Kapucnis, hátizsákos tinédzserek térnek be leginkább a Bushplanet Headshop nevű boltba Bécs szívében, az Esterhazygassén. Kezük már az ajtón, de többségük még előtte óvatosan körbe pillant, nem figyelik-e valahonnan, nincs-e rendőr a közelben. Aztán odabenn megnyugszanak, üvölt a zene, hozzájuk hasonlóan ifjak és dekoráltak az eladók, megérkeztek. A cannabis-birodalom központjába. Magam is befelé igyekszem, az üzlet dugig van szépen csillogó üvegekkel, bennfentesen angolul mondva, bongokkal, azaz vízipipákkal (a bong szó valószínűleg a thai nyelvből származik - a szerk.). Áruk 10 és 4000 euró közötti, ki milyet szeret, kinek mire futja. A bongból kellemes szippantani a kenderszármazékot. Amiből semennyit sem árul a Headshop, a vevők többsége csalódottan hagyja is el az üzletet. Szakirodalmat persze lehet kapni, feltűnő helyen szerepel például a „Hogyan termesszünk kendert házilag?” alapmű.

Hol lehet fűhöz jutni? - kérdem ártatlanul a megrökönyödött eladót. Néz rám csodálkozva, csak nem provokálni akarom. Amikor sikerül meggyőznöm, hogy nem a rendőrség küldött, jóindulatúan elárulja, hogy utcai árusoktól tudok vásárolni, a legkisebb adagot 10 euróért. Hogy milyen a fű minősége, az attól függ, hogy mekkora a szárított virág THC (tetrahidrokannabinol) tartalma. Ez az a pszichoaktív anyag, amely a kender virágjában található, s teszi az életet könnyűvé és kellemessé.

Fotó: Filep István/nepszava.hu

A jóindulatú alkalmazott elmagyarázza, hogy szürke zónában mozog a legenyhébbnek mondott kábítószer körüli foglalatosság: a Bécsben meglévő pár tucatnyi forgalmazó hely mindegyikén dísznövényként hirdetik a cserepes kenderbokrot, amelyet odahaza mindaddig legálisan lehet termeszteni, amíg nem kerül sor a virág leválasztására a kenderről, mert az már kábítószer előállításának számít. Hogy odahaza, ki mit csinál, az addig magánügy, amíg a szomszéd az áthömpölygő tömény édeskés illattól megrendülve nem hívja a rendőrséget. Állítólag 2000 körül van az éves feljelentések száma az osztrák fővárosban. Kifelé jövet prospektusokat osztanak, az egyik a közvetlenül a bolt mellett lévő Kendermúzeumra hívja fel a figyelmet, a másik a Mariahilferstrassén 10 percnyire lévő „szakboltra”. Ez utóbbi egy parfümüzlet mögött az udvarban található, profi térkép mutatja fellelhetőségét.

A Bushplanet Headshop tulajdonosa a negyvenes évei végén járó, magát Stivinek nevező Stefan Wolyniec, aki már 1998 óta űzi az ipart, mára a cannabis legalizálásáért küzdők pápájává nőtte ki magát. A kezdet kezdetekor még kenderdugványt is árult, de a rendőri zaklatások miatt, s mert időközben kétgyermekes apává szelídült, kivonta a növényt a kínálatból.

Stivi egy egyesülettel közösen tulajdonos a pinceszinten található Kendermúzeumban, amelyet az alapítók szerényen a Kender Nagykövetségének neveznek. Ez egy ingyenesen látogatható bemutatóterem (szponzorok a nagy nemzetközi kendermag bankok), ahol sárga fény alatt, törésbiztos üveg mögött - okulásul - mindig hét különböző nagyra nőtt kenderbokor látható. A bokrok számozottak, tehát azonosíthatók, s addig ékesítik a marihuána illattól tömény „barlangot” (az üvegszekrények felül lyukacsosak, hogy az édeskés illatot mindenki érzékelhesse), amíg virágozni nem kezdenek. Ekkor a „nagykövetség állandó közjegyzője” érkezik, az ő jelenlétében zárt edénybe helyezik az immár kábítószer készítésére alkalmas bokrot, s a bécsi elektromos művek lerakó telepén „végeznek vele”. A múzeum őre egy számítógéppel játszó fiatalember, aki a terem előterében található kenderleveles trikók, hátizsákok árusítója is egyben.

Fotó: Filep István/nepszava.hu

A szakbolt, kábító nevén Bushplanet City Grow már inkább emlékeztet bűnbarlangra. Gyér világítás, surrogó ventilátorok, nedves levegő, kis ötlevelű palánták folyamatos öntözéssel. Ez is Stivi üzlete, feltornyozva állnak a termesztéshez szükséges földes zsákok, a műtrágya, kapható a bőröndre emlékeztető, lenyitható falú házi „keltetőállomás”, 100 euró körül. „Itt minden illegális” - mondja nem titkolt büszkeséggel az ifjú üzletvezető, aki szerint a hatóságok még sohasem zargatták őket. Pedig a tulajdonos Stivi már a nyári, óriási tömegeket vonzó Duna-szigeti fesztiválon is felbukkant, teherautón mutogatva a bokrait.

