Muzulmán Testvériség 4.
Katar
Katar továbbra is támogatja az egyiptomi Muzulmán Testvériséget. Az uralkodó, Sheikh Tamim bin Hamad Al Thani nem ismeri el az egyiptomi 2013. évi katonai puccsot. 2016 júniusában Mohamed Morszit életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, államtitok Katarnak való átadása miatt. A Katar által a Muzulmán Testvériségnek nyújtott folyamatos támogatást tekintik az egyik oknak, ami a katari diplomáciai válságot elindította.
Kuvait
Az egyiptomi Testvérek az 1950-es években érkeztek Kuvaitba, miután menekülniük kellet az arab nacionalizmus üldöztetése elől. Beszivárogtak az oktatási minisztériumba és az állami apparátus más részeibe. A Testvériség Kuvaitban működő jótékonysági szervezete az Al Eszlah (Társaság a Szociális Reformokért), politikai teste pedig az Iszlám Alkotmányos Mozgalom (ICM), azaz „Hadasz". Az ICM tagjai közül többet beválasztottak a parlamentbe és szolgálnak a kormányban is. Aktív szerepet töltenek be az Awqaf (Iszlám Alapok) és az Iszlám Ügyek Minisztériumában, de soha nem értek el eddig többséget. Kisebbségi létük az a tény, ami megköveteli tőlük, hogy pragmatikusan alkalmazkodjanak más politikai csoportokkal való együttműködéshez. Kuvait inváziója során a Kuvaiti Testvériség (az Öböl-államokban lévő többi csoporttal együtt) támogatta az amerikai-szaúdi koalíciós erőket Irakkal szemben és kilépett a Testvériség Nemzetközi Ügynökségéből, tiltakozva annak Szaddam-párti álláspontja miatt. Az arab tavasz és az egyiptomi Testvériség ellen folytatott leszámolás után a szaúdi kormány nyomást gyakorolt azokra államokra, ahol a Muzulmán Testvériség hatást tudott kifejteni és felkérte őket, hogy hozzanak határozatot a csoport terrorista szervezetté nyilvánításáról. Kuvaitban és más Öböl-államokban a Testvériség csoportjai nem szenvedtek el nagyobb nyomást a helyi kormányzatoktól.
Szaúd-Arábia
A Szaúd-Arábia Királyság több mint fél évszázadon keresztül pénzügyi segítséget nyújtott a Testvériségnek, ám az öböl háború idején elindult egy elidegenedési folyamat és Mohamed Morszi megválasztása után pedig ellenségek lettek. A királyságon belül, az egyiptomi Muzulmán Testvériség letörése előtt a Testvériséget egy olyan csoportként tartották számon, melynek „sok csendes támogatója" tette őket a potenciális fenyegetések egyikévé, ami a királyi család feletti kontrolt akart gyakorolni.
A Testvériség elsőként Szaúd-Arábiában fejtett ki nagyobb hatást 1954-ben, amikor az egyiptomi Testvérek ezrei menekültek el Gamal Abdel Nasszer elnök üldözése elől. A nagyrészt analfabéta lakosságú Szaúd-Arábia tanárokat keresett, főleg a konzervatív, jámbor arab muszlimok köréből, akik az újonnan létrehozott állami iskolarendszerben kaptak munkalehetőséget. A Muzulmán Testvériség Iszlám vallási és Iszlám politikai felfogása különbözött a Szaúdi állam által hivatalosan előírt vahabita, szelefita irányzat elveitől, így a Testvériség tagjainak be kellett tartaniuk az uralkodó család és az ulemák rendeleteit, hogy ne próbáljanak téríteni vagy más módon hatást gyakorolni a vallási doktrínák helyi követésére a Királyságon belül. Ennek ellenére a csoport könyvek kiadásával, egyes hercegek által vezetett beszélgetésekkel muszlim körökben, valamint szalonokban való megnyilatkozásokkal, módszeresen átvette Szaúd-Arábia szellemi életének irányítását. Noha a csoportnak nem volt formális szervezeti jelenléte a Királyságban (egyetlen politikai csoportnak vagy pártnak sem szabad nyíltan működni), a Testvériség tagjai beépültek a szaúdi társadalomba, a szaúdi államba, vezető szerepet vállalva a kulcsfontosságú kormányzati minisztériumokban. Különösen sokan helyezkedtek el a szaúdi oktatási rendszerben. Az egyik szaúdi ügyekkel foglalkozó szakértő (Stephane Lacroix) kijelentette: "A Muzulmán Testvériség teljességében kontroll alatt tartja az oktatási rendszert. 20 évbe is telhet a változás, ha egyáltalán az iszlamisták az oktatásban látják saját alapjaikat Szaúd-Arábiában."
A szaúdi uralkodó család és a Testvériség közötti kapcsolatok tovább feszültek, amikor a királyság ellenezte az iraki inváziót Kuvaitban és a szaúdi kormány engedélyezte az Egyesült Államok számára támaszpontok létrehozását, az Irak elleni csapásokra. A Testvériség támogatta a Sahwah (Ébredés) mozgalmat, amely politikai változásokat követelt a királyságban. 2002-ben, az akkori szaúdi belügyminiszter, Nayef herceg megbélyegezte a Testvériséget, esküszegéssel és hálátlansággal vádolva őket, hozzátéve, hogy ők az Iszlám világ minden problémájának forrásai. Az uralkodó családot az arab tavasz és az egyiptomi Muzulmán Testvériség példája is riasztotta. Főleg, amikor Mohamed Morszi elnök és az Iszlamista kormány népi forradalom és választások révén került hatalomra. A Szahwa szereplői a király kormányának címzett, reformra vonatkozó petíciókat tettek közzé (ezek sértik a vahabita engedelmességi doktrínát). Morszi egyiptomi kormányának megdöntése után minden nagyobb Szahwa szereplő petíciót és nyilatkozatokat írt alá Morszi eltávolításának és a szaúdi kormány ezt támogató kijelentéseinek elítéléséről.
