Orbán tartalékterve
Egészen más helyzetben szólt a múlt héten az Európai Parlamenthez a német kancellár és a francia elnök, mint elődeik huszonhat évvel korábban. 1989-ben François Mitterrand és Helmut Kohl a berlini fal leomlása utáni euforikus hangulatban sürgették az európai integráció felgyorsítását.
Fotó: 168ora.hu
Angela Merkel és François Hollande ellenben a politikai válságoktól sújtott, vitatkozó Európa képviselőinek színe előtt beszélt - írja a 168óra.
A legfontosabb európai politikusok nem a kevesebb, hanem a több Európa irányában keresik a menekültválság megoldását. Be akarják indítani az unió lomha, körülményes, mindig vitákkal kísért megegyezési folyamatát, aminek a végeredménye sosem ideális, de általában működőképes.
Merkel és Hollande ezúttal is arra figyelmeztettek, hogy a menekültválságra csakis közös választ lehet adni, ami akkor jöhet létre, ha a tagállamok hajlandóságot mutatnak a tárgyalásra és a megegyezésre. Javaslataik nem tértek el az eddigiektől.
Az uniós menekültügyi csomag tartalmazná az Európán kívüli menekülttáborok pénzügyi támogatását, az uniós külső határok közös védelmét, valamint a befogadási kvótákról történő megállapodást. Vagyis a menekültek valamekkora részét tartósan be kellene fogadni.
Angela Merkel a beszéd után több interjúban is elmondta, hogy szerinte nem a kvóta és nem a menekültekkel készített kancellári szelfik miatt jönnek ezek az emberek Európába, ezért a kerítésépítés sem fogja őket feltartóztatni. A korlátozott befogadás Merkel érvelése szerint részben az európai értékrendből következik, másrészt viszont reálpolitikai kérdés: miután úgysem lehet teljesen megállítani a menekülthullámot, ideje felkészülni az Európába érkezők egy részének szervezett befogadására.
Közben Németország elkezdte fokozatosan szigorítani menekültpolitikáját, de a kancellár igyekszik fenntartani országa pozitív imázsát – ellentétben például az agresszív orbáni gyakorlattal. Merkeltől otthon egyre többen követelik a befogadásellenes fordulatot. Nyilván foglalkoztatja személyes népszerűségvesztése, ám ez helyreállítható, amennyiben a kancellár be tudja indítani az európai megegyezési folyamatot.
Ezzel egy időben a nagyhangú Orbán kitart a kerítés mellett, sőt nagyvonalúan támogatja a törökországi menekülttáborok uniós finanszírozását. A visegrádi országok részt vállalnak a magyar–szerb határ védelméből. Amit huszonnyolcan nem tudtak megoldani, azt elrendezik négyen, szólhat Orbán érve.
Merkel valószínűleg azzal kalkulál, hogy előbb-utóbb belemasszírozza a kvótamegállapodásba Orbánt is. A német és az európai vezetés a kompromisszum érdekében teret hagyhat neki arra, hogy még ezt is győzelemként tálalja: Orbán a menekültek távoltartását szolgáló uniós intézkedések mellékes körülményeként beszélhetne a keveseket érintő befogadási kvótákról.
Orbán hívei szerint viszont a magyar miniszterelnök le akarja győzni Merkelt. Arra vár, hogy a kontinensen erősödő menekültellenes közhangulat nyomására a kvótát nemsokára leveszik a napirendről. De az is lehet, hogy Orbán úgy látja, most érvényesítheti saját nézeteit az unión belül, ám ha mégsem sikerülne, akkor B tervként még mindig kipárnázott kompromisszumot érhet el.
