Legalábbis a 24.hu hasábjain közzétett írásában ezt fejtegeti.

Totálisan félreértve és felreértelmezve, illetve felcserélve az elsődleges és másodlagos tényezőket.

Szerinte Orbán stratégiája. nyugati (uniós) befektetőkkel finanszíroztatni egy keleti típusú önkényuralmi rendszert – megbukott az Unió elszántságán és az ukrajnai háborúval előállt új helyzetben.

„Külpolitikájának tarthatatlansága bebizonyosodott, gazdaságpolitikájának kilátástalansága lelepleződött. Orbán Viktornak egyetlen dolgot nem lett volna szabad elkövetnie: itthon új ellenséggel szemben új frontot nyitnia!”

A szerző szerint így Orbán, uralmának négy pillére közül hármat elvesztett.

A szerző téved!

1./ Orbán külpolitikájának tarthatatlansága a fasiszta erők térnyerése következtében egyelőre csakis pillanatnyi elszigetelődését jelenti az Unióban. Hogy ez tartós lesz-e, a következő Európa Parlament és uniós Bizottság összetételétől függ.

Mely tekintetben a kilátások a demokratikus erők szempontjából nem a legbíztatóbbak, ha a közelmúlt olasz, svéd és francia választásaira, a szlovák demokratikus kormány bukására, Fico feltűnésére a hatalom közelében, a cseh demokratikus kormány nyakába lihegő, és komoly választási esélyekkel újrázni kívánó Babišra gondolunk!

(És ez csak Európa! Ott van az új, a létező legszélsőjobboldalibb, fasiszta izraeli kormány Netanjáhúval az élen, a republikánusok (bár vártnál kisebb) előretörése Amerikában, mellyel megszerezték a képviselőházi többséget, és egy Netanjáhútól kölcsönzött manőverrel, fölvásárolva egy demokrata szenátort, patthelyzetet idéztek elő a Szenátusban.)

Mellesleg élő ember nem veheti biztosra a jelenlegi Bizottság (és az Európa Tanács) elszántságát sem, a tekintetben, hogy komolyan veszik-e Orbán szankcionálását, vagy továbbra is az „itt a piros, hol a piros” taktikázást folyatatják ezügyben, a merkeli stratégiát követve, saját szavazóikat és az uniós rendteremtésben hívő hazai széplelkeket szédítve.

2./ Orbán gazdaságpolitikája sántikál, de összeomlásról nem beszélhetünk!

Bárhogy alakul is az uniós források ügye, Orbán máris megtalálta azt két finanszírozási módszert, mellyel átvészelhet:

• a lakosság, illetve a hazai vállalkozások megsarcolása új adókkal, rezsicsökkentésnek hazudott rezsiár-emeléssel, tudatosan a milpengő színvonalán tartott forint-árfolyammal, és az inflációval, melynek ÁFA-többletbevétele önmagában is pótolta az eddig kieső/halogatott uniós pénzeket, továbbá
• a nemzetközi pénzpiacokon folyamatosan felvett hitelekkel.

Melyek egyre kedvezőtlenebb feltételekkel továbbra is rendelkezésre állnak. Orbánt pedig nem izgatja, hogy generációkra eladósítja az országot eszement politikájának folytatása, hatalmának biztosítása érdekében.

Azt pedig már Mihályi Péter is megmondta (2014-ben a választások után), hogy „tévedtünk abban, miszerint nem lehet vég nélkül hitelekből finanszírozni egy országot.”

Lányi Úr! Elárulom: lehet! És e két forrás, legalábbis Orbán számára kedvezőbb nemzetközi környülállások bekövetkezéséig elég lehet ahhoz, hogy fenntartsa a hatalmát!

3./ Ami az új front nyitását illeti (itt a pedagógusok és a diákok megmozdulásairól van szó), hát e front, kétségtelenül dícséretes elszántsága, sőt léte ellenére nem tűnik rendszerromboló erejűnek!

Különösen amiatt, hogy semmmiféle társadalmi szolidaritást, csatlakozást nem váltott ki, szokás szerint. Sőt, még a pedagógusok többsége sem mozdul. Elszigetelt maradt hát, és, minthogy tényleges, érdemi, komoly fennakadásokat okozó vadsztrájk eshetősége föl sem merül, kétségtelenül Orbánnak lesz igaza: majd hazamennek!

Ráadásul megszabadulnak a nem hajló hátú, önérzetes, cselekvőképes, elhivatott, a pedagógusi kar krémjét jelentő tanároktól.

Ha pedig nem zavarta őket tízezer hiányzó tanár a közoktatásban, további ezer sem fogja zavarni őket.

Mellesleg nem történt egyéb, mint Orbán szokásos, és eddig száz százalékban bevált taktikájának egy újabb epizódja: végy egy szakmai, politikai, életmódbeli, egyéb közösséget, foszd ki, plusz tedd meg bűnbaknak, és zúdítsd rá a közeg haragját!

Lányi András, aki az Orbán-rendszer végéről elmélkedik, csak a lényeget nem látja:

• Orbán kezében van az összes államhatalmi, közigazgatási, rendőri, igazságszolgáltatási fórum, lojálisan, le, egészen a falusi jegyzőig egy középkori feudális, hűbéri állam szabályai és szokásai szerint, melynek közreműködőit részben a Vezérben való hit, részben a félelem, részben a korrupciós esélyek Orbán mellett tartják, bármi történjék is;
• Orbán kezében van az információforrásnak/szolgáltatásnak gyakorlatilag száz százaléka, és e monopolhelyzeten nem lehet változtatni;
• kizárólag Orbán rendelkezik felhatalmazással, és forrásokkal, hogy pénzügyi manővereket hajtson végre (osztogasson), és ezzel lekenyerezzen tömegeket, illetve újabb és újabb juttatásokkal kézben tartsa hűbéreseit;
• mindenezek eredményeként bármely tény, körülmény által érinthetetlenül, sziklaszilárd többségre támaszkodhat egy birka-mentalitású országban, ahol komoly tömegmegmozdulásoktól legfeljebb hívei részéről (a védelmében) számíthat;
• különös tekintettel arra is, hogy az úgynevezett ellenzék oldaláról nincs, aki leválthatná.

Ezek Orbán rendszerének igazi pillérei! Sértetlenül!

Maga Lányi is elbizonytalanodik a mondandója végére: „elválik, hogy politikai közösség vagyunk-e, amely képes érdekei védelmében cselekedni, vagy csak lakosság! Ettől függ, hogy a NER-nek lesz hamarosan vége…vagy nekünk.”

Szerintem ez sajnos nem kérdés!