Van banán”, Kérdezem a zöldségest. „Most nincs. Narancs van! Nézze, milyen szép! Mutatja magát! Fogja meg! Kicsit sikamlós a héja, csúszik. Bekenték, hogy fénye is legyen. Rossz szaga van, az biztos! Majdnem büdös! Olajszagú, van amelyiknek „halszaga” is van”! „Hát ez nem narancs, mondom. Még majdnem sem az! Génkezelt”! Vicces a zöldséges, sokat olvassa az újságot, a kormányzatit, nincs másik! „Rendes narancs sincs, mondja! Veszi, nem veszi, eszi, nem eszi, beveszi! Higgye el, mindenhol ilyen narancsot kapni. A „műhelyben”, ahol „belepiszkáltak”, ekúrták a citromot, a narancsot is! Mint a narancsos forradalmat! Itt-is, ott is ugyanaz. „Visegrádi”! Belerondítottak a kromoszómákba! A lengyel, a szlovák ugyanolyan, mint a magyar. Van, amelyik jobban. Nem egyforma, csak szaglásra! Bűzlik! A „mesternek” nem volt sok fantáziája, az ukránok is ezt kajálják! Eszi, nem eszi, nem kap mást”!

„Hogy jön ide a forradalom, ez gyümölcs”! „Nem, uram, ez nem gyümölcs, csak jelképe a gyümölcsnek, mint a forradalomnak a forradalom! Különben nem lenne szaga. Értsük meg egymást: a narancsot forradalmasították, mesterséges megtermékenyítéssel, vagy mi a franccal. Szóval „idegenkezűség” van benne, magától ritkán csillog ennyire és nem bűzlik! Olyan lenne, mint régen: ehető. Ezt a narancsot nem enni kell, hanem eladni! Évek óta számba sem veszem, mert trágya! Eladom, akinek gusztusa van, megveszi! Ha hazaviszi, fejben szoktassa magát! Egy napon belül penészes lesz, hacsak már most nem az! Mifelénk rothadásnak mondják! Több év után nem kell újraültetni. Bűzlik és terem az magától, mint a gomba! Termékeny, hízik, mintha „fenti sugár” érné. Égi, kozmikus! Nagyobb lesz és ehetetlenebb. Nézze meg, ez a három darab több mint egy kiló! A disznónak sem kell, gyomorrontása lesz.” „Miért árulja akkor”? „Uram, önnek ilyen nehéz a felfogása? Nem érti a szabadpiacot? Az előbb már mondtam: ez nem enni lesz, hanem eladni! A narancsligeteseknek, „őstermelőknek” már régen az agyukba vésték ezt az igét! A vevők, a polgárok meg eszik, csak eszik, amit összehánytak”! Itt járt a buszsofőr, aki szomszéd! BKV-nál gályázik! Beszélhetnékje volt! Sztrájk lesz! Kérdezem, meddig”? Nem tudja, ő nem vesz részt az ilyen rendbontásokban! Családja van, gyerekei, iskolások,meg fizetni kell a számlákat. Mondtam is, hogy ha valamiért, akkor én ezért sztrájkolnék, a családért, a gyerekeidért, a számlákért. Ne szövegelj gyávaságból. Elbújsz a gyerekek és a család mögött.  Olyan természetű duma ez, mint a narancs: eladni való, annak, aki megeszi”. Nem tetszett a kritika, mint azoknak, akik az újságban vannak és vigyorognak! De azután, hála Istennek, el tudtam adni neki két kiló narancsot! Haza vitte a családnak! A gyerekeknek! Gondoltam, egyék meg, ha ez jó nekik!