A cikk írásakor 4 fertőzött ismert az országban, minden tele van a koronavírus-járvánnyal, innentől Ausztráliáig és vissza, kivéve az Antarktiszt. Nem mondom, hogy rettegjünk, de szülőként azt gondolom, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a családunk védelmében. 

Mi nem vásároltunk több lisztet és cukrot, mint máskor, de nem vagyok vak. Látom, hogy egyre több maszkos ember van az utcán, és látom azt is, hogy nem csak a liszt és a cukor tűnik el a polcokról. Tegnap két olyan nagykereskedésben is jártam, ahová konkrétan most egy darabig nem kell menni, mert a Kínából rendelt áruk nem érkeztek meg. Már Orbán Viktor is operatív módba kapcsolt, a migráns, Soros és koronavírus szentháromság jegyében. Még az is lehet, hogy a március 15-ei állami ünnepség is elmarad. 

Van egy kisváros, amelynek a miniszterelnök úr díszpolgára és a városka képviselőtestülete, - hogy is mondjam – nagy többségében szervilis a kormánnyal és annak politikájával. 
Az egyik egyházi iskola igazgatója a múlt hét végén vásárolt be nagy tételben lisztet, tojást és cukrot – egész biztos, hogy nem az általa igazgatott intézmény menzájának segített be.
Tegnap este pedig ebben az iskolában az egyik tanerő szervezkedésbe kezdett és cirkuszba vinné a gyerekeket. Értem én, hogy Szijjártó Péter nem olyan régen kijelentette, hogy az iskolás gyerekeket cirkuszba kell vinni, de könyörgöm, a feladattal megbízott tanár nem néz tévét, nem olvas híreket? Azt kell mondjam, hogy a fake news gyárakat leszámítva a kormány- és az ellenzéki média viszonylag párhuzamosra húzta fel magát a koronavírus témájában.

Egyszerűen nem értem, hogy mi játszódhat le a tanár fejében, amikor egy Facebook csoportban közli a szülőkkel, hogy „a jövő héten cirkuszba megyünk”. 
Innen üzenem a tanárnak, hogy érezze jól magát a cirkuszban és majd tegye fel a Facebookra, hogy milyen volt az előadás. A gyerek itthon marad.