2014 márciusában, a korábbi hivatalos álláspontjától való jelentős eltérésként, a szaúdi kormány a Testvériséget terrorista szervezetnek nyilvánította, majd egy királyi rendelettel bejelentette, hogy mostantól: „olyan szellemi vagy vallási irányzathoz vagy csoportokhoz tartoznak, amelyek helyi, regionális vagy nemzetközi szinten szélsőségesnek vagy terroristának minősülnek. Bárki, aki támogatja őket, együttérzését fejezik ki elveik és módszereik iránt, bármilyen eszközzel pártfogásába veszi őket, pénzügyi vagy erkölcsi segítséget kínál számukra, vagy másokat ilyen cselekvésre buzdít, vagy ilyen cselekedeteket akár szóban, akár írásban előmozdít, legalább három és legfeljebb húsz év börtönbüntetéssel büntetendő”.
Szíria
A Szíriai Muzulmán Testvériséget az 1930-as években (lexicorient.com szerint) vagy 1945-ben, egy évvel a Franciaországtól elnyert függetlenség előtt alapították (Robin Wright újságíró szerint). A függetlenség első évtizedében a legális ellenzék részét képezték és az 1961. évi parlamenti választásokon tíz helyet nyertek el (a ház 5,8% -a). Az 1963-as puccs után azonban a világi Baath párt került hatalomra.
Fontos szerepet játszottak az elsősorban abban a szunnita alapú mozgalomban, amely szembekerült a szekuláris, pánarab elveket valló Baath párttal. Ez a konfliktus fegyveres harccá fejlődött, ami az 1982-es Hama-i felkeléssel érte el csúcspontját, majd ezt a lázadást a katonaság leverte.
A szír Testvériség tagjai 1980-ban Szíria fő vádlottjaivá váltak (a 2011-ben visszavont 49. sz. Vészhelyzeti törvény alapján), ezzel szemben a Muzulmán Testvériséggel kapcsolatba hozható palesztin csoport, a Hamasz székhelye Szíria fővárosában, Damaszkuszban volt, ahol élvezte a szíriai kormány támogatását. Ezt példaként említik, ami jól mutatja Muzulmán Testvériség nemzetközi centralizálásának vagy koordinációjának hiányosságait.
A Testvériség új életre kelt és 2012-ig a szíriai polgárháború alatt az ellenzékben domináns csoporttá vált a Washington Post szerint. De 2013-ra egy másik forrás úgy írta le, hogy „gyakorlatilag nincs befolyása a konfliktusra". Bashar al-Asszad szír elnök üdvözölte az Egyiptomi Muzulmán Testvériség bukását és megjegyezte, hogy „az arab identitás visszatért a helyes útra az Egyiptomi Muzulmán Testvériség hatalmának bukása után, amely a vallást saját politikai haszna érdekében használta".
Egyesült Arab Emírségek
A Muzulmán Testvériség jelenléte az Egyesült Arab Emírségekben az Al Iszlah csoport megalakulásával kezdődött 1974-ben, Sheikh Rashid bin Szaeed Al Maktoum jóváhagyásával.
Az Al Iszlah az Egyesült Arab Emírségekben nyíltan kijelentette, hogy osztja az egyiptomi Muzulmán Testvériség ideológiáját.
Az Al Iszlah kritizálta az Egyesült Arab Emírségeket az ország vallási toleranciája és a keresztény egyházak jelenléte miatt az Emírségek területén. Megalakulásuk óta tagjai arra törekedtek, hogy ellenőrzést gyakoroljanak az állam felett társadalmi ügyekben, így olyan intézkedéseket is támogassanak, amelyek korlátozzák a nők jogait. Az Al Iszlah tagja, Tharwat Kherbawi szerint a Muzulmán Testvériség az Egyesült Arab Emírségek jelenlegi kormányát „akadálynak" tekinti és maga az ország „kincs, valamint meghatározó stratégiai és gazdasági cél". Az Al Iszlahról az a jelentés került napvilágra, hogy titokban egy katonai szárnyat hozott létre, ami nyugdíjas katonatisztek és emírségbéli fiatalok beszervezését végezte. A hírek szerint a jelenlegi kormány megdöntését és az Egyesült Arab Emírségekben egy Iszlám állam létrehozását tervezte.
2013 márciusában tárgyalás indult Abu Dhabiban az Al-Iszlah kötelékébe tartozó 94 személy ellen, a kormány puccsának kísérlete vádjával. A 94 közül 56 gyanúsított három és tíz év közötti börtönbüntetést kapott. Nyolc gyanúsítottat távollétükben 15 év börtönre ítéltek, 26-ot pedig felmentették. Az Egyesült Arab Emírségek kormánya 2014. március 7-én terrorista csoportnak nyilvánította a Muzulmán Testvériséget.
Jemen
A Muzulmán Testvérek Iszlám Frontként vettek részt az NDF lázadásában Észak-Jemenben. A Muzulmán Testvériség a Jemeni Reform Kongregáció politikai karja, közismert néven Al-Iszlah. Ali Abdullah Szaleh volt elnök jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elhatárolódjék az AlKaida-hoz fűződő szövetség vádjától.
Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma Abdul Madzseed al-Zindanit, a Jemeni Muzulmán Testvériség vezetőjét Bin Ladenhez lojálisnak bélyegezte.
