Nem mindenkinek fog tetszeni, főleg az oltásellenesek, a populista politikusokban vakon hívők és a konteósok lehetnek majd gondban akkor, amikor saját véleményt kellene megfogalmazni erről a filmről. Megsúgom, ha megnézik túlságosan sértettek lesznek ahhoz, hogy bármiféle értelmezhető véleményük legyen róla. Az intelligensebbek elintézik majd egy fél mondattal: "nem tetszett" vagy azzal, hogy "Leonardo diCaprio egy szar színész" vagy valakit elküldenek az édesanyjukba.

Igen, ez a film éppen arról szól, éppen azokról, akik úgy gondolkoznak, ahogy azt fentebb leírtam. Meg lehet rajta sértődni, de a tényeken ez mit sem változtat.

Kell egy kis spoiler, hogy megfelelő kontextusba tudjuk helyezni a történetet. A bevezetőben említett két szintén társadalomkritikus filmet aki még nem látta, feltétlen nézze meg, már csak azért is, hogy legyen viszonyítási alapja. 

Ha nem nézné meg, akkor segítek annyit, hogy mindkettő egy olyan világot és társadalmat vázol fel, amilyenben a nagy többség, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül nem szeretne élni, ugyanakkor, ha semmi nem változik, ha csak beszélünk arról, hogy változtatni kell, akkor valami olyasmi fog következni, amelyről a "Matrix", a "Hülyék paradicsoma" és a "Ne nézz fel!" is szól.

Mindhárom filmben a központi probléma egy közelgő kataklizma és talán, ha az emberiség egy gyűszűnyit fordítana a hozzáállásán, akkor talán jóval kevesebb áldozattal "megúszható" lenne. De a társadalom vak, az ember külön-külön értelmes, de csoportokba verődve tök hülye. 

A politikusokat csak a hatalmuk megtartása érdekli, a gigacégek tulajdonosait csak és kizárólag a profit maximalizálása. És közben ott van az ember, aki csak élni szeretne, de azok, akik kezében ott a lehetőség és a hatalom, hogy változtassanak, szarnak az egészbe. Ennek nem lehet jó vége.

A Netflix régóta nem tudott nekem (sem) olyan filmet adni, amire azt tudtam volna őszintén mondani, hogy "na ez egy jó film volt". Most viszont azt kell mondjam, hogy "na ez egy jó film volt". 

Spoiler következik. 

"Egy fiatal doktorandusz lány (Jennifer Lawrence) élete felfedezését teszi meg, amikor csillagászati távcsővel egy addig soha nem látott üstököst figyel meg. Az ünneplés azonban hamar alábbhagy, amikor témavezetője (Leonardo DiCaprio) az üstökös röppályáját számítja ki. Mint kiderül, az égitest fél év múlva ~98 százalékos (a tudósok nem szeretik a száz százalékot) bizonyossággal a Földbe csapódik, és a dinoszauruszok kihalásához hasonló kataklizmát okoz a bolygón. A tudósok kötelességtudóan jelentik a fenyegetést az Egyesült Államok vezetőinek, köztük az elnökasszonynak (Meryl Streep) és a kabinetfőnökséget ellátó fiának (Jonah Hill). Ám a folytatás nem pont úgy zajlik, ahogyan azt Hollywoodtól megszokhattuk. A politika nem veszi komolyan a fenyegetést, miközben az üstökös egyre közelebb és közelebb jut szeretett planétánkhoz."

Ez a film teljesen szembe megy a megszokott klisével, azaz azzal, hogy az emberiség bajban hajlamos az összefogásra és a hősiességre. A "Ne nézz fel!" viszont mintha csak lenyomata lenne korunk valóságának, melyben a megoldások helyett sokkal hajlamosabbak vagyunk a fenyegetés elbagatellizálására vagy tagadására. Hisz gondoljunk csak arra, milyen népszerűségnek örvendenek a koronavírus-járványt vagy a klímaváltozást hazugságnak bélyegző kirohanások, vagy a szabadkőműves-világkormányt feltételező összeesküvés-elméletek.

Remekül hozza a film a politikusi és tudományos gondolkozás közötti különbséget is. A politikusok négyéves ciklusokban gondolkoznak és sokkal fontosabb számukra a népszerűségük, mint mondjuk egy ciklusukon átívelő probléma megoldása, amely feltételezhetően pillanatnyi népszerűségvesztéssel is járhat. A tudósokat nem érdekli a népszerűség, ők bántóan racionálisak a politikának, az adott politikát megevő választóknak pedig egyenesen unszimpatikusak vagy gyűlöletesek. Ebben a vesztes felállásban pedig a konteósok azok, akiknek leginkább állhat a zászló. 

Ők azok, akik következmények nélkül kimondhatnak olyan dolgokat, amelyek nem baj, ha nem igazak, de egyrészt jól hangzanak, másrészt pedig megnyugtatóan hathatnak tömegekre. Vannak politikusok, akik ebben a közegben tudnak sikeresek lenni, a kormányzásukat érő negatív kritikákat vagy híreket pedig egyszerűen fake newsnak minősítik.

Így áll a világ a filmben és ehhez közelít a valóság is. A közeledő és majd mindent elpusztító üstökös helyére pedig tetszőleg kataklizma behelyettesíthető.

Ami pedig a történet kerekségét adja az az, hogy végül mindenki elnyeri a méltó büntetését azért, amiért nem cselekedett akkor, amikor még lehetősége lett volna rá. Gyakorlatilag nem lehet egyedül felelőssé tenni az elitet az emberiség pusztulásáért, mert ahhoz, hogy számunkra ilyen ostoba módon bevégeztessen, lényegében mindenkire szükség volt. Így pontosan azt kaptuk, amit megérdemlünk.