A magyar társadalomra jellemző demokrácia-deficit egyik megnyilvánulása a kirekesztő beszéd terjedése a parlamentben, a médiában és a hétköznapi kommunikációban is.

A magyar társadalomban az idegengyűlölet és a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció ismét növekvőben van, mások kirekesztése egyre inkább többségi attitűddé válik - írja a Ténytár. Úgy tűnik a kirekesztő beszédnek egyfajta kultúrája kezd hazánkban meghonosodni, a kirekesztő nézetek egyre nagyobb támogatottságot élveznek a választópolgárok között. 

Mit értünk kirekesztő beszéd alatt?

Definíciónk a társadalomtudomány és a jogtudomány fogalomrendszerének egyfajta ötvözése. A kirekesztő beszéd számunkra minden olyan közlés vagy egyéb  megnyilvánulás, amely valamely társadalmi csoport, illetve az ahhoz tartozó egyének más csoportokkal való egyenrangúságát, egyenlő méltóságát, a különböző társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális szerepek egyenlő esélyű betöltésére való alkalmasságát és jogát kétségbe vonja. A kirekesztett társadalmi csoportok közé soroljuk a nemzeti, vallási, etnikai kisebbségeket, az LMBT kisebbséget, a nőket, a gyermekteleneket, a házasságban nem élőket, szingliket, a fogyatékkal élőket, a betegeket, a menekülteket, a függőket. A felsorolás nem teljes, mivel a kirekesztés bármely társadalmi csoportot érinthet, ezért is döntöttünk egy tág értelmezést biztosító definíció mellett.

Mi a baj a kirekesztéssel?

A demokratikus jogállam alappillére a jogegyenlőség, amely egyenlő terjedelmű jogokat garantál mindenki számára azáltal, hogy deklarálja, minden ember egyenlő. A jogegyenlőséget pedig az emberek egyenlő méltóságának alapelve biztosítja azzal, hogy az emberi méltóság minden embert azonos mértékben megillet. A jogegyenlőségből és az egyenlő méltóságból következően a kirekesztés a kisebbségekhez vagy a társadalom egyes csoportjaihoz tartozók méltóságát, emberi minőségének megkérdőjelezhetetlenségét, egyenlőségét sérti. Amikor pedig egyes társadalmi csoportokhoz tartózó egyének méltósága, másokkal való egyenlősége kérdőjeleződik meg, az nemcsak a társadalom integrációját csökkenti, de ott demokrácia sincs többé. 

Mit tehetünk a kirekesztő közlések ellen?

A megoldást sokan a törvényektől és a bíróságoktól várják, azt feltételezve, hogy az Alkotmány, a polgári és büntetőjogi normák szankciórendszere képes visszatartani és visszaszorítani a kirekesztő beszédet. Kétségtelen, hogy a demokratikus rendszer védelmezése az állam feladata és kötelezettsége. E körben pedig az állam köteles normatív módon, jogszabályokba lefektetve biztosítani a jogegyenlőséget és az egyének egyenlő méltóságát, a kisebbségek védelmét és a diszkrimináció tilalmát. Ez a kötelezettség azonban nem jelenti azt, hogy mindazok, akik közhatalmat gyakorolnak a kirekesztés ellen más, jogon kívüli eszközzel ne lennének kötelesek fellépni, valamint természetesen azt sem, hogy mindez csak és kizárólag az állam feladata volna. Úgy gondoljuk, hogy a kirekesztés ellen a jogi és a jogon túli eszközök együttes alkalmazásával lehetséges valódi eredményt elérni. Jogon kívüli eszköznek, a kirekesztéssel szembeni társadalmi fellépésnek tekintünk minden olyan kezdeményezést, amely fellép a kirekesztés ellen, kiáll a kisebbséghez tartozók emberi méltóságáért. 

Mit teszünk mi a kirekesztés ellen?

A demokrácia szempontjából kiemelkedő fontosságúnak tekinthető időszakban, az országgyűlési választások kampányidőszaka alatt összegyűjtjük, értékeljük és a nyilvánosság elé tárjuk azokat a közléseket, amelyek másokkal szemben kirekesztő véleményt fogalmaznak meg. Mindezzel azt szeretnénk elérni, hogy közbeszédben a kirekesztő tartalmú beszéd ellenpontja is megjelenjen, hogy hangot adjunk az egyenlő emberi méltóság tiszteletének, hogy akik kirekesztő tartalmat fogalmaznak meg, azokra a nyilvánosság antidemokratikus, az európai értékrenddel szembeforduló szereplőként tekintsen. A véleménynyilvánítás szabadsága alapján a nem jogszabályba ütköző (jogellenes az uszító, gyűlöletre felhívó közlés) kirekesztő üzenetek közlése szabad. Ugyanakkor szabad a kirekesztő közlések nyilvános elítélése is. Célunk tehát nem más, mint a szólás-és véleménynyilvánítás szabadsága alapján, a civil szervezetek társadalmi felelősségével összhangban nyilvánosan fellépni a kirekesztés ellen. 

