Vagy tizenöt éve nyílt, vadonat új épületben, a laborral és a gyermekorvosi rendelővel összepasszítva, az ősöreg háziorvosi/fogorvosi rendelő mellett. (Üzletileg is a legjobb helyen!)

Külcsínre, belbecsre (is) kiváló, állapota, berendezése és elrendezése a praktikum és a dizájn szempontjából egyaránt fölveheti a versenyt nyugat-európai társaival, sőt a Melbourne központjában lévő rokonnal is, ahová heveny hülésemmel tértem be egyszer, mivel a fűtést az ausztrálok nem ismerik.

Mintha tegnap adták volna át, nyitották volna meg. Csillogott, villogott, mint a baka izéje!

Egy szép, fagyos (mínusz nyolc fokos) reggelen odacsattogtam, beszerzendő a mindennapit. Az egész ajtót befedő tábla (még én is észrevettem, elolvastam, anélkül, hogy rájuk törtem volna az ajtót): átalakítás miatt zárva!

Kiszolgálás oldalt, az ablakoknál!

Oldalt, a parkoló felé, az irodák, raktárak (pihenőszoba) falán két ablak.

Soha, senki nem járt a közelében sem.

Most hevenyészett féltető magasodik föléjük.

A két ablak időnként kinyílik, megjelenik egy gyógyszerész kisasszony, és lehet rendelni.

A publikum az utcán fagyoskodik (azért megyek reggel hétkor, nyitásra, rendelési idő előtt, mert akkor kevesebben vannak, csak a laborból, vérvételről érkezők, meg egy-két korán kelő), a személyzet az ablak mögött.

Egy szál köpenyben. (Előírásos munkaruha.) Az állandóan nyitogatott ablaknál.

Felveszi a rendelést, ablak be, szünet, ablak ki, újabb tétel, ablak be, szünet, ablak ki, blokkolás, felvilágosítás (sok idióta kérdezi végig a tyúkszemre való különféléket, árral, aminek utána kell nézni, mi rosseb), fizetés. Egy-egy páciens esetében ez a körút vagy háromszor megismétlődik, mert hetvenféle gyógyszert, kencét, vitamint, miegymást nem tud a hölgy megjegyezni, fejben tartani.

Én is elég sokfélét kértem, össze is keverték. Magne B6. Sanofi, vagy Béres?

Én a Bérest: Orbán stratégiai partnere, meg drága is, bojkottálom) Sanofit kérek! Bérest hoz. Százhúsz darab, fél évig elég! Ráadásul blőd dobozban, ömlesztve.

Nincs szívem visszaküldeni a didergő leányzót. Van elég baja, minek tetézzem én is?

Legközelebb bölcsen összeírom a tételsort. Akkor elég, ha egyszer fordul. Hálásan fogadja.

Amíg várok, beszélgetni kezdek a falon kábelt fektető (a hibátlan vakolat szétverve) villanyszerelőkkel.

Mondom: az is észlény volt, aki ezt a fölösleges felújítást egyáltalán, de, ha mégis, nem tavaszra vagy nyárra ütemezte!

Ezek a szegény lányok megfagynak!

Az idősebb szaki megfelel: egész évben dolgozunk, sorban megyünk mindenhol. Akár új, féléve nyílt, akár roskatag, ősöreg patikáról van szó!

Uniós pénz, célzottan gyógyszertári felújításokra, határidőre el kell költeni!

Nem magánerős? Uniós pénz? -kérdem.

Nem is a Viktor adja! Pályázni lehet rá!

Na, mármost!

Jó, hogy az Unió finanszírozza, és célzott támogatás: kevésbé lehet ellopni!

De, ezt is megfontolás nélkül adják, és használják fel!

Oda is jut, ahová nem kellene! Helyette a rendelőt, más rendelőket, rakás kórházat lehetne ebből a pénzből felújítani, felszerelni!

Erre Brüsszelben sem gondolnak?

Ráadásul a gyógyszertári hálózat magánkézben van, hát gazdálkodják ki!

Elég jól megy nekik! Vagy vegyenek föl hitelt! Cser Ágnesnek biztos adnak!

Szép példája annak, hogyan lehet ész nélkül elköltetni, elkölteni a pénzt!

Bármibe lefogadom, hogy kis, eldugott helyen/falvakban lévő patikák nem kapnak a pénzből! Igaz ott már nincs is gyógyszertár!

Mégis, legjobban a gyógyszerész kisasszonykákat sajnálom!

A publikumnak se mindegy, hogy (idén, eddig, kevésbé) hóban, (inkább) metsző szélben, csikorgó fagyban várakoznak, mint valakik, valaha a GUM áruház előtt, vagy a szegények mostanság nálunk, ételosztáskor.

De, nekünk e megpróbáltatás egyszer, maximum kétszer tíz-tizenöt perc. Ámbár: betegen!

A személyzet azonban két hete fagyoskodik. A kutyát se érdekli, hogy megbetegszenek. Hiszen csak alkalmazottak!

Remélem, legalább valami bónuszt kapnak a gyógyszerekre, melyet a munkahelyükön szerzett nyavalyáikra fognak szedni!

Biztos azonban nem lehetek benne!