Na, idefigyeljetek! Ezt csak úgy az ujjaim írták!
A düh és keserűség olyan tömegét élem meg nap, mint nap, hogy már fulladok tőle, pedig nem bánt személyesen senki. Nem vittek be a NAV-hoz, nem tört rám a TEK, csak a kétségbeesés azért az országért, amelyiknek lassan 63 évét látom a történetét.
Nehezen viselem, hogy milyen pipogya, megalkuvó, sunyi, gyáva országban kell élnem, ahol a butaság üli torát az ész felett, habár az utóbbi időben már az észt sem látom csak a tort. Azt hiszitek, ha lesunyjátok a fejeteket, becsukjátok a szemeteket, akkor az ami körül vesz benneteket megszűnik, hát nem!
Azt hiszitek, mert gyereketek külföldön dolgozik, épp' nyögve fizeti a ti hülyén felvett hiteleteket, változott valami? Hát nem!
Az ország egyik fele halálra, szó szerint a halálba dolgozza magát, a másik fele meg, vagy lehetőség, vagy képesség híján munka helyett halálba issza magát. Pusztulunk, ritkulunk, csak a hülyeség koncentrációja nem hígul.
Mindenkit gyűlöl az ország! A szegény a gazdagot, a gazdag a szegénnyel együtt a cigányt és az idegent, ezekkel együtt gyűlöljük a szomszéd országokat, velük együtt az Európai Uniót. Miközben csendes egyetértésben fosztogatjuk az unió kasszáját, hülyeségeket építünk belőle, 100 milliókért és milliárdokért, aztán nem tudjuk fenntartani.
Lassan akinek van annyi esze, hogy kitalál az állomásra, vagy a buszmegállóba, vagy megtalálja az autóját és benzint is képes bele venni, itt hagyja ezt a mosdatlan, koszosagyú országot.
Na, idefigyeljetek!
Nem veszitek észre, hogy halomra halnak meg a barátaitok, jó esetben tudjátok, hogy mitől, többet jártok temetésre, mint esküvőre meg keresztelőre, nem látjátok, mit esznek a melósok, nem látjátok, hogy az ápolónők megdöglenek a munkától, miközben a betegek szarban-koszban fekszenek az elfekvőben, ahol lassan nincs egyetlen ép lepedő, a gyógyszert meg a nyomorultak utolsó pénzükből veszik meg. Nem veszitek észre, hogy nem voltatok szabadságon, ha voltatok, akkor is dolgoztatok, mert nem elég a fizetésetek, a céged meg inkább fegyelmez és büntet, csak kordában tartson.
Nem veszitek észre, hogy az egyik leggyalázatosabb munkatörvénykönyve vonatkozik rátok, ahol kevésbé védenek benneteket, mint embert, mint az állatokat az állatvédelmi törvényekben.
Kik vagytok? Vagy csak egyszerűen kivagytok?
Nem törődtök semmivel ,csak a holnapig akartok elérni, hogy az erőtlen gyávaságot újra megélhessétek!
Miért asszisztál ehhez az ország "elitje", honnan veszik a bátorságot ehhez a tömeges gazemberséghez a politikusok?
Mitől féltek, nincs veszteni valótok, Marx a láncokról beszélt de nektek már az is csak virtuálisan van meg!
