Mi sem mutatja jobban az ellenzék állapotát, mint a tegnapi két tüntetés, képtelenek voltak együtt ütős véleményt kifejteni a Népszabadsággal kapcsolatban. Orbán és Habony megcsodálhatta a NER működését egy ilyen megmozdulás keretei között. A Népszabadság esetét képtelen volt az ellenzék bemutatni, csak a sajtószabadságra, "Orbán takarodj"-ra és a diktatúrára tudott koncentrálni.

Valójában nem ez történt és nem erről szól a Népszabadság története.

A Népszabadság halála a NER és a Fülkeforradalom emblematikus következménye!

Az események megértéséhez távolabb kell menni azokba az időkbe, amikor a Fidesznek még semmilyen média felülete sem volt, és a hatalmát átmentett MSZP, az új SZDSZ, valamint a média szereplői, elkezdtek egy polgári demokráciákra nem jellemző, a kapitalizmusban elképzelhetetlen játékot.
A lap fenntartása és működése a lapszám brutális csökkenése után sem tudott üzleti alapra állni, a mérlegei az elmúlt öt évben kiemelkedően magas vagyonvesztést mutattak, gazdaságossági szempontok nem indokolták a lap megjelenését.

A szocialisták a rendszerváltás után, tulajdonolták az írott napilapok többségét az SZDSZ tematizálta az újságírókat, az újságírók pedig politikát csináltak a tájékoztatás helyett.

A hatalom 98-ra négy osztatú lett, kormányzók, ellenzék, újgazdagok, média.
A média egyes prominensei szövetségeket kötöttek, hosszú vagy rövidebb időszakra a hatalom képviselőinek valamelyik ágával.

Nem az objektív tájékoztatás volt a fő cél, hanem a politikai manipuláció!

A közvélemény tematizálását kivette a média a politikusok kezéből, nem közvetített és befolyásolt, hanem fontos esetekben helyzeteket teremtett, amikor is a politikusoknak nem maradt mozgástere.

Egy-egy írás nem akkor jelent meg, amikor az elkészült, hanem akkor, amikor a legnagyobb politikai hatást érte el a szövetséges érdekében, vagy az ellenség kárára. Ez lett az új belső poliszi a politikai lapok számára.
Ebben élenjárt a Népszabadság és az Élet és Irodalom.
Hozzájuk kapcsolódott az akkori napkelte, amely a társadalom széles rétegeiben szórta szét a hatalomhoz kapcsolódó média álláspontját. Ennek bizonyítására álljon itt egy ellenőrizhető példa, nevezetesen, hogy a kilencvenes években és a kétezres évek elején szinte minden évben, augusztusban kalkulálható volt egy jelentős tényfeltárás, ami tematizálta a politikai őszt, lásd Fiúk a bányában, vagy a Tocsik ügyet. Például a Tocsik ügy már az adott év, május környékén, a városi pletyka része volt. Az első eset a Fidesz, 94-es politikai ambícióit zúzta porrá, a második esetben az MSZP – SZDSZ háborúban legyőzték Horn Gyulát.

A becsuklás és a vég felgyorsulása Orbán 1998-s győzelmével kezdődött

Orbán megértette, hogy mit jelent a média, mit jelent a modern média. Sajnos azonban ő ezt egyetlen szempontból értette meg, mivel a generációja így nevelkedett, a személyes hatalma szempontjából. Ezen a ponton ér össze a ballib és Orbán világa!
Egyik sem akart többet, mint a saját hatalmát!
Azonban a módszereikben hatalmas különbség volt, mert a szoc-libeket fékezte a demokrácia szabályrendszere, Orbán azonban gátlástalanul figyelmen kívül hagyta ezt.

A valamikori Napkelte és Hír TV között célját tekintve nem volt különbség, csak a módszereikben!

Verseny kezdődött az Orbáni média megjelenésével, - egy gyilkos verseny-, amely nem szólt másról, mint a szavazat maximalizálásról a Fidesz oldalán, a politikai befolyásról a ballib oldalon.

Ez a verseny ért tegnap véget a Népszabadság halálával!

Nem a sajtószabadság halt meg, hanem a ballib oldal manipulációs lehetőségének egyik eleme!

Ahogyan ez történt gyalázatos, amiért történt az simán érthető, Orbánnak nem volt rá szüksége!

Hát ez a gyalázat, hogy itt tartunk!

Azt azonban minimum elvárhatónak tartok, hogy az elmúlt 25 év meghatározó ballib politikusai lehajtott fejjel takarodjanak a közéletből, mert csak így tud a megtisztulás és az építkezés elkezdődni!

Az egész eset igazi áldozatai azok az emberek, akik hittek abban, amit a lap jelentett, valamint azok az újságírók, akik nap, mint nap az egzisztenciájukat kockáztatva becsülettel dolgoztak.
Azonban, ha visszagondolunk a munkatörvénykönyvének és az alkotmány módosításának folyamatára, akkor azokból az ilyen típusú esetek egyenesen következnek!