök kontraszelekció munkál itt is?

Az ember természetesen az ellenzékre szavazna! Csak lassan nem lesz kire, és miért!

Mert a fő cél, Orbán eltávolítása, mintha már csak nekünk, mezei egyszavazatos voksolóknak, a napró napra Küzdőtér állóhelyeseinek lenne fontos!