Nemcsak a felderítésben, de a betegek elkülönítésében is nagy lemaradásban lehet a magyar járványügy
A jelenleg Magyarországon alkalmazott tesztelési protokoll nem alkalmas arra, hogy megállítsa a járvány gyors terjedését - ezt már régóta tudjuk.
A járványügyi szakemberek és a döntéshozók napokban tett megnyilvánulásaból azt is sejtjük, hogy a tesztelési kapacitásaink elérhették a határt, így abban már nincs semmi meglepő, hogy a kontaktszemélyeket sem feltétlenül tesztelik. Az olvasóink történeteiből viszont úgy tűnik, hogy nemcsak nem tesztelik őket, de még a karantén elrendelése is késik - azaz a potenciálisan fertőző embereket nem tudjuk időben kivenni a társadalomból. Ezek a potenciális betegek hiába keresik fel a háziorvost, azok sokszor még a nyilvánvaló tünetek és a szoros kontaktus ellenére sem kérnek tesztet. Ilyenkor a beteg társadalmi felelősségérzetén múlik, hogy hány másikat fertőz meg. - írja a Portfolio
A tavaszi első hullám óta érvényes járványügyi eljárásrend és tesztelési protokoll azt a célt szolgálja, hogy a társadalomból kivegyék a potenciálisan fertőző egyéneket, mielőtt azok továbbadhatnák a vírust. Az olyan gyors és már tömeges terjedés időszakában, amelyet ma Magyarországon látunk (területileg elszórt, egymástól független, visszakövethetetlen eredetű megbetegedések), ez a módszer már teljesen alkalmatlan a járvány megfékezésére, értesüléseink szerint a kivitelezés is teljesen elégtelen. Úgy tűnik ugyanis, hogy a szinte biztosan koronavírusos betegek izolálása sem megy zökkenőmentesen, nemhogy a potenciálisan fertőzők preventív jellegű elszigetelésére.
Óriási a lemaradás a járvánnyal szemben
A Magyarországon érvényben levő tesztelési protokollt már csak nagyon kevés ország használja, mert az már nem alkalmas a vírus terjedésének megállítására. A kontaktkutatásra alapuló tesztelés hatékony lehetett, amikor kis számú csoportos fertőzésről van szó, de ekkor is rendkívül fontos a kutatást végző hatóságok gyorsasága. Megelőző jelleggel, valamint a fertőzöttekkel nem érintkező, de egyébként enyhe tüneteket mutató személyeknél csak ritkán végzünk teszteket. Nem tűnik tehát igaznak az a napjainkban népszerű tévhit, hogy a több teszt miatt lett több beteg, a valóságban ez pont fordítva van: a felfutó betegségszám okozott több tesztet, hiszen több gyanús esetnél és több kontaktnál automatikusan megnő a tesztek száma. Ezt a tényezőt tompítják a kontaktkutatáson túlnyúló és magánúton elvégzett tesztelések, de nem tudjuk, hogy számosságukban ezek hogyan alakulnak. Több járványügyi szakember (így Merkely Béla, Röst Gergely és Szlávik János) is arra hívja fel a figyelmet, hogy a második hullámban rosszabb a detektálási arányunk, mint az elsőben. Ez azt jelenti, hogy nem igaz az az implicit állítás, hogy a több teszt miatt futott fel a fertőzések száma, az okság pont fordított.
Lehet róla hallani, hogy a tesztelési kapacitások elérték a határaikat, és a tesztet végző szakemberek túlterheltek, és ezt a fenti esetek is alátámasztják. Rétvári Bence, az EMMI államtitkára szerint a kiterjedt kontaktkutatás nem szükséges, és nem a tesztek, hanem a higiénés szabályok betartása tudja megakadályozni a fertőződést. Ez kétségtelenül így van, és ma már az is igaz, hogy a jelenleg alkalmazott protokoll semennyire nem alkalmas a járvány lassítására. Az még valóban kis baj, hogy a már izolált kontaktszemélyeket nem teszteljük, sokkal nagyobb baj azonban, hogy a fenti példák szerint még csak nem is izoláljuk őket, vagy nagyon későn. A teszteken belül megugró pozitivitási ráta is arra utal, hogy a járvány kicsúszott a hatóságok kezei közül.
Nemcsak a magyar lakosságot, de a magyar járványügyet is felkészületlenül érte a hirtelen berobbanó második hullám, és úgy látszik, hogy a jelenlegi felkészültségi szintünk nagyon hamar elégtelennek bizonyult.