Ahhoz, hogy összegyűjtsük a kampány ideje alatt megjelenő kirekesztő véleményeket, a legjobb eszköz a nagy nyilvánosságot elérő médiumok hírműsorainak tartalomfigyelése. A parlamenti választási kampány üzenetei, a megszólalások ugyanis a médián, mint közvetítő csatornán keresztül jutnak el a választókhoz. A hírműsorok tartalmának figyelése alapján kiválasztjuk a definíciónk alapján kirekesztő üzeneteket, majd pedig összeállítunk egy értékelést a kirekesztő véleményt megfogalmazókról. Egy többelemű szempontrendszert állítottunk össze, amely alapján rangsoroljuk a kirekesztő vélemények közlőit. Értékelésünket a kampány ideje alatt kétheti gyakorisággal tesszük közzé a Ténytár blogján. 

Nem törekszünk arra, hogy minden megnyilvánulásban kirekesztő értelmű üzenetet fedezzünk fel, amennyiben a tartalomfigyelés időtartama alatt nem hangzik el egyetlen kirekesztő vélemény sem, úgy azt örömmel fogjuk nyugtázni. 

Tudatában vagyunk annak, hogy projektünk nemcsak felhívja a figyelmet a kirekesztés elfogadhatatlan jellegére, de egyben képes a kampányt, a politikusok, újságírók megszólalásait is befolyásolni. Úgy véljük, hogy minél kevesebb kirekesztő üzenet hangzik el a kampány során, az szolgálja leginkább mindenki méltóságát. 

Milyen médiumokat vizsgálunk?

Az országgyűlési választási kampány időszaka (2014. február 15. - április 7.) alatt egyes kiválasztott médiumok hírműsorait figyeljük és elemezzük. Az RTL Klub, a TV2, az M1 esti híradója, a Kossuth Rádió Déli Krónika című műsora, valamint az Index és az Origo hírportálok belföld rovatait követjük nyomon, ugyanis ezeknek a médiumoknak közönségelérése, azaz nézettsége, hallgatottsága, olvasottsága a legszélesebb körű. Az a feltételezésünk, hogy kisebb közönségelérésű médiumokban, újságokban, rádiókban, televíziókban megjelenő nagyobb érdeklődésre számot tartó kampányüzenetek eljutnak majd az általunk kiválasztott nagyobb médiumokba is. Ezért elegendőnek tartjuk csak a nagyobb médiumok hírműsorainak vizsgálatát. A kifejezetten szélsőséges, kirekesztő tartalmakat közvetítő médiumokat tudatosan hagytuk ki a vizsgálatból. Döntésünknek két alapvető oka volt. Egyfelől úgy véljük, hogy ezek a médiumok kisszámú közönséget érnek el, másfelől az ezekben megjelenő, kirekesztő közlések nagy száma relativizálná, jelentéktelenné tenné a nagy nyilvánosság szintjén megjelenő kirekesztő üzeneteket. Ha ezeket a médiumokat is vizsgálnánk, nyilvánvaló, hogy legtöbbször az itt elhangzó, kirekesztő beszéd szerepelne az elemzésünkben. 

A médiumok tartalmának figyelését egy előre elkészített sokelemű vizsgálati rendszer alapján végezzük el. Vizsgáljuk többek között a hír aktualitását, a hír forrását, a hírcsináló személyét, hír hosszúságát, a hírben szereplő személyét, a képi megjelenést. A kampány ötven napos időtartama alatt minden napról készül egy összesítés, amelyben szerepel valamennyi figyelt médium hírműsorának a részletes tartalomvizsgálata. 

Kiket vizsgálunk?