Miközben a világ a cannabis legalizálásának irányába tart, Ausztria még mindig félúton van. Tavaly nyáron szigorították a kábítószer törvényt, amit alig fél évvel korábban lazítottak. De a liberális felfogással, miszerint csak harmadik tettenérés esetén büntették a dílereket, gyakorlatilag eszköz nélkül maradtak a rendőrök. A bécsi Kronen Zeitung nevű bulvárlap közölt riportot a népnyelvben már „Dealer-Linié”-nek nevezet U6-os metróvonal mentén folyó kereskedésről, a 17-30 év közötti, főleg afgán és nigériai árusokról. Más beszámolókkal egybehangzóan állapította meg a lap, hogy ezeknek a menekülteknek nincs is nagyon más lehetőségük, mint a fű árusítása. Hosszú hónapokat várnak, hogy menekültstátuszra vonatkozó kérelmüket elbírálják, miközben semmiféle munkát nem vállalhatnak. Azt már kitanulták, hogy mindig csak néhány csomag kábítószert tartanak maguknál – a bekasznizás alsó értékhatára 400 euró –, a készletet, amelyből utántöltenek, gondosan rejtegetik valamelyik kapualjban. Hogy ki a díler és milyen az áruja, az a megfigyelők szerint arról tudható, hogy mennyire márkás a tornacipője, milyen nívót engedhet meg magának. A pitiáner kezdők saját szakállra árulnak, örülnek, ha egy nap 30-70 eurót szednek össze, a profibbak az igazán nagy forgalmazók megbízásából végzik munkájukat.

A rendőrség szerint ezek az ifjak jobban félnek egymástól, mint a potenciális vásárlóktól, mégis 2016-tól már egyszeri lebukás esetén is kiosztható kétéves börtönbüntetés. Egy szociális munkás szerint a börtönnek nincs igazi elrettentő ereje, hiszen mindennapjaik sem sokkal jobbak az árusoknak, inkább a biztonságérzetükben megzavart városlakók kedvéért hessentették el a kereskedőket a metró vonalától. Az illetékes bűnüldöző szerint Bécs biztonságosabb, mint a legtöbb nagyváros, az pedig a sajtónak is köszönhető, hogy a drogfogyasztásról a valóságosnál sokkal sötétebb a kép.

Ez az okfejtés is jelzi, hogy bár a cannabis fogyasztása nincs legalizálva Ausztriában, a kis mennyiségű, saját használatra történő felhasználást nem üldözik. Főleg, ha az esszenciát tartalmazó virágzatot nem nyisszantják le a bokorról. Ami persze ellenőrizhetetlen. A hatóságok a büntetés helyett inkább a terápiára helyezik a hangsúlyt. Aki a túlfogyasztással lebukik, azt első körben nem a bűnüldözők, hanem az egészségügyi hatóságok regisztrálják. Komolyabb a helyzet akkor válik, ha a könnyű drog fogyasztója nem hajlandó a terápiára.

Nem hisz a kenderszármazékok gyors szabaddá tételében a 45 éves Alexander Kristen, aki a jogi egyetem elvégzése után rögvest megalapította cégét, a Flowery Fieldet, az egyik legnagyobb „dísznövény-forgalmazó” osztrák vállalkozást. 35 alkalmazottja heti 25 ezer dugványt értékesít országszerte (a csúcsszezon októberben-novemberben van, előkészítendő a békés karácsonyt), miközben állásvesztés terhe mellett tilos termelési tippekkel ellátni a fogyasztókat. Kristen szerint reménykedni abban lehet, hogy az orvosi célú kenderszármazék forgalmazás kikerül az állami monopóliumból, s magántermelők is foglalkozhatnak a depresszió, a reuma, a rák ellen hatékonyan bevethető terméssel. Szerinte legalább tízezer beteg szorul rá Ausztriában a cannabis orvosi származékaira.

Fotó: Filep István/nepszava.hu

Ma az országban talán 20 orvos hajlandó receptre felírni betegeinek a marihuánát/cannabist – írja a Cannabis Forte című cikkében a News című hetilap, amely úgy tudja, a legsúlyosabb betegek 30 százalékánál hajlandó csak a betegpénztár a költségek töredékét átvállalni. A kizárólagos forgalmazó az AGES nevű állami cég, amely különleges helyzetét kihasználva 700 eurót kér egy havi gyógyszeradagért. Aminek megfizetésére nagyon kevesen képesek.

Alexander Kristen Európában példátlan üzleti ugrás előtt áll: kínai biokémikus alkalmazottjával hosszú évek alatt sikerült laboratóriumi körülmények között klónozni a termesztést. A kis üvegcsékben nevelt marihuána-cserjék sokkal kisebb „termőterületet”, kevesebb élőmunkát és mindenekelőtt áramot igényelnek. Ezzel az eljárással jobb a fű minősége, tisztasága, s persze hatalmas az anyagi megtakarítás. Kristen nagyon bízik az áttörésben, de a fűpiac kezdő szerencselovagjait óvatosságra inti. Szerinte ugyanis a kenderbiznisz néhány óriáscég kezében van az egész világon.

Szerző: Földvári Zsuzsa / nepszava.hu