Üzent az MTA Orbán Viktornak
Szent Istvántól vett idézettel reagált a Magyar Tudományos Akadémia Orbán Viktor beszédére
Az MTA szerint az emberi rasszok keveredésének korlátozása összeegyeztethetetlen a kereszténységgel.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége csütörtökön elfogadott egy határozatot, amelyben ugyan nem mondják ki, hogy az Orbán Viktornak a júliusban Tusványoson elmondott beszédére reagálnak, de a szövegből ez egyértelműen kiolvasható.
A határozat elején Szent István király Imre hercegnek címzett intelmeiből idéznek, miszerint „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli”, majd így folytatják:
A ma élő emberek egyetlen fajhoz (Homo sapiens) tartoznak, melynek tagjai eltérnek egymástól például bőrszín, testalkat, arcberendezés szerint. Az ember hosszú idő alatt kialakult különböző rasszainak egyike sem magasabb vagy alacsonyabb rendű, mint a másik, és keveredésük egyidejű az emberiség történetével. E folyamat bármilyen korlátozása vagy megbélyegzése összeegyeztethetetlen az egyetemes emberi kultúrával, a humanizmussal, a kereszténységgel és az emberi jogokkal,
Mint megírtuk, a miniszterelnök a Bálványosi Szabadegyetemen arról beszélt, hogy „Az internacionalista baloldalnak van egy csele, egy ideológiai cselvetése: az az állítás, az az állításuk, hogy Európában eleve kevert fajú népek élnek. Ez egy történelmi és szemantikai szemfényvesztés” és hogy a magyarok nem „kevert fajúak” és „nem is akarunk” azok lenni.
Az MTA határozatában úgy folytatja, hogy egy-egy kultúrát különböző embercsoportok hozhatnak létre, amelyek jellemzően nem rassz, hanem földrajzi elhelyezkedésükben, történelmükben, nyelvükben vagy nemzeti identitásukban különböznek – ez a kulturális keveredés hathat megtermékenyítőleg, segítve a társadalmi fejlődést, ugyanakkor jelentős feszültségek forrása is lehet.
A politika és a társadalom felelőssége a kultúrák egymást gazdagító, de önazonosságukat megőrző sokszínűségének fenntartása, találkozásaik koordinálása és a fellépő ellentétek kibékítése a nemzetek és az emberiség javára. Az olykor igen keserűen megszerzett történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy óvakodjunk a túlegyszerűsített válaszoktól.