A kirekesztő beszéd mindenkor és minden közegben káros, hiszen kétségbe vonja a jogegyenlőséget és ezzel sérti a kirekesztett társadalmi csoporthoz tartozó egyének méltóságát. A kirekesztő beszéd forrása azonban meghatározó jelentőségű. Nem mindegy, hogy politikus, pártvezető, közhatalom-gyakorló, újságíró, vagy az „utca embere” fogalmaz meg kirekesztő véleményt. Semmiképpen sem gondoljuk, hogy ne lenne elítélendő bárki, aki másokat, társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt kirekeszt, de véleményünk szerint ebben a kérdésben másként kell tekinteni a politika, a közhatalom, vagy a média szereplőire, mint a társadalom többi tagjára. Azt tehát, hogy kiket vizsgálunk, leginkább a közvélemény alakításában és a demokratikus rendszer működtetetésében játszott szerep alapján döntöttük el. Azokat vizsgáljuk, akik képesek a véleményükkel hatni a közgondolkodásra, illetve akik tevékenységüknél fogva képesek alakítani a demokratikus rendszer működését. 

A politikus a demokratikus rendszer azon szereplője, akinek közlése különösen kampányidőszakban nagy nyilvánossághoz jut el. A politikus mondandója sokak számára meghatározó jelentőséggel bír, és így képes befolyásolni a közvélemény alakulását. Végül, de nem utolsó sorban a politika és a politikus célja a választók meggyőzése, az hogy a választásokon legyen akár az országgyűlési, önkormányzati, vagy európai uniós döntéshozói, jogalkotói pozícióba kerüljön. Ez a pozíció pedig meghatározó jelentőségű a demokrácia és így a demokratikus alapelvek, mint az egyének egyenlő méltóságának érvényesülése szempontjából. 

A közhatalom-gyakorló (miniszter, házelnök, állami független szerv vezetője) éppen e minőségéből fakadóan az államot képviseli, az állam képviselői pedig semmilyen körülmények között nem tehetnek az alkotmányos alapelvekkel ellentétes kijelentéseket. A közhatalom gyakorlóinak kirekesztő tartalmú közlése tehát a közhatalmi tevékenységükkel járó kötelezettségüket sérti meg.

Az újságírók, mint véleményvezérek, véleményformálók játszanak fontos szerepet a közvélemény alakításában, ezért úgy véljük, hogy az általuk megfogalmazott kirekesztő beszéd jelentőségét is másként kell megítélni, mint a társadalom más tagjaiét. 

Forrás: tenytar.hu

Milyen szempontok alapján értékelünk? 

Miután összegyűjtöttük a médiumokban megjelenő híreket, azokból kiválasztottuk a választott definíció alapján kirekesztő tartalmú üzeneteket, értékeljük is azokat. Az értékelésre egyfelől azért van szükség, mert azt gondoljuk, hogy van különbség az egyes kirekesztő üzenetek között, másfelől pedig azért, mert úgy véljük, hogy ezzel hangsúlyosabbá válik a fellépésünk a kirekesztéssel szemben. 

A kirekesztő beszéd vizsgálatának alapja, hogy a kirekesztések között nem lehet tartalmi alapon különbséget tenni. Egyik vagy másik társadalmi csoporthoz tartozást sértő beszéd nem értékelhető másként, nem lehet és nem is szabad a sértő közléseket a megsértett csoportok szerint értékelni. Mindegy, hogy nemzeti, vallási kisebbséget sért valaki, vagy a fogyatékkal élőket sérti meg, a kirekesztő üzenet kétségbe vonja a csoporthoz tartozók egyenlő méltóságát. Ezért tartalmi alapon nem értékelünk. Kizárólag olyan szempontokat választottunk az értékelés alapjául, amelyek szerintünk befolyásolják a kirekesztő üzenet hatását, társadalmi megítélését. 

A fenti táblázat tartalmazza az általunk fontosnak vélt értékelési szempontokat. Minden szemponthoz tartozik egy súlyozási szám, annak függvényében, hogy az adott szempont szerepét milyen arányúnak tekintjük a kirekesztő közlés hatása, társadalmi megítélése szempontjából. Minden kirekesztő közlés esetében összeadjuk a súlyozási számokat, és azok alapján kap a közlés egy végső pontszámot. Az így kialakult pontszámok alapján létrejön egy rangsor, hogy az adott kéthétben elhangzott kirekesztő közlések közül melyik a leginkább kirekesztő, és melyik a legkevésbé az.

A szempontok között több helyen is szerepel egyéb megnevezés. Ennek oka, hogy az előre nem kiszámítható elemek is értékelhetőek legyenek, a kirekesztés megjelenési formái ugyanis sokfélék, és sokrétűek lehetnek. Az illusztráció szempontját csillaggal jelöltük meg, ez a szempont ugyanis speciális. Csak akkor van jelentősége, ha a kirekesztő üzenet forrása egy médium, illetve ha a hírrel kapcsolatban értelmezhető a képi kontextus. 

tenytar.hu (Címlap: Forrás: tenytar.hu)